Ti féltek/féltetek a szüléstől?

Én eggyáltalán nem féltem, semmi izgalom nem volt bennem. Pedig 18 évesen szültem, természetes úton, csak az fájt picit mikor varrták a p*ncim. De kibírható abszolút. A "végeredmény" kárpótol minden kisebb-nagyobb fájdalmat!

20/N 2 éves kislány anyukája

Én nem féltem, mert nem tudtam mire számítsak. Mondták, hogy fájni fog, de ez egy olyan dolog, amit elképzelni nem lehet.

Most már félek, mert tudom, hogy tényleg nagyon fáj... úgyhogy a kistesó még várat magára.

Általában a legtöbb kismamára igaz,hogy nem félnek az első szüléstől,mert nem tudják mitől kell félni.Sokkal inkább vált ki kíváncsiságot,és,ha más nő szülését látják egyfajta írtózatot riadalmat,mintsem félelmet.Akik már túl vannak a szüléseiken,rájuk jellemző a félelem,mert már tudatában vannak,annak mi vár rájuk(kivétel,ha valóban gyengéden sikerűlt szülniük),de mivel már tudják éppen ezért felkészültek és a legtöbb esetben,ha nincs komplikáció,meglepődnek,mennyivel másabb,könnyebb 2.,3.,stb gyermeket szülni.

Egy jó tanács!(3.babámat várom)mindenképpen igyekezz,megismerkedni a lehető legrészletesebben a szüléssel és a születéssel és semmi esetre se hagyd,hogy sodorjanak magukkal a dolgok.Ne téged irányítson a fájdalom,írányísd te!Próbálj meg minden egyes másodpercben a tudatodnál lenni,ez persze lehetetlen,de ha csak megpróbálod,máris sokat tettél magadért:)JÓ babázást és nagyon könnyű szülést!

De, féltem az ismeretlentől az első babával, de ez nem is tudom milyen félelem volt (olyan tudatlan félelem). A szüléstől nem féltem, mert nem is tudtam mi az...

S lehet elcsépelt, de jobb félni mint megijedni. Mert mikor jöttek a fájások, megijedtem. Nem is hatott túl jól a vajúdásomra a félelem, ijedség.

De azért ne félj nagyon, ne járjon ezen sokat az agyad. Kicsit félhetsz, de csak mértékkel. :)