Korábban írtam már, hogy 11 hetesen elvetéltem. Ma egy hete történt a dolog. Nagyon rossz, szinte újra élem azt a napot. A baba elhalt volt. Nem tudjuk mi volt a baj. Mit kellett volna másképp csinálnom? Ki hogyan tudta ezt feldolgozni?

Szia!

Nekem kb. 1,5 éve halt meg a kisbabám a terhesség 36. hetében. Úgy hogy teljesen egészséges volt (valószínű a köldökzsinór miatt).

Még most is sokszor eszembe jut a szülés, s nem igazán tudom elfelejteni a babámat. Pedig azóta már 6 hónapos a pici fiam, s rajta kívül még van 3 gyerekem. De! a fájdalom nem igazán enyhült, még mindig napi szinten gondolunk rá. Azon ne gondolkodj, hogy mit kellett volna másképp csinálni, sajnos ez nem rajtunk múlik.

Kívánok Neked egészséges babát!

Nekem a 21.héten derült ki hogy a babának velöcsözárodási rendellenessége van...másfél éve történ.Nekem sajna azóta nincs gyermekem de már szeretnénk.Sajnos én még azt sem tudom hogy tényleg volt e gond a kisbabámmal mert AFP során derült ki a baj és gondolni sem szeretek rá hogy ez mennyire nem megbízható vizsgálat.Én sem dolgoztam még fel...a mai napig sokat sírok ha rágondolok...szerintem egy gyermek elvesztését nem is lehet feldolgozni...csak max idővel könnyebb.Még meg van a pici 12 hetes ultrahangja...ez az egyetlen képem róla...de amit szerettünk volna neki nevet adni azt adtuk is...ha nekünk lesz babánk és kislány lesz akkor az a név kilőve mert az az első kislányomé...aki sajnos nem volt egészséges.Feldolgozhatatlan....de könnyebb lesz hidd el és egy idő után úgy gondolsz rá mintha lenne pedig tudod hogy nincs de mégis ..jó érzés lesz rá gondolni mert lehet szeretni még így is.Én mikor nézem a képét mindig elmondom hogy szeretlek kislányom. Téged pedig nagyon sajnállak ..kitartás

Ne haragudjatok hogy ennyit írtam de jó volt kiírni magamból....

22/L

Szia!

Nekem 6 éve lesz okt.-ben amikor uh.-ra mentem,14 hetes ikres voltam(lagzi hetén tudtuk meg hogy két baba lesz).Közölte az orvos hogy nincs szívhang(ezt a rosszhirt közvetlen az esküvőnk után kaptuk két nappal,tehát nem sokáig élvezhettük az örömöt).Nekünk is van róluk uh.-kép amin szépen kivehető mind két kisbaba.Ma 3 év próbálkozás után 23 hetes km. vagyok és azt hittem hogy készen állok rá,de sajnos rájöttem hogy a mai napig kihat rám/ránk ez az egész.Ezt szerintem sem lehet földolgozni teljes egészében.Rettegek szó szerint hogy jajj most akkor lehet ez a baba is stb. stb.Mondjuk én még itt nem kaptam bunkó választ senkitől de néha ha mélyen belegondolok nagyon buta kérdést tudok föltenni,de számomra iszonyatosan fontos hogy kapjak rá választ,mert mindent kombinálok össze-vissza.Tanácsot sajnos nem igazán tudok adni hogyan próbáld "túlélni".Én személy szerint még ott is sírtam ahol nem látták.És ez ma is rosszul érint.Kitartást és nagy lelki erőt kívánok!

Nagyon sajnálom, tudom mit érzel. Én két babát vesztettem el 1 év alatt, mindkettő 7 hetes volt. Azóta újra próbálkozunk, nem adjuk fel!

Te se add fel, próbálj meg mindig előre nézni, tudom hogy nagyon nehéz, nekem is minden nap eszembe jutnak a babáim, és ha egyszer sikerülni fog akkor ő lesz a harmadik babám, mert az első kettőt soha nem fogom elfelejteni. A fájdalom az idő múlásával majd enyhül,a kicsi gyermeked sok erőt ad neked!És tiszta szívemből kívánom hogy minél előbb sikerüljön nektek!!

A fájdalom idővel enyhül, de elfelejteni sosem fogod.

Magadat okolni viszont nem szabad. Semmit sem kellett volna másképp tenned, hidd el! Ez így volt "megírva", vagy nevezd ahogy akarod. Jobb így, mint mondjuk 30 hetesen megszülni egy életképtelen babát (persze igazából sehogy nem jó). Legközelebb sem tudsz többet tenni, csak pihenni, vitamint szedni, meg Utrogestant (vagy amit majd a dokid ír).

A legjobb gyógyír egy kisbaba lesz majd, de nem fogod elfelejteni ezt a picikét soha.

8,5 hónapos a kislányom, az egész terhességemet rettegéssel töltöttem, bár igyekeztem pozitívan gondolkodni. Nem nagyon sikerült.

4 baba hagyott el az elmúlt években, elsőre ikreim lettek volna (már 5 évesek lennének, a kistesó pedig 3). Sokat gondolok rájuk. Viszont úgy látszik, ez a baba (a kislányom) engem választott, mert velem maradt, egészségesen megszületett, sok nehézség után. Talán a tesók segítették odaátról. Ő az én boldogságom.

Az idő segít majd. Ne felejts el gyászolni, gyertyát gyújtani, emlékezz a babádra! DE ne felejts el pozitívan gondolkodni, ne okold magad, és nyiss "új lapot"! Idővel menni fog.

Sok erőt kívánok, jó egészséget, mielőbbi lelki gyógyulást!