Anyukák, akik gondolkoztatok az abortuszon, de végül megtartottátok a gyermeket, nem bántátok meg?

Pedig, kedves 10-es (aki 2-es is) bőven találhatsz olyanokat, akik az abortuszt utólag is helyes döntésnek tartják, meg olyant is találnál, aki megbánta, hogy megtartotta - legfeljebb az nem így jön ki, mert emberekben van valami ösztönös gát leírni azt, hogy "bár ne született volna meg akkor a gyerekem, amikor" - pláne egy teherbeesés-fórumon, ahol azonnal 5-en esnének neki...

Hanem mondjuk így:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

A 2. válasznál berakott link meg teljes mértékben övön aluli, annak a kérdezőnek elötte meg azon ment a nyűgése, hogy terhes... szóval ennek (amit te is betettél)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

ez az előzménye:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teherb..

És ha szerintem egyáltalán valaki jól tette, hogy az abortusz mellett döntött, az pont az a kérdező... így ugyanis nem még 3 ember életét tette tönkre bevonva a saját idegbetegségébe (párja, meglévő gyereke, születendő gyereke), hanem pont, hogy esélyt adott magának is, egy későbbi gyerekvállalásra, már egészségesen. És mindezt sokkal kisebb lelki sokkal megúszhatta volna, ha nem támadják le a lelkiismereti terroristák námasikollyal, magzatkanaplócskával és mindenféle szeméttel az amúgy is idegileg labilis kérdezőt úgymond "a babóka érdekében"

Hasonlítsd már össze az előzmény-kérdésnél az első (2,6,10) hozzászólásait mondjuk a 126-ossal...

Na, erről ennyit.

Hát, ez nem biztos, hogy így lett volna ahogy te gondolod... Lehet, a 2. gyerekkel már sokkal jobban sikerült volna összehangolni a dolgokat, a súlyos gyermekágyi depresszióra is előre felkészülhettek volna, ami így lehet elő sem jött volna. Ilyen érzékeny lelkülettel a körülötte lévők miből is gondolták, hogy könnyebben fel tudja dolgozni az abortuszt, mint a 2 gyereket... Úgy tűnik, súlyos és rossz döntés volt. Valószínű, hogy egy egész életre vádolja, kínozza magát az anya a döntése miatt... Nem mondtam, hogy nincs olyan aki megbánhatta a gyerekvállalást, azt mondtam, hogy amiket mostanában olvastam, ott pont az ellenkezőjéről számoltak be (sokan). Szerintem jóval kevesebben bánják meg, mint fordítva. Egy gyermek mosolya, szeretete, megléte később minden nehézséget felülírhat, és átsegít rajtuk...

Nem értem, hogy hogy tudják ilyen sokan, ilyen könnyen az abortuszt ajánlani... Iszonyú lelki teher az. (Vannak persze olyanok akiket nem visel meg igazán, hát, nem tudom, milyen emberek lehetnek ők a hétköznapokban... Nekem is van egy rokonom, egyáltalán nem viselte meg, de a hétköznapokban is elég önző, lelketlen tud lenni. Sokszor adott róla bizonyságot. :()

"Lehet, a 2. gyerekkel már sokkal jobban sikerült volna összehangolni a dolgokat, a súlyos gyermekágyi depresszióra is előre felkészülhettek volna"

Persze, lehet, hogy holnap hó esik, csak annak kevés a valószínűsége. Ellenberger az a kérdező már az első kérdése kiírásakor is depressziós volt, és a terhesség alapvető akadály a depresszió gyógyszeres kezelésében például.

És igen, valóban, az is lehet, hogy önmaga számára ez a nehezebb út. Csak hát van ott még 3 további szereplő is...

"Nem értem, hogy hogy tudják ilyen sokan, ilyen könnyen az abortuszt ajánlani" - hát valószínüleg, mert úgy tapasztalták a saját életükben vagy a környezetükben, hogy némelykor ez a kevésbé rossz megoldás.

"Vannak persze olyanok akiket nem visel meg igazán, hát, nem tudom, milyen emberek lehetnek ők a hétköznapokban" - szerintem alapban pont ugyanolyanok, mondjuk valszeg kevesebb közöttük a vallásos. Miért, te milyennek gondolod őket?

2 további közvetlen szereplő volt a linkelt életében, (sőt inkább 1, a kislánya), aki így is súlyosan megérezte az abortusz hatását. Megkockáztatom, hogy kevésbé érezték volna meg, ha bevállalják a kistestvért...

Ja és nem érzem övön alulinak a linkelt kérdést, történetet. Jó, ha olvas az ember ilyen eseteket is, hogy szélsőségesebb esetben mire számíthat egy érzékenyebb lelkű nő abortusz után. Sokszor előtte el sem tudja képzelni, hogy milyen lelki gyötrődés vár rá utána... Aztán majd eldönti, hogy ő milyen lelkületű. Egy abortusz tudatával tud jobban élni, vagy a nem megfelelő időben érkező gyerekkel...

A "Néma sikolyt" soha nem linkeltem volna, én magam sem voltam hajlandó megnézni, de azért kíváncsi lennék, hogy az milyen idős magzatról szól..

Azokat az embereket meg akiket nem visel meg az abortuszuk, azokat eléggé önző, érzéketlen embereknek tartom (és nem azokat akik végső elkeserdésükben, kilátástalanságukban sok őrlődés után esetleg amellett döntöttek! - őket megértem és sajnálom, együtt érzek velük). A vallásosság kérdése meg közömbös számomra ebben az esetben.

Nézd, az abortusz egy lezárt történet, az az ember életében a feldolgozás irányába halad okvetlen, persze kinél gyorsabban, kinél lassabban, kinél nehezebben és kinél könnyebben. A nem kívánt terhesség és a majd belőle születő gyerek meg egy folyamatos jelen... amiből már nincs kiút...

A linked meg azért volt övön aluli, mert az, hogy egy évek óta pszichésen problémás ember hogy reagál egy abortuszra ha ráadásul közben folyamatosan a lelkiismeretét terrorizálják, az legfeljebb egy másik pszichésen problémás ember számára releváns és nem az átlagnak. Tudod, ez pont az, mint amikor a középidős (EÜ) abortuszok képeivel sokkolják a 6 hetes terheseket...

A Néma sikolyt meg nézd meg nyugodtan... (na jó, lehet, könnyen mondom, én már élőben is láttam pár abortuszt...)

Az első mondatod meg nem igazán értettem, miért, szerinted a férjét (párkapcsolatát), és a születendő gyereket nem érintette a dolog?

Hasonló utólagos sokkhatásra szerintem nem feltétlenül a pszichés problémákkal küzdők számíthatnak. Magam is hasonlókon mentem át, pedig nem vagyok pszichésen beteg. (Persze az öngyilkos gondolatok már súlyosabbak.)

A meglévő közveten családtago(ka)t számoltam, de persze kellett volna születendő babát is. A férjet nem számoltam, mert úgy vettem ki az írásból, hogy hol van, hol nincs, most próbálták volnaeg együtt újra, de a feleség már nem bízott a kapcsolatban. (Egyébként meg ő pont támogatta volna a babavállalást.) De végülis lényegtelen a szám, mert mindkét esetben ugyanúgy érinti a döntés a családtagokat. Kérdés, melyik lett volna nekik jobb...

A másik oldal története is eszembe jutott, de az még abszolút változóban van. 2 gyermekes, érzékeny anyuka, krízisben lévő házasságban a 3. babát el akarta vetetni, majd a kórházban az utolsó pillanatban gondolta meg magát... Hát, egyelőre boldogtalan kismama és nyűgnek éli meg, de a születés után szerintem ez változni fog. De ez azért más eset. Egy barátnőm 19 évesen vetette el a nem tervezett babát. Épp akkor kezdte az egyetemet, nem is volt annyira biztos a kapcsolatuk. Még mindig úgy érzi, akkor nem tehetett mást, de szinte nincs olyan nap, hogy azóta 12 év alatt ne gondolt volna rá... Ma azt mondja, 3 gyerekkel ( úgy, hogy nem akarnának többet), hogy nem lehet többet olyan körülmény ami miatt újra megtenné...

Telefonon pötyögtem, elnézést a hibákért...

A barátnő egyébként új pasival vállalta a 3 gyereket és egy esetleges későbbi terhesség(ek)re mondta, hogy nem tudna újra abortuszra menni, bárhogy is legyen...

Kedves Kérdező, én is csak arra tudok magammal példálózni, aki megbánta az abortuszt.

Egy védekezés nélküli alkalomból, eseményutáni tabletta mellett, nem középidőben fogant meg új párommal gyermekünk. Előtte soha nem gondoltam volna, hogy valaha abortuszra fogok menni önszántamból. És mégis ezt tettem két tizenéves lányom mellett. Válófélben voltam és féltem az új élettől, a férjem szerette volna ha meggondolom magam és együtt maradunk, de akkor jött az új páromtól / 1 éve voltunk együtt / a baba, de a férjemnek persze babával nem kellettem volna. Elvetettem, és ezzel meghoztam életem legrosszabb döntését. Férjemhez nem mentem vissza, párommal együtt maradtunk és az eltelt évek /5 év / arra ment, hogy gyerekünk szülessen. Mérleg: két spontán vetélés 5-6 hetesen, két üres petezsák 8-9 héten műtét.

Úgy gondoltam ezt mind megérdemlem és büntettem magam, hogy nekem már nem jár gyerek. Idén elmentem pszichológushoz, paphoz gyónni. Most 10 hetes terhes vagyok és egyenlőre minden rendben. Bízom benne, hogy kisbabánk lelke visszatért hozzánk. Ez az utolsó esélyünk, hogy közös gyermekünk egyen mivel 40 éves vaqyok. Ha el tudod tartani, akkor válaszd az életet!

Kedves 19-es!

Kívánok áldott babavárást, és hogy a lelked végre megnyugodjon, hiszen tettél érte, hogy feloldozást nyerj. Büntetted magad, bűnhődtél, és mertél segítséget keresni. Remélem, most már élni tudsz a tiszta lappal, amit a megbánás nyitott neked.