Anyukák, akik gondolkoztatok az abortuszon, de végül megtartottátok a gyermeket, nem bántátok meg?

Nekem volt egy abortuszom 19 éves koromban.

Most 30 vagyok és a mai napig rossz érzés visszagondolni rá, de ettől függetlenül tudom, hogy sajnos az volt a helyes döntés.

Viszont a mostani párommal védekezés mellett lettem terhes, és úgy volt, hogy el kell vetetnem, mert a páromnak nem kellett a gyerek, totál kiakadt.

Be is jelentkeztem a műtétre, aztán UH-on megláttam az én picikémet és eldöntöttem, hogy megtartom, lesz ami lesz.

Már lassan 16 hónapos gyönyörű, huncut kislány, apa szeme fénye! :)

Kb a 19. héttől (mikor kiderült, hogy kislány) tudta elfogadni a tényt, hogy gyereke lesz.

Én el akartam költözni, hogy egyedül vállaljam, de nem engedte, azóta is együtt vagyunk és talán még kistesó is lesz! :)

Remélem jól tudsz majd dönteni!

Én nagyon megbántam, majd beleőrültem utána, hogy mit tettem, nem láthatom soha a babát aki hozzánk akart születni, hogy a gyermekemmel, gyermekei édestestvérével hogy tehettem ezt, hogy teljes biztonságban, szeretetben kellett volna fejlődnie a pocakomban, aztán kiszakíttattam... :( A gyermekeimre ha ránéztem rögtön a nem vállalt 3. jutott eszembe, hogy milyen csoda lenne ő is... Az abortusz utáni napokban más nem is enyhítette a fájdalmamat, mint az a gondolat, hogy a korábbi körülmények ellenére még is meg kellene próbálni újra és kérni a teremtőt, hogy ugyanazt a kis lelket adja vissza nekünk jöjjön vissza hozzánk... Szóval hihetetlenül nagy lelki kín volt. Most egy fokkal jobb már (nem sírok minden nap, a gyerekeimre a belém hasító fájdalom nélkül is tudok már nézni), de örökre fogom sajnálni, örökre bennem marad, soha nem felejtem és nem tudom, hogy fel fogom-e tudni valaha is dolgozni az esetet... Szóval, ha így állsz, hogy szíved szerint nem vetetnéd el, akkor úgy gondolom, nagyon meg fog viselni a dolog, nem is tudja előtte elképzelni az ember, hogy mennyire... Folyton fel fognak tűnni a babát váró kismamák, állandóan az fog eszedbe jutni, hogy te is várnád... Majd, hogy mennyi idős lenne ép... Borzalom!

Ez a kérdés is egy megbánt abortusz után kétségbesett nőtől van. Ő szinte belebetegedett...

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Szóval ha úgy érzed, hogy képes vagy akár egyedül is felnevelni, akkor tedd azt! Azt soha nem fogod megbánni. A nagy szerelmed meg ha igazi, akkor így is felvállalna, ha meg nem az, akkor jobb is (nem biztos, hogy nem fogsz kelleni és így szinte teljesen édes gyermekeként nevelhetné kicsit, hiszen a várandósságtól kezdve mindig ott lehet mellettetek... Később meg jöhet a (fél)tesó. :)). Fiatal vagy, könnyen találhatsz majd csodálatos párt a pici babáddal is!

Kívánom, hogy a legjobb döntést hozhasd! :)

második: nem hozzád szólt a kérdés...

szerintem ha a nagy szerelmed nem vállal így, akkor ne tartsd meg. gyereked lehet még, de egy nagy szerelem ritka kincs...

a 3ik hozzaszolot cafolnam. 'nagy szerelem ritka kincs' hat nagy langolo szerelem az altalaban leapad es ezek a szerelmek jonnek mennek. Viszont nem biztos h gyereked lehet majd meg egyszer.

en atmentem abortuszon mikor 27 voltam, sajnos nem volt mas lehetosegem es abban a helyzetben ez volt a legjobb dontes, legalabbis azt gondoltam. Uj voltam a vilag masik felen levo orszagban, szezonalis allassal, epp akkor kaptam egy allando allast mikor kiderult h terhes vagyok egy olyan ferfitol, aki zsarolt, bantalmazott mind erkolcsileg es fizikailag. Hazamenni nem akartam mert nem akartam anyutol hallgatni, na megmondtam h ez lesz. Magam akartam megoldani. Azota is banom h megtettem. Minden evben gondolok arra h hany eves lenne, mikor kellett volna megszuletnie, fiu lett volna vagy lany. Azota szuletett egy kislanyom, es 34 evesen szultem, azota is gyurunk a kistesora es nem akar osszejonni, az elmult 3.5 evben 2 vetelesem volt, az elsonel megjott siman, pont azon a nap este mikor reggel pozitivat teszteltem, a masik epp egy eve tortent mikor elhalt a 7ik heten es nem indult be a szivhang, es orvosi uton kellett befejezni. Azota is porbalkozunk es nem jott ossze. Ha nyar vegere sem jon ossze, mem=nnunk kell kulonfele vizsgalatokra h miert, csak a bibi, h lassan 38 leszek, es 3 gyerkocot terveztunk, most a vegen orulhetunk h ha kisteso is osszejon. Tehat evvel csak azt akartam mondani, h nem olyan konnyu gyereket osszehozni, es ha bevallalod egyedul es a korulmenyeid engedi, tartsd meg, es ha a nagy szerelemnek nem kellesz babastul akkor ne kelljel annelkul sem.

Nekem nem volt, de anyámnak igen. Már 30 is voltam, mire megtudtam, hogy előttem volt egy abortusza. Most már értem, hogy miért mindegy neki minden az életben, miért bünteti magát egész életében, miért nem foglalkozott velem normálisan, és miért lett pszichiátriai beteg. Most, hogy bevallotta, arra is rájött, hogy mindezek emiatt voltak.

A nagy szerelem, ha tényleg szeret, bevállal így is, szerintem találkozz vele, és mondd el, hogy mi a szitu. A dokinak pedig igaza van, ha megfogant és megtapadt, nem káros rá az eseményutáni meg a fogigátló sem.

Kedves Kérdező:én csak annyit írnék neked, hogy kiszakadt gumi...tabletta..és mégis megfogant:Nem véletlen.Nagyon szeretne a baba téged anyukának.

"Akit az Isten életre akar hívni, akár így, akár úgy, de megszületik..!"..:):):) Inkább vállald a babát, mint egy pasit, akinek nem kellesz gyermekkel..Hidd el a pasik nem érnek annyit, mint a gyermeked!(32 éves, 4. gyermekét váró anyuka.Minden gyermek 1 apától!)

Izé, előzők, nem az a kérdés, hogy az abortuszt megbánta-e, hanem, hogy az abortusz hiányát (a megszületett gyereket) megbánta-e.

Én pasiként csak egy a családban anno megesett példát tudok mondani, azt ugyan nem tudom, hogy a lány szó szerint "megbánta-e", hogy szült, mindenesetre öngyilkos lett a gyerek óvodás korában...

Mi terveztük a babát, de jött egy váratlan esemény, és egy hét alatt elő kellett volna teremteni 1,5mft-ot. Kétségbe estem, hogy mi lesz így velünk... Szóba került az abortusz is. A férjem hallani sem akart róla. Most visszagondolva hatalmas őrültséget csináltam volna. Megtartottuk a babát. Megbántam e? Dehogy!!! Ő a mindenem, az életem értelme!!! Ahogy rám néz és huncutul vigyorog, ahogy nyújtja felém a kezeit, hogy vegyem fel... Leírhatatlan egy gyermek okozta csoda.

Szerintem tartsd meg, ha el tudod tartani. Ha ennyire jönni akar, had jöjjön. A fiú, ha tényleg akkora szerelem, akkor elfogad kismamaként is! A szerelem mulandó. Lehet akármennyi. De egy orvosi hiba miatt lehet, hogy többé nem lehet gyermeked. Hiába szeretnéd majd mindennél jobban.

8. válaszoló! Hihi! Igazad van. :) (2. vagyok.)

Én most sok abortusz témájú kérdést és válaszokat olvastam. Sok-sok anya írta, hogy élete legjobb döntése volt, hogy mégis megtartotta a babát, de egy sem írta (még így névtelenül sem), hogy máshogy kellett volna döntenie...