Miért szeretnétek kisbabát? Nem féltek?

Én nem töprengtem ilyesmiken, majd ha odaérünk megoldjuk. Lehet h nem is lesz problémás kamasz.. kár előrevetíteni a dolgokat.

MIért vállalok kisbabát már negyedszer is? Mert amióta anya lettem azóta tudom hogy mi az az önzetlenség, mi az az önzetlen szeretet. nem szeretett még ennyire senki mint a gyerekeim. Ők azok akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Ha körülöttem vannak megnyugszom, feltöltődöm, boldog vagyok, ragyogok. Ha betegek halálra aggódom magam és belepusztulnék ha béármi bajuk esne, de enélkül az érzés nélkül nem is lenne akkora boldogsága létük. Mindegyik mást ad számomra. nem csak én vezetm őket az úton, hanem ők is sokat tanítanak nekem. Például türelmet, kitartást, fegyelmet... Mióta anya vagyok teléjesen megváltoztam.Előtte egy bulizós, pasizós csaj voltam.. céltalanul lógtam a levegőben. Most van értelme az életemnek: a gyerekeim! Felnevelni őket szeretetben, helyes értékrendet kialakítani h tudják mi az igazán fontos az életben!!!! és még sorolhatnám.. :)

A problémákat akkor kell megoldani mikor már ott vannak. Előre ezeket nem lehet. Hiába képzeled el, a valóság teljesen más lesz.

De én is fantáziálok ilyenekről egyébként :D félni nem félek, sőt, alig várom hogy végre jöjjenek azok a feladatok. Biztos vagyok benne hogy mindent meg tudok/tudunk oldani, és a férjem csodás apa lesz.

Én sokat szoktam olvasgatni, pl. ha eszembe jut valami kérdés, akkor gyorsan rákeresek, vagy átmegyek a babák/kisgyerekek kategóriába és olvasgatok. :D Tuti elfelejtem még addig mire odakerülök, de pillanatnyilag megnyugtat, hogy mindenre van megoldás, és segítség is akad, ha nagyon nem boldogulnék egyedül. :)

Jól látod a dolgokat, rengeteg probléma lesz! De tényleg, ne áltassul egymást, rengeteg nehézség lehet! Nekem pl. két nehéz terhességem volt, a második olyan magasan feküdt, hogy beödémásodott a szívem és veszélyben volt az életem, császárral születtek mindketten, mindkét fiam hasfájós volt, a kicsi 3 hónapig csak ordított, nekem szülés utáni depresszióm lett, azóta is folyton szorulása van, a nagy a dackorszak közepén van, és pár hete alszom csak éjszaka...:S

DE! Megint kisbabát várok, és terveztük! Mert ez a világon a legcsodálatosabb dolog, és minden nehézség, minden, amit leírtam eltörpül amellett a szeretetet, vidámság, boldogság, életöröm...mellett amit azóta érzünk, mióta ők ittvannak. :D

Igen, neked most nem kell aggódnod, hogy mitől ekcémás a gyerek, de én arra kelek, hogy a 2,5 évesem talpikái serényen topognak a kövön, bebújik mellém, megpuszikál, és közli, hogy "anyuci, idejöttem betatajózni beléd". :D A kicsi hajnalban is kurjongatva fogad, és egyből nyálazza a fejemet ("puszit ad"), aztán a nagy délelőtt beszalad egy fonnyadt gazzal, hogy "anya, szedtem neked virágot", közben a kicsi szalad utána a bébikomppal és hangosan kacarásznak én meg csak ülök, iszogatom a kávémat 10-kor köntösben a kanapén és arra gondolok, hogy nekem van a legtökéletesebb életem a világon. :D

Hidd el, ha annyira gáz lenne a "mérleg", senki sem vállalna 1-nél több gyereket. :P Azt mindenki maga érzi, hogy hányat szeretne szívvel-lélekkel nevelni.

Biztos, h jó anya leszel, mert nem feltétlenül az a jó anya, aki tele van öbizalommal, és szarik bele, hogy mi lesz később. Aki már most azon agyal, hogy hogyan lesz jó kapcsolata a gyerekével, annak ez később is fontos lesz (tapasztalat) és így nem is lesz ezzel gond. ;)

Ja, és ne vegyél minden felelősséget a nyakadba! Én az első fiamnál kicsit túlzásba estem ilyen téren, azt gondoltam, hogy ha hagyom sírni 3,5 percig, biztos drogos lesz, ha rászólok eréjesen, akkor tuti lelki sérült lesz, és ha kap egy kocka csokit, akkor 101 évesen cukorbeteg lesz... :D Tudomásul kell venni, hogy nem minden a mi felelősségünk. Megteszünk mindent a legjobb tudásunk szerint, de nem kell ezen idegeskedni, főleg nem előre. ;) Semmiben nem kell tulzásokba esni és akkor nem lehet gond. ;)

Babára Fel!!!! :D

Ebből is látszik, hogy felellőség teljes szülő leszel. :D Nekem is ezek a gondolatok jártak végig a fejemben. Hol én, hol a párom bizonytalanodtunk el. Nálunk nem is volt kimondottan babaprojekt, mert valamelyikünk mindig visszahátrált. De aztán ember tervez Isten végez és 15 hónappal ezelőtt megszületett a kisfiunk. A 9 hónap alatt végig ezeken töprengtem én is, de volt időm mindent végig gondolni. Én nagyon örülök annak, hogy van nekünk a kisfiunk és ezzel Te is így leszel. Nem adnám semmiért és senkiért. Tökéletes család nincs és nem is lesz, de ha már mindketten erre törekedtek az nagyon jó.

Ne hagyd ki semmikép az életedből...add meg magatoknak a lehetőséget, hogy igazán boldogok lehessetek.

És egy idézet ami maximálisan igaz! :D

" Gyereket akarni igen nagy elhatározás,

Ilyenkor dönt úgy az ember,

hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve." :D