Ti hogyan tutatok túl lépni a mélyponton?

Mi az idén 2 éve várjuk a babát.

elég nehezen jutottam át a mélyponton. Tavaly májusban kiderült hogy terhes az egyik sógornőm. Augusztus körül bírtam rávenni magam, hogy érdeklődjek utána, holott 3 hetente jöttek. Próbáltam tudomást sem venni róla. Februárban mikor megszült az elsők között voltam akiket felhívott telefonon a szülés után 1 órával. Most meg már úgy vagyok vele hogy örülök neki. Ráadásul mi leszünk a keresztszülők.

Nekem úgy 10 hónap után volt a mélypont, a földrerogyva sírtam. :( A férjem nem adajgatott tovább, rámförmedt, hogy szedjem már össze magam, jó életünk van, szeretjük egymást, de ő nem akar engem így látni, és ha ez az egész ezt váltja ki belőlem, akkor inkább nem is akar gyereket!!!

Akkor rájöttem, hogy mennyire másképp kell élnem az életem. Nem egy gyerekre vágyó pár lettünk, hanem egy gyerektelen fiatal pár. És az nagyon más! Nem tervezgettem, hogy mi lesz ha. Simán terveztünk nyaralást következő évre, bulizni jártunk, simán ittam, nem érdekelt, hogy még akár terhes is lehetek...meg ilyenek. Persze figyeltünk a PÉ-re, de nem volt többé munka-szaga az együttléteinknek sem. Ezt csak így lehet túlélni, különben tönkremehet a házasságotok is! Egy bnőm 7 évig próbálkozott, sikertelen inszemek és lombikok sora után spontán lett terhes. :D Sorba születtek körülöttük a gyerekek, volt aki iskolába ment már, mire nekik az első összejött. De soha nem forgot ekörül az életük, boldogok voltak, éltek, buliztak, barátkoztak, utaztak... Nagyon jó példa ők!

Na és akkor nálunk a folytatás: az elhatározás utáni hónapban terhes lettem, de azt ababát hamar el is vesztettük. :( De nem csüggedtem. 1-2 napot hagytam magamnak kicsit szomorkodni, de előre néztünk. 2 hónap múlva terhes lettem. És minden rendben volt. :D

Most pedig épp a 3. babánkat várom. :P

Higgyétek el csajok, el kell engedni a súlyokat! Meg kell érteni, hogy nem vagyunk Istenek, nem mi döntünk! És épp így, nem is mi tehetünk a sikertelenségről! JA, és ez nem sikertelenség! A terhesség, az áldott állapot, az siker! DE az, hogy valaki nem terhes, az nem sikertelenség! Az a normális állapot! Tessék ennek fényében élni! Normális életet!

"Meg kell tanulnunk vágyni arra, ami már a miénk." ÉS higgyétek el, utána jön a többi. ;)

Csak alá szeretném húzni az előttem szóló történetét: abban a hónapban sikerült, amikor eldöntöttük, hogy most szünetet tartunk... 5. napi peteérésből megfogant a manó, most vagyok 36 hetes.

Pszichológusként hiszem, hogy az a stressz, amit okoz a gyermek utáni vágy, mind fiziológiásan, mind más szempontból gátolja a teherbeesést. Nagyon drukkolok mindkettőtöknek, és egészen biztos, hogy meg fog érkezni a kis csodátok! :)