Evési kényszeres betegségem van és most mélyponton vagyok! Milyen gondolat szokott átsegíteni titeket a mélypontokon? 20/L

Hááát... Önuralom? :S

Nem vagyok se orvos, se pszichológus, így azt sem tudom megítélni, hogy esetleg nincs-e mindenképp orvosi segítségre szükséged...

Nem bántani akarlak (pont azért sem, mert nem értek hozzá), de én még ilyen betegségről - legalábbis ilyen szélsőségesről - nem hallottam.

Mi az, hogy nem mentél órákra? És azért nem mentél, mert eszel?? Ezzel nagyon nem is tudok mit kezdeni, és kommentálni sem akarom, mert nem akarlak tényleg megbántani.

Első körben szedd össze magad, és menj be a többi órádra.

Aztán meg keress valami sportot, vagy bármi elfoglaltságot magadnak, amit rendszeresen csinálhatsz, és kitölti az idődet.

Evési kényszeres betegség??

LOL

Egyes emberek érdekesebbnél-érdekesebb neveket adnak az akaratgyengeségüknek. Mert ez az!!

CSAK TE segíthetsz magadon, a fejedben kell rendbe tenned a dolgokat.

Önuralom és akaraterő! Ez a két dolog kell neked.

20 éves felnőtt nő vagy, kelj fel a padlóról és szedd össze magad! MOST AZONNAL!! Nem holnap, nem hétfőn, hanem most azonnal!!! Mostantól ne arról szóljon az életed, hogy mértéktelenül zabálsz. És hogy ki fog megállítani, visszafogni, ha nem megy? Hát senki... Mert ez a te életed, te döntöd el mit kezdesz vele. Az akaratgyenge, mindig kifogásokat kereső és másokat hibáztató túlsúlyosok táborába akarsz tartozni? Ugye hogy nem? Akkor pedig fejezd be a nyavalygást és legyél végre felnőtt.

Na, fussunk neki még egyszer.

Szóval második, te a dohányosnak is azt mondod, hogy akaratgyenge? Valószínűleg. Meg a narkósnak is.

Persze jogod van hozzá, csak ettől nem szokik le.

Az evési kényszer pontosan ilyen függőség. Ha tetszik neked, ha nem. Max. a butaságodat demonstrálod vele, "LOL".

Igen, mindenki maga tehet arról, ha függővé válik, de ha a függőség már kialakult, akkor az már egy másik kategória. Vannak társfüggők és vannak számítógépfüggők. A jó tanácsaid róluk is leperegnek. Mert ilyen a függőség természete.

Felismerni azt kell, hogy mikortól tartozik abba a kategóriába, amikor már segítsgére van szüksége a függőnek. Ennek egyik jele pl. az, ha a kérdező napi tevékenységét már gátolja az evéskényszere, és nem megy be az óráira. Amikor ez van, a probléma már túlnőtt rajta, és a kérdés nem az, hogy van-e akaratereje, hanem az, hogy kér segítséget vagy nem.

És az még a jobbik eset, ha kér. A rosszabbik az, amikor valaki azt mondja, hogy "bármikor le tudok szokni (bármiről), ha akarok" - és közben hazudik magának, mert nem tud.

Az ilyen kamu betegséggel rendelkezők csak sajnáltatni tudják magukat de nem tesznek semmit, mert gyengék.

A kérdező járhatna akár minden nap terapeutához, de ez semmit sem ér akaraterő és önuralom nélkül...

Ezt a tök jó cikket találtam: [link]

Sok sikert az új életmódodhoz! :)