7 hónapja nem akkar jönni a baba, lassan kivagyok idegileg, mit tegyek?

Nálunk se jön a baba, de engem már nem is érdekel. Nem olyan régen még sírógörcsöt kaptam, mikor megjött, aztán egy ismerős előadta magát, hogy hát igen, ő most terhes a 3.-kal (mindegyik nagyon hamar összejött nekik), és hát kb. hogy aki meg még nem szült, az egy nagy 0. (Persze nem rám értette, csak szerinte tényleg az élet értelme, hogy minél több gyereket szüljünk)

Hát olyan mérges lettem erre, hogy azt mondtam, hogy tudjátok mit, akkor kapja be mindenki. Én ne a megszült gyerekek száma alapján legyek már értékes, vagy értéktelen ember. Majd lesz egyszer nekem is biztosan, és akkor majd örülünk neki, de ez nem verseny. Hát ha valamit gyűlölök, akkor azt, ha olyan valami alapján ítélnek meg amiről nem tehetsz. Nekem nagyon kellett ez, mert már tényleg az idegösszeomlás szélén voltam, és a férjem is egyre nehezebben bírta velem.

Mióta így állok hozzá minden sokkal könnyebb, nem érzem vesztesnek, és értéktelennek magam. Ha 2-3 éven belül sikerül az első baba, akkor még mindig lehet 2, vagy 3. többet meg nem is akarunk.

Az, hogy a neten babás oldalakat nézegetsz, nem segít, szerintem. Én is csak egyre jobban ráparáztam, hogy biztos ilyen olyan bajom van (csomó olyan problémáról olvastam, amiről előtt nem is tudtam, hogy lehet), meg ezt meg ezt csináljuk rosszul... Szerintem felejtsd ezt el. Ha belegondolsz, hogy egy ciklusban kb 25-30% esélyed van a teherbeesésre, ha jókor vagytok együtt, akkor így nézve 7 hónap nem olyan vészes. Lehet nem is minden ciklusban sikerült elcsípni a megfelelő napot.

Próbálj meg találni valamit, ami elvonja a figyelmedet a babáról. (Nem muszáj hobbi, mint írtam, nekem a sértett büszkeség volt.) Aztán majd egyszer csak jön a baba, addig meg élvezd ki az életet, mert egyszer vagy fiatal.

Remélem tudtam segíteni.

Nem olvastam végig a válaszokat!

De én ezek szerint a szerencsésebbek közé tartozom!

Nekem úgy kezdődött még mikor csak kerülgettük a témát,hogy minden tünetnek számított,az is ha tüsszentettem!A könyvtárból a létező összes könyvet kikölcsönöztem,mindenhol babakocsik,terhes nők,új szülött babák!Fórumok,oldalak,egész napi téma!Kb simán le tudtam volna vezetni egy szülést,és terhes tanácsadást adni!

Na de hál Istennek ez abban a ciklusban lezajlott amikor még épp hogy próbálkoztunk!

(Értsd úgy hogy akartuk,de hol védekeztünk hol nem!Nem gondoltam volna hogy ennyire "nehéz" belekezdeni!)

Na szóval szerencsére ez az elmebaj ebben az időszakban lecsengett!

Aztán azóta ténylegesen belevágtunk és abszolút nem érdekel!Nem vásárolom fel a gyógyszertárat vagy a vaterát és nem tesztelgetek 2 óránként!Nem szedem atomjaira a terhes tesztjeimet ami egyértelműen negatív,csak hogy kicsikarjak egy esetleges 2. "száradási csíkot"!

Nem beszélek róla és járom az orvost 2 naponta és nem teszek fel egy nap 42 kérdést terhességgel kapcsolatban,és ami a legfontosabb hogy nem időpontra szexelek és nem sámánkodok meg akrobatikázok szex után!

Most ezt szépen elbagatellizáltam de ez az igazság!

Persze,engem is érdekel hogy miért késik ha késik,és egy tesztet természetesen én is csinálok,na meg rávettem magam erre a hőméricskélésre de nem érzem magaménak a dolgot de ennyi!

Lehet még a teákat kipróbálom de semmi többet!Páromat nem fárasztom napi szinten a kitalációimmal,csak azt osztom meg vele ami számomra érdekes és úgy érzem fontos!

DE:valószínű ha elérném azt a kort és időt akkor én is elkezdenék rákattanni és a fentieket véghez vinni akár napi szinten!De egyszerűen most nem látom értelmét ezen őrlődni!

Élvezem a meghitt kis életünket és arra gondolok hogy boldogan és kettesben mennyi mindennel tölthetjük az időt!

Például most itt a tavasz és alig várom hogy felújításba kezdjünk,vagy hogy megvásároljuk a hiányzó háztartási cikkeket,vagy hogy tervezzünk egy hétvégés kirándulást tök mindegy hova!Annyi minden van amit simán el lehet szalasztani,mert a mai szaladó világban csak stresszelünk és mindenen túráztatjuk magunkat!És akkor még csináljak egy újabb "problémát" magamnak?

Szeretném majd azt mesélni a gyerekemnek hogy "Tudod,anyu és apu annyira szerette egymást,hogy egy nap,a romantikus naplementében szerelmeskedtek és akkor fogantál meg!"

És nem azt hogy "Tudod,anyu ovu tesztelt és látván hogy pozitív apádnak megparancsolta hogy azonnal csinálja meg mert peteérése van...ugye milyen romantikus kislányom/kisfiam?"

Ezzel persze nem azt mondom hogy az ovuteszt meg a többi praktika rossz,és elítélendő,csak nem hinném hogy ezzel kéne indítani ez egész dolgot!Mint írtam,meg van az az idő amikor már én is ehhez folyamodnék!De egyenlőre nem!

Az meg hogy mindenhol kisbabát látok meg terhes nőket és hogy a terhes oldalakon lógok az nem azt jelenti hogy rágörcsölök!Szeretek érdekességeket olvasni,és szerintem természetes hogy érdeklődöm iránta!Szerintem az lenne a rossz ha nem érdekelne,mikor babaprojekt van!:)

Na Kérdező,bocsáss meg a novellámért,és mielőbbi babázást kívánok neked és mindenkinek aki szeretne,vagy már ott lapul a pocóban!:)

Szia!

9 hónap után mentem el dokihoz, azt hazudtam neki hogy már lassan 1 éve nem sikerül, válaszul megultrahangozott és elküldött kettő vérvételre. Miután megtudtam, hogy nem érnek rendesen a petéim és hogy vékony a nyálkahártyám megnyugodtam és nem görcsölök azon, hogy most sikerült-e mert tudom, hogy így szinte esélytelen. Meg már nagyon belefáradtam én is. Még 3 hét mire kiderül, hogy mi is a baj és utána még ki tudja mennyi idő mire kezelik és mire összejön a baba. Muszály lesz más elfoglaltságot keresned, ha nem akarsz még dokihoz menni, de én mindenképpen elmennék a helyedben. Tudod milyen megnyugvás az ha az ember beszélhet erről egy orvossal? Hiába van nálam baj, megnyugodtam mert tudom hogy kapok majd gyógyszert és akkor sikerülni fog. Hazudj te is, mond hogy 11 hónapja nem sikerül és a normálisabb orvos így elküld majd kivizsgálásokra.

Sok sikert!

Vannak holtpontok, amiken át kell esni. Eleinte én is így voltam, aztán feldtam, Na akkor, 6.5 év után egyszercsak összejött. Amikor abszolút nem is gondoltam babára. Tesztelni sem akartam, amikor már két napja késett, mondtam, kizárt, hogy baba legyen. És az volt!

A meddőség türelemre tanít, az egyszer biztos.

kitartást!

Tudom, hogy könnyű mondani, de 7 hónap még nem olyan vészes. Orvoshoz tényleg nyugodtan menjél el, mi is elmentünk már kb 10 hónap után. Mondjuk én biztosan tudtam, hogy eleinte nem volt több hónapig pé. Végül 3 év után spontán sikerült, addigra már túl voltam műtéten, 1 inszemen, több hónapnyi stimuláláson. Igaziból a mai napig nem tudom, hogy miért nem sikerült (vagy aztán miért sikerült). Mindenesetre ennyire ne stresszeld magad, mert egyrészt nem segít (mondjuk én nem gondolom, hogy ne görcsölj, akkor sikerül, szerintem ez hülyeség), másrészt lehet, hogy még hosszabb ideig nem sikerül! A kapcsolatotoknak pedig biztos nem tesz jót! Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön! Menjetek orvoshoz!

35+4hkm