Hogy lehet lelkileg elviselni ha sosem sikerül?

Én is egyre nehezebben viselem sajnos, pedig egész jól elvoltam. Mi 2007 nyarától próbálkozunk. Ami változott, hogy míg régen egy csomót beszéltünk a párommal arról, hogy milyen lesz, ha lesz kisbabánk, addig mostanra ő már inkább kerüli a témát, mert szomorú lesz... És én se nagyon hozakodom már ezzel elő.

Egy kicsit az segít nekem, hogy úgy fogom fel ezt az időszakot, mint készülést az anyaságra: sokat olvasok gyereknevelési könyveket, blogokat, gondolkozom hogy milyen helyzetet hogyan oldok majd meg, és egyre közelebb állnak hozzám az alternatív nevelési ötletek (sokáig hordozás, textilpelus vagy ec, meg társaik). Persze vigyázni kell, mert néha meg, ha kisbabás témáról olvasok, annyira el bírok kettyenni... Szóval nem könnyű, de ha már ilyen szerencsém van, hogy nyugisan felkészülhetek a babára, akkor ki is használom az időt!

Együtt érzek veled! Nekünk sem akar sikerülni! Lassan 3 éve próbálkozunk. Túl vagyok 3 inszemen, amiből a második sikerült... 8. hétig, aztán missed ab-val zárult! ma közölte a dokim, hogy a 3. sem sikerült! Ez még nem elég, de a munkahelyemen is igazságtalanul bánnak velem... amit nem szeretnék részletezni, mert nagyon felhúzom magam!

Nagyon-nagyon nehéz azt elviselni, hogy másnak sikerül és nekem nem! Nem tudom miért bánik így velem a sors! A férjemmel nagyon szeretjük egymást, jó helyre jönne a baba is.... de nem jön! Remélem nemsokára mindannyian boldog anyukák lehetünk majd!!!!!!

Azért fel a fejjel!!! Lesz ez még így sem! :)))

Ez a kérdés éppen jól jött nekem ma. :( Mi is másfél éve csak várjuk... Közben az egyik régi baráti házaspárnak tegnap született meg a második babó. A másik pedig négy hós állapotos. A párom gondolkodott is, hogy elmondja-e. Persze elmondta, úgyis megtudtam volna... Az egyik szemem sír, a másik nevet.

De tudjátok mit utálok a legjobban?! A hülye púder szöveget: "fiatalok vagytok még, ráérsz még szülni, biztos nektek is jönni fog, nem szabad stresszelni, jaaaj, a terhesség nem is olyan idilli, mint mondják..." Hát én hányingert kapok ezektől, és érzem benne a lesajnálást, vagy azt, hogy lövése sincs a dolgokról, fogalma sem lehet mit érzek én, mert rá éppen hogy ránézett a pasija és már "be is csúszott" a gyerek.

Minden babára várót megértek és szinte minden válaszban magamra ismerek. Nálunk több, mint egy éve nem sikerül össze a baba. Én már arra is gondoltam, hogy nem illünk össze a párommal és ezért nem jön össze a dolog. Persze butaság, hiszen 10 hónapig hiába számolgattam, teszteltem és minden egyéb, mert el voltam záródva, tehát nem tudott összejönni.

Kitartás mindenkinek!