Kétségbe vagyok esve, NEM emiatt fogok dönteni, csak kiváncsi vagyok mások véleményére is?
Szóval, 19éves lány vagyok, 4.-es gimnazista. 1,5évig jártam egy fiúval, 2 hónapja kiderült, hogy megcsalt egy lánnyal. Én természetesen kiadtam az útját. Feljött hozzánk a cuccaiért és könyörgött, hogy bocsássak meg neki, meg fiatal még, de őszintén szeret blablabla..Mondtam, hogy szó sem lehet róla. Ő innestől kezdve bevetett mindent, rózsákat küldözgetett, folyamatosan hívogatott, smsekkel bombázott stb. Annyit kért, hogy menjek el vele beülni valahova és legalább úgy szakítsunk, hogy beszéljünk át mindent, mert 1,5év megér ennyit. Belementem. Következő pénteken egy bárba iszogattunk és mondtam neki, hogy semmiképpen sem fogok megbocsátani, tőlem beszélhetünk meg minden, de már nem leszünk egy pár..Ettől függetlenül nagyon szeretem a fiút, ő volt nekem az első, minden szempontból. Már kicsit spiccesen indultunk el, és feljött hozzám, mert nálam volt még egy telefontöltője. Nem volt nálunk otthon senki és hibáztam egy nagyot, engedtem a csábításnak és lefeküdtem vele. IGEN nagyon nagy hiba volt, de abban a helyzetben totál rám nyomult, én meg mondjuk úgy, hogy hagytam magam...meg úgy is mondhatjuk, hogy kihasználta, hogy szeretem még és azt, hogy megittam fél üveg bort..
De nem is ez az igazi gond. Következő hónap elején késett a menstruációm és pozitív lett a tesztem. Anyukámnak rögtön elmondtam, nagyon szoros a kapcsolatunk, ő azt mondta rám bízza bármit is teszek segíteni fog. Egyébként egy bölcsödébe dolgozik, tehát ez a része adva lenne. Mindig úgy voltam az abortusszal, hogy nem ítélem el aki megteszi, de ÉN nem lennék rá képes. Félnék, hogy depressziós lennék utána, félnék, hogy nem lehet több gyerekem és egyébként sem férne bele a morális felfogásomba. EDDIG. Most ugyanis teljesen tanácstalan vagyok. Majdnem kitűnő tanulóként természetesen tovább akartam tanulni, de ez a legkevesebb, más is megoldja gyerek mellett. De az apját már látni sem bírom. Szeretni tudnék e egy olyan gyereket, aki ilyen körülmények között fogant? El tudnám e neki valaha mondani az igazságot? Megfoszthatom e az apjától? Tuti rámakaszkodna az exem ha megtudná, és követelné apai jogait..Fogalmam sincs mit tegyek, 6hetes vagyok, 1hetet adtam magamnak eldönteni. Sokat segítene, ha esetleg valaki elmondaná a tapasztatalatát vagy ilyesmi. Vallási meggyőződéses rohadt gyilkos vagy ha megölöd komment nem kell köszi. Szerintem sem csak egy szövetcsomó, de a kérdés nem ilyen egyszerű. Nem csak a magzatnak vannak jogai. Köszönöm az értelmes válaszokat.
válasza:Nehéz döntés előtt állsz, nem irigyellek. Sajnos pont ilyen helyzetbe kerültem, amikor másodéves egyetemista voltam. Az apa sem a gyerekét, sem engem nem akart látni, kért, vetessem el. Megtettem. Depressziós lettem, rengeteget fogytam, gyógyszereken éltem. Aztán megismertem a férjem. Tudott mindenről. Féltem, hogy mi lesz, ha majd gyermeket akarunk. Második hónapban összejött.
Viszont a második babánkra évekig vártunk, kezelésekre jártunk, rengeteget szenvedtem, mert úgy gondolom, hibás voltam, rosszul döntöttem akkor és most megiszom a levét. Újra mély depresszióba estem. Majd amikor nem is számítottunk rá, pozitív lett a teszt.
Nincs nagyobb ajándék, mint egy gyermek. De ő a te véred, te tartozol érte felelősséggel, ki vigyázzon rá, ha nem az anyja?
Viszont az is igaz, egyedül nagyon nehéz felnevelni, mert ahhoz munka és pénz kell.
Nekem az adta meg az utolsó lökést a döntéshez azok után, h a pasinak nem kellettünk, hogy anyám azt mondta, neki ne szüljek, ő ebben nem segít.
16hkm
válasza: válasza:Én 32 éves vagyok. Van egy 3 éves gyerekem. 9 hónapos kora óta nevelem egyedül. Ha azt mondom, hogy piszok nehéz, akkor egy cseppet sem túloztam! A lányom rajong az apjáért, nyakába borul és azt sem tudja hogy szeresse. Pedig én kelek fel minden éjjel hozzá, és gondozom őt, és én adok neki enni. Éjjel-nappal dolgozom szó szerint, és egy cseppet sincs értékelve. A lányom kiköpött apja. Kívül-belül! Le sem tagadhatná! Amikor partnert akartam magam mellé, akkor a partner anyja azt mondta: "A másik pasi borját akarod nevelni fiam?"
Nos! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy úgy nyilatkozzatok, hogy tudjátok mi is az! Mindenkinek igaza van! De ki neveli egyedül a gyerekét? Mert ez a lány is egyedül fogja (ha ezt válsztja) Az anyja nem lesz mindíg mellette! Nem is lehet, és akkor is talpon kell maradni!
Ez a döntés egy életre szól! Holnap nem mondhatja, hogy meggondoltam magam!
válasza:Az egyik közeli ismerősömmel történt nagyon hasonló dolog, pont 19 évesen, ő megtartotta. Talán annyi a különbség, hogy ő egyébként sem tanult volna tovább felsőoktatásban, max szakmát. Apuka először még látogatta a bébit, aztán hamar ráunt. Egyébként a kisfiú (aki azóta már nagyfiú, 13 éves) nagyon hasonlít az apjára, ennek ellenére az egész család imádja. Az anyukának nem volt könnyű, gyárban dolgozik, sok év eltelt, mire megtalálta a párját, de mindig azt mondja, hogy a fia nélkül üres lenne az élete.
Az abortuszról azt gondolom, hogy ha alapból lelkis vagy, nagyon nehéz feldolgozni. Egyszer, mikor már rá lehet fogni, hogy nagyjából felnőtt voltam és lehetett velem érett beszélgetéseket folytatni, anyukám elmondta, hogy volt egy abortusza. Harmadik gyerek lett volna, és nagyon rosszkor. Kb. feloldozást várt tőlem, mert tudta, hogy én mindig is nagyon ellenes voltam. Fura volt, mert hát én mint a gyereke mit mondhatnék erre, nincs jogom ítélkezni. De szüksége volt rá, hogy megossza valakivel, akivel lehet beszélni róla, mert nem tudta/tudja feldolgozni, a mai napig gyötri, és folyton előjön a gondolat, hogy megölte a saját gyerekét... szóval biztos, hogy nem könnyű, ha olyan lelki alkat vagy.
Sok sikert a döntéshez!
Holnap megyek nőgyógyászhoz. Eddig még nem voltam, feleslegesnek tartottam, úgy h 1. Tudom mikor fogant (előtte utána nem szexeltem), 2. amég nem döntöm el mit akarok.
Eddig úgy néz ki, hogy kérek papírt a családsegítőbe. Hát ez van.
válasza: válasza:Szia!
Én még olvaslak.
Nagyon sajnálom.
Én írtam az örökbe adást, és még mindig javaslom. Két babának irtóra örülne egy család! Nekem 4 olyan családot ismerek személyesen, akiknek természetes úton nem lehetett gyerekük, és sokáig vártak örökbe fogadható újszülöttre. Viszont ők nagyon örülnek ha a kicsijüknek lesz/lenne testvére is. Biztos vagyok benne, hogy aki ikerpárt kapna, az egyszerűen kiugrana bőréből örömében.
Tényleg gondold meg ezt a lehetőséget. Szerető gondos családba kerülhetnének. Akiket én ismerek, ők mind úgy neveli a gyermekeiket, hogy megmondják nekik egész kis korban, hogy nem vér szerinti szülőknél vannak, és amikor nagykorúak lesznek, saját döntésük alapján felvehetik a kapcsolatot a vér szerintiekkel, ha szeretnék.
El tudom képzelni, hogy irtó nehéz, vagyis ha őszinte vagyok, csak próbálom elképzelni, mert aki nem csinálja ezt végig, az nem tudhatja pontosan...
De így adhatsz egy esélyt azoknak a babáknak!
Legjobbakat Nektek, és remélem, sikerül dönteni!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!