Kétségbe vagyok esve, NEM emiatt fogok dönteni, csak kiváncsi vagyok mások véleményére is?
Szóval, 19éves lány vagyok, 4.-es gimnazista. 1,5évig jártam egy fiúval, 2 hónapja kiderült, hogy megcsalt egy lánnyal. Én természetesen kiadtam az útját. Feljött hozzánk a cuccaiért és könyörgött, hogy bocsássak meg neki, meg fiatal még, de őszintén szeret blablabla..Mondtam, hogy szó sem lehet róla. Ő innestől kezdve bevetett mindent, rózsákat küldözgetett, folyamatosan hívogatott, smsekkel bombázott stb. Annyit kért, hogy menjek el vele beülni valahova és legalább úgy szakítsunk, hogy beszéljünk át mindent, mert 1,5év megér ennyit. Belementem. Következő pénteken egy bárba iszogattunk és mondtam neki, hogy semmiképpen sem fogok megbocsátani, tőlem beszélhetünk meg minden, de már nem leszünk egy pár..Ettől függetlenül nagyon szeretem a fiút, ő volt nekem az első, minden szempontból. Már kicsit spiccesen indultunk el, és feljött hozzám, mert nálam volt még egy telefontöltője. Nem volt nálunk otthon senki és hibáztam egy nagyot, engedtem a csábításnak és lefeküdtem vele. IGEN nagyon nagy hiba volt, de abban a helyzetben totál rám nyomult, én meg mondjuk úgy, hogy hagytam magam...meg úgy is mondhatjuk, hogy kihasználta, hogy szeretem még és azt, hogy megittam fél üveg bort..
De nem is ez az igazi gond. Következő hónap elején késett a menstruációm és pozitív lett a tesztem. Anyukámnak rögtön elmondtam, nagyon szoros a kapcsolatunk, ő azt mondta rám bízza bármit is teszek segíteni fog. Egyébként egy bölcsödébe dolgozik, tehát ez a része adva lenne. Mindig úgy voltam az abortusszal, hogy nem ítélem el aki megteszi, de ÉN nem lennék rá képes. Félnék, hogy depressziós lennék utána, félnék, hogy nem lehet több gyerekem és egyébként sem férne bele a morális felfogásomba. EDDIG. Most ugyanis teljesen tanácstalan vagyok. Majdnem kitűnő tanulóként természetesen tovább akartam tanulni, de ez a legkevesebb, más is megoldja gyerek mellett. De az apját már látni sem bírom. Szeretni tudnék e egy olyan gyereket, aki ilyen körülmények között fogant? El tudnám e neki valaha mondani az igazságot? Megfoszthatom e az apjától? Tuti rámakaszkodna az exem ha megtudná, és követelné apai jogait..Fogalmam sincs mit tegyek, 6hetes vagyok, 1hetet adtam magamnak eldönteni. Sokat segítene, ha esetleg valaki elmondaná a tapasztatalatát vagy ilyesmi. Vallási meggyőződéses rohadt gyilkos vagy ha megölöd komment nem kell köszi. Szerintem sem csak egy szövetcsomó, de a kérdés nem ilyen egyszerű. Nem csak a magzatnak vannak jogai. Köszönöm az értelmes válaszokat.
válasza:Azt írtad, anyukád MINDENBEN támogat. Szerintem ha ennyire jó fej, akkor az örökbe adásban is támogatna ugyanúgy.
Nem hinném, hogy egy ilyen helyzetben a "nagymama joga" előrébb való lenne, mint a babáé vagy a Tiéd. (Értsd jól, nem a nagyi ellen vagyok, sőt!)
válasza:Nos, 20 éve ez átlagos volt, nem vagy már olyan kislány, mint a 15-16 évesek, blablabla. Viszont szerintem most jönne el az a korszaka az életednek, mikor elkezdhetsz felnőni, keresheted magad, kiszabadulsz az otthoni kicsi lány szerepből, nem nagyon kell foglalkoznod senkivel és semmivel, végre érezheted, hogy már felnőtt vagy, de még nincs rajtad felelősség. Ez egy nagyon szép korszak. Ha gyereket szülsz, neked ilyen nem lesz. Nem hátráltat a gyerek az utazásban, meg a táncolásban, de ez a korszak neked ki fog maradni. Te nem fogod a gondtalanan húszévesek életét élni az egyetemen, ismerkedni, bulizni nyugodt, szabad szívvel, te egy anya leszel gyereked lesz. Nem lesz egyszerű a párkapcsolat sem. A hozzád illő, csoporttárs évfolyamtárs fiúk a koruknak megfelelően fognak élni és gondolkodni, de te anya leszel és más leszel teljesen, neked a gyereked lesz az első egy hatalmas felelősség.
Persze, szép és jó lenne a gyerekkel is, "kárpótol" stb. És lehet, hogy van akiben nem jön elő, vagy tagadja, de akármikor előjöhet belőled az, hogy ellopta az életed és soha senki semmivel nem tudja pótolni. Abból a korszakból nem lehet még egy. Ha meg nem tervezted, akkor végképp előfordulhat, hogy ez egyszer előjön ez az ellopták az életedet érzés.
válasza:Én nem vetetném él.
Nincs szebb egy babánál ,ő feltétel nélkül szeret ragaszkodik hozzád te vagy a mindene!Nagyon jó én 21vagyok 14 hós a lányom.És a legjobb ami történhetett velem.
Sose fogod őt hibáztatni semmiért:-)
Ha anyud bölcsibe dolgozik nincs is nangy gond.1évet halsztasz aztán folytatod a sulit.
Ha szereted a gyerekeket,és anya tipus vagy,sose bocsájtanád meg magadnak ha elvetetnéd.Van egy ismerősöm aki nagyon bánja,hogy megtette
válasza: válasza:19 éves vagy, valószínűleg 20 leszel, mikor megszülsz. Pont ennyivel több az én anyukám. Milyen volt az élete velem? Nagyon jó, nagyon nehéz, nagyon szép, nagyon sokat segítettek neki a szülei. Leérettségizett júniusban, októberben megszülettem. Amíg ici-pici voltam, anyu suliba járt, havi egy hetet a nagyszüleim vigyáztak rám (apukámra nem igazán lehetett már akkor sem számítani...), ugyan egyetemre nem ment, de tanult. Később bölcsibe jártam, ő pedig dolgozni. A szüleim hamar elváltak, de anyu hamar megtalálta az igazi társát. Apu nem igazán volt rám kíváncsi, illetve olyan társat talált magának, aki nem igazán a jó irányba terelte az apai érzéseit felém. Bár állítólag nagyon szeretett engem... Azt már soha nem fogom tudni kideríteni, hogy miért nem "élt az apai jogaival"... 41 éves volt, amikor meghalt.
Nem panaszkodom, a pótapám igazi jó apa volt, soha nem éreztette velem, hogy én nem a vér szerinti gyereke lennék, tényleg tiszta szívünkből szeretjük egymást. De ettől függetlenül azt gondolom, hogy egy gyereket (engem, a gyermekedet) nem szabad sem az igazságtól, sem a vér szerinti apjától megfosztani. Nyilván nem azt kell neki elmondani, hogy anya spicces volt, apa kihasználta az alkalmat, de az, hogy nem volt harmonikus kapcsolatod az apával, azt elmondhatod.
És, hogy fogod-e tudni szeretni. Természetesen, hiszen ő te is vagy egy kicsit.
válasza:"És, hogy fogod-e tudni szeretni. Természetesen, hiszen ő te is vagy egy kicsit."
Én sajnos tudok olyan estről, hogy az anyuka megtartotta a babát. Kisfiú lett. És szakasztott apja, minden gesztusában és külsőségében és természetében az apjára hasonlított, akit az anya gyűlölt. Így a fiát sem bírta saját bevallása szerint megfelelően szeretni, mert ha csak ránézett, a gyűlölt férfi jutott róla eszébe.
Ezt persze nem lehet előre tudni, mert egy kisfiú lehet szakasztott anyai nagybácsi is. Minden esetre nem egyszerű...
válasza:ne haragudj, de nagyon őszinte leszek:
én a te élethelyzetedben elvetetném. sajnálom, hogy ezt le kell írnom, sokáig gondolkoztam is rajta, de visszaemlékeztem magamra 18 évesen, egyetemi felvételi, érettségi stb. előtt és AKKOR én így döntöttem volna.
mondom ezt úgy, hogy van 2 gyerekem, akiket imádok és ha megint terhes lennék, nem vetetném el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!