Úgy érzem, sosem lesz gyerekem. Van olyan, aki így gondolta és mégis megfogant?

A menzesz 1. napján próbálkoztunk 2 hónapig, összejött. :)

És almaecetes vizet ittam mézzel kétszer egy nap. Hogy melyik segített? ki tudja.... előtte hiába próbálkoztam akár naponta, akár havonta. Már éppen feladtam, és mondtam a páromnak, hogy elég volt, én nem próbálkozom tovább, ha egyszer majd összejön,örülök neki, de mostmár a természetre bízom, nem küzdök érte. És akkor már terhes voltam.. :) (csak még nem tudtam)

A gyógyszerek is gátolhatják a teherbeesést.

Én így voltam. Nem egy évet vártunk rá, hanem több mint 6-ot.

Volt ezalatt hiszti, idegsekedés, dokik, kezelések - semmi.

Aztán eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, ha eddig nem jött, most már nem kell. Aztán pár hónap múlva késett a menzeszem, a férjem stresszelt, hogy teszteljek. Mondtam, nincs értelme, fáj a hasam, meg fog jönni. Aztán továbbra sem jött meg, és akkor teszteltem az első pozitívat életemben.

29 hkm.

Én is keresztül mentem mindezen, mint te, tudom mit érzel. DE!!!

Nekünk 9 év után spontán jött össze.

Előtte 10 inszemem 2 lombikom is volt és ezekkel együtt azt mondták 3 külömböző helyen, vsz. soha nem lesz gyerekem. (Endometriosis,PCO,magas prolaktin stb. minden volt) és mégis SIKERÜLT! Az is igaz, hogy akkor, amikor augusztusban kijelentettem, hogy nem lesz gyerekem és máshogy fogom leélni az életem. Októberben 5 napos mensi ellenére megmaradt a babám. NE ADD FEL!

Most már több,mint 3 éve várjuk a tesót, de semmi. De én tudom, hogy eljön még a mi napunk :)))

Nagyon sok kitartást és sok sikert :)

Mi is éveket vártunk.

Mázlim volt, mert a sok kivizsgálás után a második inszemem sikerült.

Egy jó tanács:

Gyorsan menj másik dokihoz és nyugodtan HAZUDJ neki, hogy már 2-3 éve próbálkoztok. Akkor foglalkozik Veled.

Mi kb fél éve próbálkoztunk, amikor elmentem dokihoz és neki 1 évet mondtam, mert nem akartam tovább várni.

Így is 35 évesen voltam terhes, ikrekkel. Gondolhatod, nem egy leányálom ilyen korban terhesnek lenni.

Szóval csak rámenősen!!!!!:-)

Bocsánat, ha nem a fő kérdésedre válaszolok elsősorban... Én a helyedben orvost váltanék, mert így csak telik az idő feleslegesen. Milyen orvos ő? Meddőségi specialista vagy csak "sima" szülész-nőgyógyász? Mert ha utóbbi, ő nem is igazán fog tudni segíteni, ha kell, mert ez egy egészen más szakterület, amihez általában nem értenek. Amúgy meg hülyeséget is mondott, mert ha 1 évig nem jön össze spontán, utána már szokták küldeni kivizsgálásra a párt. Pláne 30 év felett... na mindegy. Sőt, ha van olyan alapbetegség (pl. PCO, pajzsmirigy probléma, menstruációs problémák, cukor... stb.), ami indokolttá teheti, akkor akár már a gyermektervezés kezdetekor megcsinálják az alapvizsgálatokat.

Nem csodálom, ha így kiborulsz... ne haragduj, de csak várod a csodát, közben meg lehet, hogy van valami egyszerűen orvosolható probléma nálatok, és ezért nem sikerül? (persze lehet nem olyan egyszerű is, de kívánom nektek, hogy ne így legyen, és minél hamarabb sikerüljön!!!)

Én egyébként pont fordítva voltam, mindig is éreztem, tudtam, hogy lesz gyerekem, sőt gyerekeim, ennek ellenére csak 4 év után sikerült (lombikkal), de akkor egyszerre 3 :-)

Mi majdnem egy éve próbálkozunk, persze kipróbáltunk jó néhány csodaszert...de nem akar sikerülni a babuci. Én mindig úgy éreztem, nem tudom, h miét,h biztosan velem van valami probléma. Ezért elmentünk egy meddőségi központba, kivizsgáltak engem is és a páromat is. Nagy meglepetésemre szépek az eredményeim.. de sajnos a párom spermáinak csak 10%-a mozgékony, ami szinte lehetetlenné teszi a teherbeesést. Inszeminációt javasolt a doki, vagy pedig e-vitamin, cink, szelén, c-vitamin kúrát (nagy dózisban), ami hosszabb távon javíthat az eredményen.Az utóbbit választottuk...és most bizakodunk.

A lényeg, hogy most egy kicsit másképp állok a témához, mert megnyugtat, h legalább nálam minden rendben van.

Sztem egy meddőségi szakrendelést keress fel.

Hajrá!!

Kérdező és többiek!

Első válaszoló vagyok, akit jól lepontoztatok. Jogotokban áll, nekem mégis rosszul esik. Nem is értem, mi az oka, de már bánom is hogy írtam. Ez most kikívánkozik belőlem.

Én ugyanúgy évekig próbálkoztam a gyerekprojekttel, és nagy fájdalmat jelentett, hogy valami okból nem jön össze, ezért is értettem meg a kérdező lelkiállapotát, és rögtön próbáltam leírni, nekem hogyan sikerült mégis. Tök jó tanácsokat kaptam annak idején, amivel sikerült, és most tovább szerettem volna adni.

De már látom, kár a gőzért. Ha lehetne, javasolnám is ennek az oldalnak, hogy csak a kérdező pontozhasson, akkor most legalább tudnám kihez intézem a szavaimat.

Az ilyen oktalan lepontozást nem szép dolognak tartom.

További jó pontozgatást mindenkinek, ha ezzel élitek ki magatokat, még egyszer hangsúlyozva, ugyan jogotokban áll, de bizonyos kérdéseknél etikátlan és sértő.

Nem egyedül vagyok vele, akik lassan elfordulnak a válaszadástól ezen az oldalon, mert folyamatosan sértegetik, lepontozzák őket, ok nélkül.

Mindnyájatok lelke rajta. Lehet, hogy pont én ,vagy egy hozzám hasonló nem fog többet egy akármilyen kérdésnél válaszolni a fent említett miatt, és ki tudja, talán ti magatok is elestek jó tanácstól, információtól, talán pont én lennék aki segít azzal a két szóval.

Hát én be is fejeztem.