Mit szóltok a párom véleményéhez a babavállalással kapcsolatban? (bővebben lent)
23 évesek vagyunk és 4 éve vagyunk együtt. A napokban volt az első alkalom, hogy komolyabban beszéltünk a házasságról és a babavállalásról, és annyira meglepődtem a véleményén, hogy szó szerint tátva maradt a szám.
Ezidáig csak annyi került szóba, hogy ha véletlenül teherbe esnék, akkor megtartanánk a babát. Az első két évben óvszerrel védekeztünk, majd óvszer+hőmérőzésre váltottunk, vagyis pé után nem védekezünk. Jól követhető ciklus esetén ez elég biztonságos módszer, és a párom is szereti, hogy időnként nem kell óvszert húzni.
Mesterképzésre járunk, következő tanévben félállásban fogunk cégnél diplomát írni. Már vágyom a babára, úgy gondoltam 1-1,5 év múlva abbahagyhatnánk a védekezést. Felhoztam neki a témát, és mikor eljutottam idáig ő a szavamba vágott, és kerek perec kijelentette, hogy ő nem akarja, hogy bármelyik gyereket is tervezzük. Szerinte a család a legszentebb dolog (ennek persze nagyon örülök) és undorító, ha valaki lakástól, munkahelytől, pénzügyi helyzettől stb. teszi függővé, hogy mikor vállal gyereket, hiszen ez olyan, mintha a gyerek másodlagos lenne. A gyermekáldás azért is áldás, mert az ember nem úgy tervezi meg, mint egy gyártási folyamatot. Ezek után megkérdeztem tőle, hogy mégis hogy kívánja ezt megvalósítani. Csak meg kell beszélnünk, hogy mostantól nem védekezünk, nem? Vagy ha az első gyerek után spirált tetetek föl, az a spirál se fog úgy magától eltűnni onnan. Erre azt felelte, hogy akkor felőle tervezhetek, csak ő ne tudjon róla, mert az olyan illúzióromboló. Valahogy úgy képzeli, hogy ha úgy érzem eljött az idő, akkor "rápattanok" és kijelentem, hogy most nem kell óvszer. Majd hozzátette, hogy arra ne várjak, hogy ő elém álljon és kimondja, hogy gyereket akar két okból sem. 1: Nekem kell kihordani és megszülni a gyereket, és ő nem érzi jogosnak, hogy komolyan beleszóljon a kérdésbe. 2: A legtöbb férfi fél egy kicsit a felelősségtől és az ismeretlentől. Valószínűleg addig húzná a dolgot, hogy mire rájönne, hogy gyereket szeretne, addigra verné a fejét a falba, hogy milyen hülye volt, hogy idáig halasztotta.
Szóval valahogy úgy képzeli a dolgot, hogy éldegélünk egymás mellett boldogan kettecskén és közben 30-35 éves korunkig bezárólag születik 2-3 babánk, de nem tervezzük őket tudatosan.
Én igazából örülök a véleményének, csak nem tudom, hogy most ezzel mit is kezdjek. Most tényleg egyszer csak ne vegyek többet óvszert, anélkül, hogy bármit is mondanék? De hiszen fel fog tűnni neki is, ha nem védekezünk.
Másrészt picit aggódom a miatt, hogy ha esetleg nem jönne össze a baba, akkor sem lenne hajlandó tudatosan tervezni, vagy vizsgálatokra járni. Ezt még konkrétan nem mondta, de egy-két hozzászólásából le lehetett szűrni, hogy nem igazán ért egyet azzal, ha valaki minden áron gyereket szeretne. Szerinte a sikertelenségnek biztos komoly oka van, a lombikot pl természetellenesnek tartja. Mondjuk a családunkban pont rossz példa van, mindkét gyerek picit sérült lett és az anyuka szervezete is nagyon megsínylette a terhességet.
Előre is köszönöm a véleményeteket. Mellesleg a párom nem vallásos neveltetésű, különben nem lepődtem volna meg ennyire.
válasza:
válasza:Ha pé után enm védekeztek akkor babát akartok,ugyanis akkor a legnagyobb az esély teherbe esni,akkor minek védekeztek akkor amikor kisebb az esély a teherbe esésre?
Én is amugy annak a híve vagyok ha a baba jönni akar akkor jön,nem szeretek tudatosan tervezni,pláne nem rágörcsölni ilyenre.
válasza:Azért a stabil hátteret meg kell alkotni a gyereknek. Nem azért, mert a gyerek másodlagos, hanem pont azért, mert a gyerek MIATT fontos, hogy békés, nyugodt, kiegyensúlyozott családi körben nőjön fel, és ide bizony kell némi anyagi biztonság is.
Egyébként semmi baj a gondolkodással, én sem pártolom a késői gyermekvállalást, és ha belegondolsz, tényleg van benne valami varázslatos, amikor egyszercsak pozitív lesz a teszt :) (persze ha "számít rá" az ember)
A 2. válaszolónak üzenném:
A pé utáni 3. naptól nem védekezünk, a petesejt pedig csak a tüszőrepedés napján megtermékenyíthető, utána elhal. Mivel a spermiumok 3 napig életképesek, ezért pé előtti vagy a pé napjára eső együttlétből jöhet össze baba, utániból már nem.
válasza: válasza:Nagy részben igaza van a Párodnak, és szerencsés vagy, hogy így gondolkodik. Nyilván nem a semmire fogjátok vállalni a Babát (anyagiakra gondolok, diploma stb..)
Most biztos lepontozást fogok kapni, de amiket néha itt olvasok az egyenesen borzasztó és valóban nagyon illúzióromboló. Leendő anyuka mint a veszett egész hónapban teázik, hőmérőzik, nem győzi a ciklus.hu-t bújni, hiszen egy-két sikertelen hónap után meg van győződve róla, hogy rajtuk már csak ez segíthet. Aztán eljön a nagy nap!!! Apa akármi történik ma szex lesz!!!! Gondolom Te is sejted, hogy ez a "tudatos gyerekgyártás" mennyire libidó romboló lehet Apa számára. Mint a gépek... most gyereket gyártunk. Pff!
Én nem hőmérőztem, nem csináltunk semmit, egyszerűen ahányszor csak tudtunk szerettük egymást teljes erővel! :) Hál istennek az elképzelésem beigazolódott, miszerint muszáj volt beleessen az egyik alkalomnak legalább a peteérésbe, így második hónapban összejött a Babócánk. Egy olyan alkalom sem volt, amikor azon görcsöltem volna, hogy most muszájból szeretjük egymást, Apa is boldog volt hiszen volt, hogy egy nap többször is jutott a jóból. :D Természetesen azóta sem hanyagoljuk el egymást, bár a Baba mellett nyilván már korlátozottabbak a lehetőségeink, úgyhogy szükség van kreativitásra.
Számomra ez jön le a Párod mondataiból. Nem szeretné, ha az intim együttlétetek egyszerű "gyerekgyártássá" silányodna le.
Arra meg végképp ne gondolj, hogy ne sikerülne természetes úton.
Szép Napot!
válasza: válasza: válasza:Nálunk hasonló volt a helyzet. Én 23 éves vagyok, ő 25. Mi elég régóta együtt vagyunk, 8 éve. 3 éve hagytam abba a fogamzásgátlót, onnantól kezdve úgy voltunk vele hogy ha jön jön, ha nem akkor nem. Nem görcsöltünk rajta, nem tudtam mikor van peteérés meg stb. Aztán 2 éve iszonyúan elkezdtem vérezni, tudtam hogy valami nincs rendben. Nagyon fájt, úgyhogy bementünk a kórházba, ahol mondták hogy épp egy vetélésen megyek át. Nagyon szomorúak voltunk mind a ketten, de gondoltuk a következő tuti siker lesz, minden ment tovább. Aztán tavaly ismét ugyanez. Aztán ott fordult a kocka. Nagyon kiborultunk tőle, és onnantól fogva állandóan azt figyeltem hogy mikor van pé, folyamatosan teszteltem, amikor megjött, akkor meg két napig sírtam. Aztán megint terhes lettem, és ahogy iszonyú halvány lett a teszt, mentem az orvoshoz hogy minden rendben legyen. Kaptam gyógyszert, és most itt szuszog a kisfiam a másik szobában :) nagyon boldogok vagyunk, a párom nagyon jó apa.
Bocs a kisregényért, csak gondoltam elmesélem nálunk hogy volt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!