Abortusz, örökbeadás vagy megtartás?

Szia!

Nem olvastam el csak 1-2 választ tehát nem tudom, hogy eddig miket írtak le de azért leírom az én történetemet is. Én is 19 évesen estem teherbe és engem is sokkolt amikor megláttam a pozitív terhességi tesztem. Nekem voltak egyéb nehezítő körülmények amelyekre mindenki azt mondta volna, hogy ezek mellett őrültség megtartani a kisbabát, de én nem tudtam elvetetni, rettegtem az abortusztól. Képtelen voltam felemelni a telefont és azt mondani az orvosomnak, hogy mégis inkább ezt választom. Megmondom Neked őszintén, hogy volt olyan perc amikor már majdnem beütöttem a dokim számát mert féltem a gyerekvállalástól, féltem attól, hogy mi lesz most velem, hogy vége a szórakozásnak és innentől felelősségteljes anyukaként kell viselkednem, féltem a terhességtől, a szüléstől mindentől ami ezzel jár. Az első hetekben nyugtalanul aludtam, csak forgolódtam egyszerűen fogalmam sem volt, hogy hogyan döntsek. Mi nem vagyunk jómódúak, sőt ... Nagyon szegények vagyunk, a Párommal mindketten tanulunk ill. diákmunkát végeztünk eddig huzamosabb ideig. Aztán hagytam, hogy kicsússzak az időből ... Elérkezett a 12. hét és már csak annyi volt a feladatom,hogy felkészüljek a jövőre. :) Tudod engem nagyon sok bántás ért nap mint nap, mert jóval fiatalabbnak nézek ki a koromnál, általában 14-15 évesnek néznek, gondolhatod ... :) Akárhová mentem mindenütt megbámultak, összesúgtak előttem!! sőt, volt olyan, hogy meg is szólítottak, hogy ugyan én hány éves vagyok, hogy már kisbabát várok mert 14 évesnél bizony nem tűnök többnek ... Rettenetesen rossz volt nap mint nap ezzel szembesülni, sokszor megbántottak, sokat sírtam. Tudom, hogy ez butaság mert büszkének kell lenni a Picire ha már vállalja az ember csak ugye amikor hónapokon át ez megy, hogy felszáll a buszra és minden szem rászegeződik és megvetően bámészkodnak az emberek ... Az egy idő után eléggé elkeserítő.

Most 20 éves vagyok, a kislányom 3 hetes, volt bőven részem nehézségekben amelyek inkább lelki eredetűek de azt mondom megérte, jól döntöttem. Bevallom őszintén néha 1-2 perc erejéig hiányzik, hogy nem tudok összeülni a barátnőimmel és beszélgetni vagy, hogy a Párommal jóval kevesebbet vagyunk kettesben, nincs időnk romantikázni ... stb. de amikor a Picurkám elmosolyodik a karomban az kárpótol mindezekért. :) Én úgy érzem sosem tudtam volna megbocsátani magamnak ha elvetetem, örökké azon rágódtam volna, hogy hogyan nézett volna ki és, hogy én fosztottam meg az élet lehetőségétől. Ha szeretnél beszélgetni írj nyugodtan privátban, szívesen válaszolok ha szükséged lenne néhány jótanácsra vagy ha csak kérdezni szeretnél akkor is. :-) Ha szabad kérdeznem a Párod miért nem akarja a babát? Sok sikert Neked a továbbiakban és remélem a lehető leghelyesebb döntést hozod meg!!

Egy 3 hetes Tündérke anyukája :)

a gyógyszerészetit kisbaba mellett nem fogja tudni elvégezni.Valamelyik gyengébb főiskola büfészakját biztos.

Írtam, hogy állati embriószöveteken dolgozom, abban talán egyetértünk, hogy az 5 hetes emberi és sertés embrió teljesen egyforma.Naponta akár több százzal is van dolgom, mégsem menekült el egyik sem a szikém, pontosabban a fecskendő elől, fájdalom érzetre még képtelenek.Kifejthetem tudományosan is, de kétlem, hogy érdekelne, mert azt érteni is kellene.

A családunkban van örökbe fogadott férfi, bizton állíthatom, hogy a gyereknek lesz rosszabb, a szülőanyját cseppet sem foglalkoztatja a fia.

A szülei nevelték fel és taníttatják ezt a 19 éves lányt így evidens, hogy a döntéshozatalba őket is be kell vonni.Hogy hallgat-e rájuk vagy sem, az már más ügy.De ha jót akar magának, akkor el kell fogadja a szülei és a jelenlegi párja döntését, hosszú távon csakis így járhat jól.

Ha ismernél, tudnád, hogy nem vagyok csőlátó, sőt...csak racionálisnak kell lenni a döntéseink meghozatalában.

Akkor leírnám én a történetemet:

22 éves, biológus szakos hallgató voltam, amikor terhes lettem.Történetesen az én szüleim is nagyon szigorúak és konzervatívak.Az akkori párom szintén nem akarta a babát.

Elmondtam először édesanyámnak, aki persze nagyot csalódott a kislányában:(

Azonnal az abortuszt javasolta és hogy édesapámnak ne szóljunk erről.De én nagyon akartam a babámat.Elmondtam hát apukámnak is és szörnyű volt látni a reakcióját: nem szólt semmit, csak a szemeiben láttam, hogy leírt engem, már nem voltam az ő kis büszkesége( mindig ezt mondta nekem). Nem is szólt többet hozzám, még válaszra sem méltatott.

Anyagilag mi is jól álltunk, de a szüleim támogatására nem számíthattam, bár édesanyám átérezte a problémámat.

Aztán 8 hetes terhesen elmentem abortuszra.

2 nap múlva már előadáson ültem, befejeztem az egyetemet, de az akkori párommal szakítottam, látni sem bírtam.

Fizikailag nem viselt meg a kaparás, lelkiekben inkább, bár az idő sokat segít feldolgozni.

25 évesen dolgozni kezdtem, lett egy jó munkahelyem, sok barátom és 27 évesen szerelmes lettem, 1 év múlva jött a házasság.

29 évesen szültem az első fiamat, most 33 évesen két gyönyörű kisfiú anyukája vagyok, egy szerető férjjel az oldalamon, aki mellesleg csodálatos apa is:)

Van egy jól fizető állásom,ahol elismerik a munkám és a tudásom, apukám újra nagyon büszke rám és édesanyám a legjobb nagymama a világon.

Szóval mindennek megvan az ideje, a gyerekszülésnek is.

Úgy látom, hogy a Te életedben most a tanulásnak van itt az ideje, hogy legyen egy jó szakmád, amivel biztosíthatod a későbbi életedben, hogy a megfelelő helyedet megtaláld a társadalomban( gondolom nem álmaid netovábbja, hogy pincérként vagy eladóként dolgozz).

Kívánom, hogy meghozd a megfelelő döntést és boldog felnőtt váljon belőled.

12:55:

Valóban, egy 5 hetes magzat még fejletlen. A "menekülő magzat" 12 hetes, nem 5, ebben igazad van. Nagy különbség...! Kár, hogy éppen ennyi idős (4-5 hetes) a magzatok zöme, amikor az anyukájuk egyáltalán tudomást szerez a létezésükről, és még hetek múlnak el, mire eljutnak az abortuszig. Tehát minimum 7-8 hetesek a magzatok, mire "kikaparják" őket. Ekkorra már alakulóban vannak a végtagjaik, van szívhangjuk, stb.

Azok a nők, akik tisztában vannak azzal, hogy esetleg teherbe estek, és nem szeretnék megtartani a gyereket, azok általában elmennek esemény utáni tablettáért. Akiknek már abortuszra kell menni, azok általában nem pár hetes terhesek. Tény, hogy a 12. hétig végeznek abortuszt, és az is tény, hogy senki nem foglalkozik azzal, hogy érez-e már a magzat valamit akkor, amikor elveszik az életét.

Ettől függetlenül nem várom el, hogy megérts, pláne, hogy gyógyszergyárban dolgozol. Éppen nekik köszönhető, hogy a magzat soha nem fog jogokat kapni, ugyanis ők használják fel a magzati szövetek zömét...

Amit az örökbefogadásról meg az ismerősödről írsz, az továbbra is egyetlen vélemény. Mást nem ismersz, tehát nem is létezik más. Szerinted.

A kutatók a laborokban azt is megpróbálták már megmagyarázni, hogy a majomnak sem fáj, ha telerakják a fejét drótokkal. Ma már mindenki tudja, hogy igenis fáj neki, ettől függetlenül továbbra is léteznek bedrótozott majmok. Ugyanez van a magzatokkal is. Nem tud beszélni, nincs szavazójoga, rosszul képviseli az érdekeit. Ettől függetlenül undorító úgy viszonyulni hozzá, mintha nem is létezne.

Úgy imádom ezeket az agymosó dumákat.Mindenki higgyen amiben hisz és az ilyen véleményeket tartsa meg magának.Hiszem hogy mindenkinek joga van a saját teste felett dönteni.Milyen jogon kiáltjuk ki a másikat gyilkosnak. Mindenki tartsa meg az abortuszról a véleményét.

BÁRHOGY DÖNTESZ IS JÓL FOGSZ DÖNTENI,ÉS SOHA NE BÁND MEG!

Szerintem az embereknek ilyenkor azt kéne mondani ,hogy ez a te döntésed ,gondold meg jól,üljetek le családostul,mindenki mondja el a véleményét ,lényeg ,hogy a végén te döntesz és a végén nekik el kell fogadniuk és támogatniuk.De mi konkrét tanácsot nem adhatunk nem mondhatom,hogy tartsd meg, vagy hogy vetesd el,mert nem ismerlek,nem tudom hogy milyen a családi körülményed,nem tudom ,hogy milyen tanuló vagy,mit szeretnél az élettől,milyen a párod stb. Gondolj előre pár évet amilyennek szeretnéd látni és dönts úgy.

Szia!

Mindenképpen megtartanám. A szülők egy idő után úgyis megenyhülnek.

Abortuszt nem támogatom, viszont ha kiderülne, hogy valami probléma miatt egész életében ágyhoz lenne kötve akkor elvetetném.

Az örökbe adás olyan szempontból humánusabb megoldás, mint az abortusz, hogy életben van, és ha elég erős vagy, és a fogadó szülők beleegyeznek akár még látogathatod is, tarthatod vele a kapcsolatot.