Abortusz, örökbeadás vagy megtartás?

Csak az számít, hogy TE akarod, mert a TE testedben nő.

Sajnálom, hogy a párod nem akarja, valószínűleg el is fog hagyni előbb-utóbb, ezt jó, ha tudod, ne legyenek illúzióid. Viszont erről meg az a véleményem, hogy ha annyira nem akarja, akkor húzott volna gumit, nem a gólya hozza. 50%-ban az ő felelőssége is a dolog.

Tehát: ha akarod a babát, semmiképp ne vetesd el.

Én speciel örökbe sem adnám, de ez a te dolgod.

A megbélyegzés szempontjából nézve: megtartani szerintem meg lehet, 1-2 hétig téma, aztán már csak azt látják, hogy milyen édes baba. Szerintem anyának lenni nem szégyen, sőt! Még egyedül sem!

Örökbe adni: én tudom, hogy sok családnak nem lehet babája, és nagyon szeretnének, de a te szempontodból sokkal rosszabb megoldás, mint az abortusz. Tudni, hogy él valahol a gyereked, aki bármikor betoppanhat, és a képedbe vághatja, hogy gyűlöl mert elhagytad, nem egy jó kilátás. Ráadásul ha örökbe adod, sokkal inkább elítélnek és megbélyegeznek, mintha megtartod vagy elveteted.

Abortusz: nem vagyok sem mellette, sem ellene, az anya joga dönteni szerintem. De legyél tisztában a testi és lelki következményeivel.

De szerintem te meg fogod tartani. :)

Érzem, hogy szeretnéd. :)

És szerintem igazad van. :)

Be tudod fejezni az egyetemet. Nehezebb lesz, az biztos, de nem lehetetlen.

Hát, halaszthatsz, de nagy esély van rá, hogy pici gyerekkel már nem lesz sem időd, sem energiád a 4 évet végigcsinálni.Alig lehetsz akkor a gyerekkel, más nevelné helyetted, ha beteg és pl. épp vizsgaidőszakod van, akkor hogy virrasztasz majd mellette, vele?

Most le fognak pontozni, de még Te is nagyon fiatal vagy, a Te életedet kell először kialakítani, stabilizálni, dolgozz, legyen egy jó házasságod, majd utána jöhetnek a gyerekek.Lehet ez így elég utópisztikusan hangzik, de legalább 1-2 olyan feltétel legyen meg, ami lehetővé teszi majd, hogy örülj a gyerekednek és soha ne bánd meg, hogy vállaltad őt.

Vetesd el, tanulj, dolgozz, legyél feleség majd családanya, erre meg kell érni.

Nem maradsz le semmiről ha pl. csak 10 év múlva vállalsz gyereket, hidd el a születendő babád is sokkal jobban fog járni ha egy szerető családba érkezik, ahol az anyukája már megteremtette azt a miliőt, amiben biztonságosan nőhet, fejlődhet, tanulhat.

Gondold át tiszta fejjel, ne csak az érzelmeid irányítsanak, légy reális, a szentimentalizmust tedd most félre!!!

Nem irigyellek! Bármelyiket is választod, egy életre szóló döntés!

Ha megtartod, felelősséget vállalsz érte. De a nehézségeket biztosan leküzditek majd! Sok egyedülálló anya van, aki ennek ellenére boldog és sikeres.

Örökbe adás: Nem fogod tudni kiverni a fejedből azt a kis lényt, aki 9 hónapig a részed volt. Meg az is lehet, hogy évek múlva ő áll eléd magyarázatokért.

Abortusz .... talán ez a legnehezebb. Hiszen egy másik ember fizikai létéről vagy nem létéről kell határoznod!

Egyébként a kisbabához két ember kell. A párod, akármennyire is nem akarja, felelősséggel tartozik érte!

Nem vagy könnyű helyzetben, de már felnőtt vagy, így képes leszel felnőtt döntést hozni.

Az abortuszról: A "legegyszerűbb" megoldásnak tűnhet, de mielőtt ezt választod, legyél vele tisztában, hogy miről szól az eljárás. Ha ugyanis utólag szembesülsz vele, egy életen át hordhatod a súlyát.

Az abortusz "csak" a magzatnak fáj. Mivel a jelenlegi jogszabályok szerint ő még nem ember, ezért nem is szoktak vele foglalkozni, hogy mit érez, mit él át. Ettől függetlenül viszont rengeteg bizonyíték van rá, hogy 5-6 hetesen már él, érez, menekül, fél. Ha beszélni tudna, ő élni szeretne, biztonságban növekedni az anyaméhben, ami számára a meleg fészket jelenti. Én nem részletezem az eljárást, de embertelen. A magzat ugyanis egyáltalán nem az az "érzéketlen szövetcsomó", aminek egyes szervezetek igyekeznek beállítani. Ellenben maga az eljárás "végleges" megoldást nyújt, és a legtöbb nőnek ez a legkönnyebben feldolgozható.

Az örökbeadás: Bátor döntés, aminek szintén egy életen át viseled a következményeit. Viszont itt egyedül te fogod viselni, a gyereked egy szerető, boldog családba kerül. Minden felelősség, minden rosszindulatú megjegyzés egyedül a tiéd lesz, a tudat pedig egy életen át elkísér. Nem fogod tudni elfelejteni, és bárhogyan alakuljon ez életed, nem kaphatod már vissza. A kicsi azonban teljes életet élhet, és boldoggá tehet egy házaspárt, akik más módon nem tapasztalhatnák meg, milyen csodálatos dolog szülőnek lenni. Ha ezt az utat választod, a nyakadba veszel egy óriási terhet, ellenben igazi anyaként a gyereked érdekét nézed, a sajátod helyett. Én mindenkit becsülök, aki ezt az utat választja az abortusz helyett, mert a mai világban ez a legnehezebb út, a gyerek szempontjából viszont - talán - a legjobb. Azonban ezt is csak az tudja igazán, aki átélte, milyen egy életen át úgy élni, hogy valaki, aki hozzád tartozik, nem lehet veled. Ha a későbbiekben gyereked születik majd, akkor is emlékeztetni fog rá, a lelked egy darabja mindig róla szól majd, mintha kivágtak volna a szívedből egy darabot.

Ha megtartod: Ebben az esetben rengeteg nehézséggel kell megküzdened, anyagilag is, de más téren is. A gyerek ugyanis egy életen át tartó felelősség, aki az első perctől kezdve a te segítségedre szorul. Megváltoztatja az egész életedet, ha vállalod őt, fel kell nőnöd. Nem adhatod vissza, ha nehézségeid támadnak, hiába vagy fáradt, neki akkor is szüksége lesz rád. Apa nélkül még sokkal nehezebb lesz, és fiatal is vagy még. Valamit azonban tudnod kell: nem csak igényli az energiádat, de ad is. Rengeteget. Annyi szeretetet kapsz tőle, amennyit most elképzelni sem tudsz. Megváltoztatja az életedet, de nem csak negatív értelemben. Szülőnek lenni egy teljesen külön világ, amit csak az érthet meg, aki átéli.

Az iskoládat be tudod fejezni gyerek mellett is, bár sokkal nehezebb lesz. A szüleidnek pedig hallgasd meg a véleményét, de ne engedd, hogy ők döntsenek helyetted. Ha ugyanis később jössz rá, hogy ők rosszul döntöttek helyetted, azzal egy életre tönkreteheted a kapcsolatotokat.

A döntés a tiéd, hiszen a következményeivel is neked kell együtt élned. A szívedre hallgass, és akkor jól fogsz dönteni. Könnyű döntés nincs, jó döntés viszont van. Lehet, hogy az a döntés, ami neked ideális, az más számára egy életen át tartó lelkifurdalást okozna. Az is lehet, hogy az a döntés, amit én választanék, téged összeroppantana. Éppen ezért nem írom le, hogy én hogyan döntenék. És éppen ezért nem dönthet helyetted senki más sem.

11:33-as!

Olyan butaságokat írsz, hogy nem lehet szó nélkül hagyni!

Az abortusz csak a magzatnak fáj!-sokkal inkább a nőnek, bár hasonlítható egy erősebb menzeszhez amit ilyenkor a nő érezhet, szóval nem egy erős fájdalomról van szó.

A petezsákban az embrió még nem tud fájdalmat érezni, még az agy sem fejlődik ilyenkor, maga a fájdalom érzet pedig egy nagyon bonyolult biokémiai folyamat, a szabad idegvégződések észlelik a fájdalom minden típusát, erre a 6-7 hetes embrió még nagyon fejletlen.

Szóval nem fáj csak a nőnek!

Az örökbefogadás csak a szülőnek okoz kellemetlen napokat, hát cáfolnám ezt is.A legtöbb nő aki örökbe adja a babáját, magasról tesz rá, hogy mi van az utódjával, leginkább a gyereke felnőve fog elkövetni mindent, hogy felkutassa a vér szerinti szüleit, szóval ez pedig inkább a gyereknek fog fájni.

Harmadik, hogy ne hallgasson a szüleire.Szerintem pedig csakis rájuk hallgasson, hiszen jelen körülmények között nekik szülné a gyerekét, hiszen ennek a 19 éves lánynak se munkája, se végzettsége, pénze a szüleinek van, kvázi a szülők anyagi támogatására lenne szükség, hogy a babát megtartsa.

A SZÜLEIDRE HALLGASS!!!

ma 11:57

Érdekes, nekem az előző válasz tetszett, és a tiédet találom butaságnak.

DE! Ez az oldal nem arról szól, hogy egymást minősítgessük, írd le te is a véleményedet, és fogadd el a másét!

Én már 10:50-kor leírtam a véleményemet!

Nem arról van szó, hogy tetszik-e vagy sem, hanem egyszerűen nem igaz, informálódni kellene, mielőtt valótlan dolgokat állítok.

Biokémikus vagyok már 15 éve, gyógyszerkísérleteket végzünk állati embriószöveteken, ezért is érintett érzékenyen, hogy a kérdezőt félreinformálja azzal, hogy az abortusznál az embrió fájdalmat érez, holott ez képtelenség.

Persze tetszeni tetszhet ami nem igaz is.

11:57:

Hurrá, ismételten egy "Szövetcsomó-párti hozzászóló". Éppenséggel nem akarok veled az abortuszról vitázni, mert ez a kérdés nem erről szól, de olyan bölcsen jelentesz ki dolgokat, és h*lyézel le engem, hogy nem tudok nem válaszolni rá.

A magzat ezek szerint csak "ösztönből" menekül, amikor próbálják kikaparni az anyaméhből. Fejletlen az idegrendszere, tehát nem érzi, amikor szétszaggatják. Elvileg nem lát, nem hall, mégis érzékeli a szikét, amivel behatolnak, hogy elpusztítsák, hiszen ha nem érzékelné, nem is menekülne.

Tájékozatlan vagy. Ma már létezik hivatalos dokumentumokkal igazolt eset, ahol egy felnőtt nő hipnózisban el tudta mesélni, mit élt át, amikor az ikertestvérét kikaparták mellőle. Az ő beszámolója szerint igenis félt, TUDTA, hogy halálos veszélyben van, és az akkor átélt trauma elkísérte az egész életét, így került végül a pszichiáterhez. Soha, senki nem mesélt neki róla, hogy el akarták vetetni, csak később, amikor az anyjával beszélt, akkor tudta meg, hogy az élményei valósak, tényleg megtörtént mindez vele.

Kicsit olvass utána, mielőtt véleményt formálsz, főleg, ha más életébe készülsz éppen beleszólni.

Amit az örökbeadásról írsz, az is csak egy nézőpont. Mivel nem adtál örökbe gyereket, nem is ismersz senkit, aki már megtette, ez a véleményed teljesen szubjektív. Ajánlom a Gólyahír Egyesület honlapját, ott szép számmal vannak örökbeadók is, örökbefogadók is. A legtöbben messze nem úgy látják ezt a dolgot, ahogyan te, nem tudnak egyszerűen tovább lépni.

Az pedig, hogy a kérdező hagyja a szüleire a döntést, a legnagyobb butaság. Nem a szülei fognak együtt élni a döntéssel, hanem ő. Arról nem is szólva, hogy ha a szülők nem úgy döntenek, amit a lány fel tud dolgozni, egy életen át a szülőket fogja okolni azért, hogy tönkretették az életét. 19 évesen már nem gyerek, ha akarja, képes eltartani magát és a gyerekét, ez megint csak tőle függ. Én pl. ismerek olyan lányt, aki 18 évesen szülte az első gyerekét, most 23 éves, idén fejezi be a főiskoláját, amit a gyerekek mellett végzett el, és már 2 szép kisgyereke van. Nem ment tönkre, nem a szüleinek szült, sikeres, boldog anyuka.

Nem értem, hogy aki ennyire csőlátó, és mentes minden empátiától, az egyáltalán minek strapálja magát azzal, hogy másoknak ad tanácsot.