Mit tennétek a helyemben? Az eszemre vagy a szivemre hallgassak?

én ugyan így voltam (akkor lettem 18 éves)elé hamar,és úgy döntöttem hogy babát szeretnék (közbe dolgozgattam is már).ámde sajnos nem jött, mentem orvosról orvosra vizsgálatról vizsgálatra és most lassan 24 évesen megyek lombikra!úgy gondolom, hogyha én akkor nem akarok babát, hanem csak most akkor most állnék majdnem 6,5 év előtt amire minden kiderülne.Azóta igaz van rendes keresetem, de előtte is mertem volna hova szülni ház és az anyagiak megvoltak meg a segítség is!Örülök hogy akkor már szerettem volna!Mellesleg ennek benned kell lejátszódnia!sok sikert a jó döntésedhez!:)

Szerintem hiaba is akarsz az eszedre hallgatni ha nagyon szeretnel babat ugyis fel fog emeszteni a baba utani vagy. :) Megprobalhatod de szerintem nem fog menni, addig nem leszel nyugodt amig nem lehetsz anya. Sajnos mi nok igy vagyunk osszerakva. Ahogy elkezdunk ezen gondolkodni es egyre jobban vagyunk ra semmi es senki nem all az utunkba. :)) Anyai osztonnek hivjak. Igy karriert epiteni meg nem lehet, hogy kozben mashol jar a gondolatunk. Nehez dontes, hogy csalad vagy karrier amikor mar babat szeretnel. Karriert epiteni csak akkor lehet szerintem baba elott ha elfogadod, hogy mondjuk kesobb szulsz. En karrierista tipus voltam/vagyok. De 29 eves kromig eszembe nem jutott a gyerek. 31 evesen szultem a kisfiam egy mar jol felepitett karierre. Ugy nem tudtam volna a karrieremre koncentralni, hogy vivodom az anyasag es munkam kozott. Ezt nem bantasbol irtam. :)

Nekem is hasonló gondolataim vannak!de én a babát választottam!nem sokára vége a sulinak és utána baba mellet szeretnék minimálisan dolgozni. és utána ha már mehet bölcsibe (2éves kor alatt nem teszem be) akkor neki állok "karriert" építeni!:)hallgass a szívedre!:)