A doki felírja a clostilbegytet ha már 1éve próbálkozunk, de nem voltunk még kivizsgáláson?

Ne törődj a nővéreddel, Te tudod, hogy ez nem verseny. :-)

És a párod sem öreg. :-)

Ne gondold azt, hogy 40 felett az ember lehúzhatja a rolót. Ezt csak a munkaadóink próbálják elhitetni velünk. A szüleink, nagyszüleink még 40 fölött is szülték a gyerekeket, és ugyanúgy fel tudták őket nevelni, mint ha 20 évesek lettek volna. :-)

Nagyon sajnálom a helyzetedet. Nem téged, hanem a helyzetedet. Én nem nagyon beszéltem senkivel arról, hogy nem jön össze a baba, sőt, arról sem, hogy inszemre, lombikra járunk. Mert szerettem volna elkerülni a hülye helyzeteket, a minden hónapban "esedékes" érdeklődéseket. Nekem a legjobb barátnőm volt az aki a "szenvedéseim" kellős közepén terhes lett. Én nap mint nap jópofával végighallgattam az éppen porondon lévő problémákat, örömöket, mosolyogva kérdezgettem én is amikor társaságban voltunk és mindenki csak vele foglalkozott, közben belülről mindig meghaltam egy kicsit, mert mondjuk nekem éppen megint megjött vagy megint teli voltam nyomva a sok hülye injekcióval. Nem volt egyszerű. Viszont, azt sem szerettem volna, ha miattam nem beszélnek ezekről a dolgokról, mert akkor pedig az bántott volna, hogy sajnálnak. Én soha nem találtam meg az arany középutat. 3 évig nem sikerült teherbe esnem, valószínűleg azért, mert túl sokat foglalkoztam a dologgal. Számoltam, mértem, időzítettem, rengeteg pénzt elköltöttem emiatt stb. A férjemmel a lombik után szét is költöztünk, akkor éreztem először, hogy nem vagyok normális, hogy a gyerek miatt tönkrement a házasságom. Vagyis nem a gyerek miatt, hanem a gyerek utáni vágyakozás miatt. Mert minden gondolatom akörül forgott, bármiről lemondtam egy kis reményért cserében. Pár hónap különélés alatt egyszer nem jutott eszembe az, hogy most normálisan menstruálok-e, hányadik napon lehetek, egészségesen élek-e stb. Ennek vagy nem ennek az lett az eredménye, hogy amint a férjem hazaköltözött, már teherbe is estem. Úgy, hogy tényleg nem tudtam, hogy éppen aznap van tüszőrepedésem. Ha nem kezdett volna iszonyatosan fájni a mellem, akkor szerintem jópár hétig biztosan nem veszem észre. Olyan voltam, mint azok a nők, akik nem foglalkoznak magukkal, akiktől ha megkérdezed, hogy mikor menstruáltak utoljára, röhögnek egy jót, hogy honnan tudnának ilyet. Pontosan a másik véglet. Nem tudom, hogy hol van az arany középút, de az biztos, hogy az első variációt ne válaszd!! (a másodikat se persze :) ) Élvezzétek egymást, közben menj el orvoshoz, legalább azért, hogy tisztába legyél azzal, hogy minden teljesen oké-e. Ha ír fel gyógyszert, szedd, ha nincs rá szükség akkor ne. Kérd ki a tanácsát, mert ha pár év múlva se jön össze, verni fogod a fejed a falba, hogy miért nem mentél előbb. De tényleg ne akard görcsösen. Az én példám is mutatja, hogy az nagyon nem jó (nyilván vannak olyanok is akiknél görcsölés "mellett" is pikk-pakk összejön).

Kitartást és sok sikert kívánok neked!!!