Két éve várok RÁ, és nem sikerül, ti hogy vagytok a babavárással?
Én egyre inkább magam alatt vagyok, most is már érzem, hogy meg fog jönni, fáj a derekam, rózsaszínes nyálka jött egy pici...
Ilyenkor már sírni tudnék, hogy miért nem sikerül, amikor úgy tűnik minden rendben van.
Ma is hallottam, hogy kiraktak egy kisbabát, ennyire igazságtalan lenne az élet?
Megértelek. Mi is lassan 2 éve várunk babára, most kezdtük a lombikhoz a kivizsgálásokat. Ráadásul a férjemet a cége külföldre küldte dolgozni több hónapra. 2 hetente jön haza 3 napra. Így aztán főleg nehéz, mert a maradék pici reményem is elszállt, hogy lombik előtt hátha csoda történik és megfogan :(
Muszáj bízni, a meddőségiben is azt mondták, hogy csakis pozitívan szabad hozzáállni. Főleg ha egészségesek is vagytok!
Kezdik hinni abban, hogy nagyon rástresszelek, mert biztosan agyban dől el..
Egy ismerősőm 5 évig próbálkozott, nem sikerült, rengeteg vizsgálaton volt túl, laparoszkópián, mindenen, végül eljutottak a lombikhoz, és nyáron mentek volna, de előtte már olyan laza volt, hogy nem érdekelte semmi, mire mentek volna terhes lett, spontán, meg sem fordult a fejében, hogy ilyen lehet...
Szia!
Ha én összeszámolom, volt 2 hosszú, komoly kapcsolatom meg egy rövidebb és egyikben sem védekeztem túl sokszor. Összeadva ezeket az időszakokat, az kb. 3, 3 és fél év. Nem jött a baba. Igazából nem is szerettem volna babát így én nem is görcsöltem ezen a témakörön. Néha megfordult a fejemben, hogy mivan ha meddő vagyok és elis keseredtem a gondolattól mert azért természetesen egyszer mindenképp szerettem volna babát! A bizalmas barátnőimmel meg is osztottam ezt és volt, hogy ők is rákérdeztek, hogy nem félek attól, hogy esetleg nekem nem lehet babám? És mindig olyan könnyedén azt válaszoltam, hogy ó ráér még, de persze azért ott motoszkált a fejemben, hogy mi van akkor ha tényleg nem lehet? De mindig csak legyintettem egyet, hiszen fiatal voltam még akkor is, most is az vagyok, úgy gondoltam még nem késtem le semmiről. No és ennyi idő után egyszer csak egy kimaradt menstruációmhoz még furcsa tünetek is adódtak, amelyeket még soha azelőtt nem tapasztaltam. Maga az, hogy kimaradt a menstruációm nem volt fura számomra, mert totál rendszertelen a ciklusom. Hol megjön, hol nem ... Aztán 7 hetesen kiderült, hogy babát várok. :) Ahogy mondtam, 3 és fél év összesen!! Nem görcsöltem rajta, nem estem kétségbe! Nem paráztam! És szerintem csak váratott magára a kis hölgy. Most is fiatal vagyok még, felsőoktatásban tanulok de természetesen a babát megtartottuk és nagyon várjuk. Ne adjátok fel a reményt és az én tanácsom mindig, mindenkinek az (amiről tudom, hogy borzasztóan nehéz, szinte lehetetlen kérés!), hogy NE görcsöljetek rá! Szerintem annál rosszabb! Minden babának megvan a maga ideje, amikor Ő végre úgy dönt, hogy na mostmár jövök, készüljetek! :)
24 hetes kismama
Én az előző kapcsolatomban,3 évig,a mostaniban 2 éve akarunk babát,mire összejött nagy nehezen,és a 6. héten elvesztettem a babámat!
Hát azt hittem bedilizek!A gyerekemmel együtt akartam meghalni!
Ennek május 22.-én lesz 3 hónapja,de mi már próbálkozunk újra!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!