Ez normális dolog? Más is volt/van vele így?

Mi egy idősek vagyunk a vőlegényemmel, 25 évesek. 6 vée vagyunk együtt és kb fél év után már mi is ezen tanakodtunk. Akkor még nem volt esélyünk semmire. Most már fél éve sikerült összeköltöznünk nem albérletbe. Én nyáron diplomáztam, munkám azóta sincs, csak feketén, de az is csak alkalmi. Ő még másfél évig tanulna egyetemen és mellette diákként dolgozik 3 nap alatt 6 napnyit. Nekem is van emellett pénzem máshonnan, ez most nem ide tartozik, de ez pár hónapon belül megszűnik majd. Lehet, hogy terhes vagyok, az előző hónapban babát vártam, de nem maradt. Védekezünk most már csak gumival, nem gyógyszerrel, de persze... nem elég alaposan. Mivel nekem nincs bejelentett munkám és a párom sulizna, így ez nehéz. Ez az egyetlen akadálya a dolognak. Sőt, ha nekem volna munkám, akkor más nem érdekelne, mert a vőlegényem így is viszonylag sok pénzt hazahoz, annyit, amennyi egy normál munkával összejön. Nagyon vágyunk babára és nehéz volt ez a sok év így sóvárgásban, ráadásul a sógornőm és a barátja babát vár, aki véletlen jött. A barátja dolgozik, ő még tanult volna. Szerencsére éppen kijönnek a napjai a munkát illetően, mert egy ismerőse felvette őt. A sulit nagy valószínűséggel már nem fogja befejezni, s mivel a szakot nem indítják már, halasztani sem fog tudni.

A mi helyzetünk meg majd kiderül, reméljük a legjobbakat. Nagyon szeretnénk már gyereket, de nem biztos, hogy jó volna, ha így jönne, hogy nincs munkám.

Ha a ti helyetekben lennénk, biztos, hogy nem aggódnánk ezen ilyen sokat. Az egyetlen, amit át kéne gondolnotok, az a suli. Meddig tart még, mert gyerek mellett.. ha nem is lehetetlen, nagyon nehéz és nem is arra tudnál figyelni, amire, akire szeretnél. Ha mondjuk van még egy vagy két év, annyit húzzatok ki gyötrelmesen. Utána meg azonnal jöhet a csöppség. És szerintem nem rossz, ha valaki hamar talál rá a párjára és szeretne gyereket ilyen fiatalon. Mi is ilyenek vagyunk és nem bánjuk. A bátyám 30, nemrég született gyereke. Ő karrierista, nem is nagyon tudja kezelni a helyzetet, de ennek ellenére borzasztóan szereti a pici lányát és mindent megtesz, ami tőle telik. Csak nem ő érte "él", hanem a munkáért.

Szerintem ezt csak úgy tudjátok eldönteni nem egy-két nap alatt, ha a pároddal sokat beszéltek róla és elképzelitek a helyzetet,de nem csak azt, hogy de jó volna, ha itt lenne a baba.

Sok sikert és kitartást!