Ez normális dolog? Más is volt/van vele így?
20 éves lány vagyok. 2 éve együtt vagyok a párommal, másfél éve együtt is élünk. Mindketten egyetemisták vagyunk, de mellette dolgozunk is, annyira nem keresünk rosszul, úgy mondanám, hogy pont jó.
Mostanában rengeteget bezélünk arról, mi lenne, ha majd babánk lesz. Ezek a beszélgetések kezdenek egyre komolyabbak lenni, mondhatni, már nagyon vágyunk egy közös babára. Anyám is 20 évesen szült, apám is annyi idős volt a születésemkor, mint most a párom (23 éves).
Családcentrikus vagyok és imádom a gyerekeket. De nem tudom, hogy nem lenne-e elhamarkodott.
Így konkrétan csak most, nektek merem feltenni ezt a kérdést.
Már nem tudom, mit akarok, de egyre jobban kezdem beleélni magam a dologba. De félek is.
Ti hogyan, milyen érzésekkel vágtatok bele a gyerekvállalásba?
Azt mondta, ő már most bevállalná... Amúgy bejelentetten dolgozom, úgy két éve.
De én itt most inkább az érzelmi dolgokról, nem az anyagiakról beszélnék.
12:34 vagyok most látom nem az anyagi oldala érdekel pedig sajnos ott kezdődik , amikor hallom hogy nincs lóvé beadják otthonba a gyermeket csak addig amíg jobb lesz. Hát nem tudom....
Egyébként szerintem túl fiatalok vagytok... Itt a gyakorin panaszkodik egy anyuka 23 éves és a gyermek apja is . Apuka nem nagyon akar részt venni a dolgokban...
Anyagi kétségeim nincsenek, biztos vagyok benne, hogy megoldjuk, ráadásul nem hellokittiben járatnám, nem vagyok egy elkényeztetett liba, tudom, hogyan kell spórolni, megtanultam az évek során, hiszen 13 éves korom óta dolgozom...
AMúgy apám vállalkozó, jól keres, biztosan rengeteget segítene. Meg ami még engem mindig megnyugtat az az én szüleim esete: egy kis faluba születtem, konkrétan a nyomorba, mégis megoldották a szüleim. Mi a párommal már most jobban állunk, mint az én szüleim az én születésemkor.
De mindegy is, nem titeket szeretnélek győzködni, sem magamat, félreértés ne essék.
Épp ezért érdekelnének inkább az érzelmi szálak.
Nehéz a bezártság és az, ha nincs melletted senki, aki hosszútávon megbízhatóan segítsen, különösen vizsgaidőszakban.
Én nem találom elvetendőnek, ha vki 20 évesen akar szülni. Én 18 voltam, amikor nagyon-nagyon vágytam babára, de akkor semmilyen feltétel nem volt adott.
Most 28 vagyok egy 3 és egy 1 éves gyerekkel. Egyetemet végeztem és dolgoztam, majd utána szültem.
Néha most is hiányzik a nyüzsgés és a pörgés.
Habitusfüggő, h ki mennyire viseli a bezártságot.
A legfontosabb, h a barátoddal köteleződjetek el egymás felé, ne állhasson elő az az eset, hha megszületik a baba, akkor csonka családban nő fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!