Szerinted normális dolog, hogy egy nő a férfi akarata ellenére is megszülheti a gyerekét?
Szerintem ez egy nagyon gyakori probléma: a nő teherbe esett, és bár nem tervezett még gyerekvállalást, mégis meg akarja szülni a babát. A férfi még nem áll készen az apaságra, nincs lehetősége eltartani egy családot, és nem is azzal a nővel képzelte el az életét. A nő viszont megszüli a gyereket, elvárja, hogy a férfi mellette álljon, fizessen gyerektartást és vegyen részt a gyerek életében.
Sok férfi nagyon szeretne gyereket, de csak akkor, mikor már megteremtette az anyagi hátteret, esetleg véghezvitte már terveit (pl lediplomázni, külföldre menni pár évre, bármi). Egy gyerek viszont teljesen felborítja az életét, hiszen nem tud azzal a tudattal élni, hogy valahol van egy gyereke, akivel ő nem törődik. Persze van olyan típus is, akit ez nem érdekel, de én most a többiről beszélek.
Mindig a nők sírnak, hogy elhagyta őket a párjuk, pedig ott a gyerek.. Egy férfinak miért nincs beleszólásba abba, hogy legyen-e gyereke, avagy sem? És ha nem akar, miért várják el tőle, hogy mintaapa és férj legyen belőle?
Megértem én, hogy a nő testében van a gyerek.. de ez azért szerintem elég nagy igazságtalanság. Nektek erről mi a véleményetek? Ha én férfi lennék, kiakadnék azon, hogy valaki akaratom ellenére megszülné a gyerekemet. Csak nőként érzem ezt így?
Nézd, ebben a mai értékrend hanyatlásos világban ( ez saját vélemény ), amikor a nemek ennyire elkülönülnek és a nők olyanfajta egyenjogúságot vívnak ki maguknak, aki inkább halad a szó szerinti elférfiasodás fele, hadd legyen már joga egy nőnek eldönteni a férfi nélkül, hogy akarja e a gyereket, avagy sem.
Amiről te írsz, azt meg csak a fériak egy bizonyos típusával lehet megtenni, hogy erőszakosan bevonják őket az apa szerepbe.A gyerektartás az más kérdés.Ehhez előbb egy DNS tesztet csináltatnék a férfi helyében, amit term. a nő fizetne ( lehet, hogy ilyen nincs - mindig az apának kell :s), aztán ha papír is van róla, akkor valahol jogos a kérelme gyerektartás ügyben, hiszen mégiscsak "én" csináltam fel, vállaljam is a következményeit.
Mi ebből a tanulság: védekezni!Ha nem akar utóbb az ember fizetni.
1.Védekezni nem csak a nő dolga...
2. Ha baleset történt, akkor szintén megértem a nőt, ha így dönt..(nem akarja kockáztatni a későbbi teherbeeséseket abortusszal, és igenis, egy pozitív teszt láttán már lehet szeretni azt a csöpséget)
3. Aki átveri a férfit, hogy bevette a tabit, stb., és közben direkt teherbe esik, az a szememben nem nő...
Szia
igen nem könnyű egy ilyen helyzet, viszont én azt gondolom, MIND A KETTEN ott voltak mikor készült az a baba, akár szándékos volt, akár nem! Tehát mind a ketten felelősséggel tartoznak érte!Amúgy meg én úgy gondolom, hogy egy férfi ne kérje egy nőtől, hogy vetesse el a gyereket, igen együtt kell dönteni, de ha a nő nem akarja elvetetni,szerintem nem szabad kényszeríteni erre, utána neki kell ám ezzel együtt élni, nem a férfinek! Ő vállalja az abortusz későbbi kockázatait, szövődményeit, nem a férfi, a nő fekszik fel a műtő asztalra stb. Vagy szépen mind a ketten felnőnek és vállalják a picit együttes döntéssel, vagy mind a ketten elakarják vetetni, vagy a nő azt mondja, hogy akkor is vállalja, ha az apa nem tart ki mellette.
De azért szerintem nagyon sok egyéb körülménytől is függ, mert az a pasi ne sírjon nekem aki cseszik gumit húzni pl...
Mikor allapotos lettem parom kerek-perec kijelentette, hogy neki nem kellek se en, se a gyerek. Oke, en ezt elfogadtam, tiszteletben tartottam az akaratat, akkor legyen az, hogy nekem meg o nem kell!
Nem vetettem el a babat, s teljesen felkeszultem arra, hogy nelkule fogom felnevelni. Mikor mar kesz voltam hazakoltozni szuleimhez, akkor "atgondolta" a dolgokat, es megis velunk akart maradni...
De ennek ellenere, nem akarom, hogy a baba a neven legyen, egyaltalan szerepeljen a neve a keresztlevelben, es nem kerek tole semmit... Se gyerektartas, se egy darab pelenka, semmi!
Most megy koztunk a huza-vona, a se-veled-se-nelkuled, egyutt nem lakunk, mondhatni kulon vagyunk... (170 km van koztunk)...
Szoval, ha egy ferfi kijelenti, hogy neki nem kell egy nemtervezett gyerek, akkor a no hadd dontse mar el, hogy egy ilyen ember mellett erdemes-e meg maradni, vagy inkabb szulje meg egyedul azt a gyermeket...
Ha akarja latni akkor nezze meg... A gyerektartast pedig en szemely szerint "szegyellem" kerni, hisz en akartam megtartani, akkor en is fizessem a koltsegeket...
Persze, az természetes, hogy ketten csinálták a gyereket, meg hogy védekezni kell, de ha már megvan a baj, akkor miért nem lehet a férfinak beleszólása abba, hogy lesz-e gyerek? Ha pedig a nő úgy dönt, megszüli egyedül, akkor miért követel később pénzt az apától?
Manapság igenis sokan csinálják ezt: szülök egy gyereket, és a férfi ha akarta, ha nem, fizetni fog. Eléggé sarokbaszorítós megoldás.. Igen, van olyan férfi, aki vállalja a gyereket, aztán meg adandó alkalommal lelép és egyedül hagyja az anyát. De ha már abban sem tudnak kiegyezni, hogy megszülessen-e a baba, ugyan mire számít a nő? Ha egyedül vállalja, nevelje fel egyedül..
Az abortusszal szemben persze lehetnek egy nőnek félelmei.. de biztos jobb így megszülni egy gyereket?
Az utolsó hozzászólónak üzenem, nagyon tisztelem amit csinál! Ha egyedül akarta a gyermeket, akkor álljon készen arra, hogy egyedül is neveli fel! Ha a férfi időközben mégis meggondolja magát, az csak váratlan örömteli fordulat..
18:25
Szégyen ide vagy oda, én bizony résen lennék gyerektartás ügyben, amihez törvényes jogom van, ez nem kunyerválás.
Már eleve a körülmény se mindegy, hogy miért is estem teherbe?Azért, mert "Kelenföldeztünk és a Déliben kötöttünk ki" ( erről a férfi is tehet 50%-ban ), vagy mert kiszakadt a gumi ( ez felfogható váratlan "balesetnek", de mindkét fél számlájára írható felelősség), illetőleg tabletta mellett estem teherbe ( természetet okolhatom maximum ).
Szóval hiába én tartottam meg önfejűen a gyereket, nem egy idegennek tartom a markom, hanem a gyerekem biológiai apjának.
Mindkettonk hibaja, ez igy igaz, megis 65%-ban az enyem... Azert, mert nem vettem tablettakat, ez az egyik, a masik pedig, hogy mentem az ovu utan, es bar elmeletileg nem szamoltam rosszul, gyakorlatilag itt a bizonyitek arra, hogy ez az ovuszamolas is tevedhet(akkor voltunk egyutt, mikor nem volt peteeres)...
Tenyleg nem akarok tole semmi anyagi tamogatast. Se most, se kesobb.
Am a Babatol nem tiltom el az apjat, s az apatol sem a gyermeket. Ha akarja lathatja barmikor, jatszhat vele, johet hozza amikor csak akar, de nem akarom, hogy a neven legyen... S o sem akarja, mert fel, hogy "kovetelni" fogom a gyerektartast... Jajj, pedig tavol all tolem...
Tenyleg "szemetseg" volt tolem megtartani ezt a gyermeket...(?) De nehogy mar a gyermekemet megoljem valaki olyanert, aki barmikor lelephet...
Nem kell a penze, nem kell az oroksege, nem kell semmije... megleszunk nelkule... (mai napig emlegeti, hogy "az orokseghez nem fog hozzaerni a mancsunk", meg "nem fog minket eltartani")... Egyszer sem kertem, hogy tartson el!
Jobb ez igy mindharmonknak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!