Más is annyira ki van akadva mint én, amikor újra nem sikerül?

Én is kivagyok mindig, pedig nem szabadna!

Egyszer volt egy műtéti vége, egyszer egy spontán vetélésem és most szeretném, h megint terhes lehetnék. (Még várok, mert nemsokára lesz itt az ideje a menszesznek.)

De nem szabad ezzel foglalkozni - nekem is mindig ezt mondják és van benne valami, mert mindig akkor jött össze nekem is, amikor nem görcsöltem ezen. Ha mindketten egészségesek vagytok, semmi akadálya, hogy sikerüljön. Előbb utóbb mindenkit megtalál a saját kis angyalkája, aki csak arra várt, hogy hozzájuk kerüljön!

Szóval ne görcsölj, próbálj meg ne gondolni rá - tudom, hogy nehéz- de próbáld meg lekötni magad mással, nehogy elveszítse a szerelem a varázsát attól, hogy csak a bab"készítés" van célul kitűzve!

Ne stresszelj és szeressétek egymást! Szorítok! És hidj benne!

Én csak a kommentedhez szólnék!

A baba BÁRMIKOR sikerülhet, csak ki kell várni!

12 hónap peteérés-nélküliség után, soha nem gondoltam volna, hogy pozitívat tesztelek! És lám, ott volt, nem hittem a szememnek. Az elmúlt év küzdelmeit kezdtem lezárni, a jókat megtartani, a rosszakat elfelejteni. Itt van a pocakban, ő, akire annyit vártam. Megkaptam.

A 6. héten azonban vérezni kezdtem, minden jel nélkül. A baba megmaradt, de akkor annyira, de annyira féltettem őt, és nem akartam elveszíteni, hogy hiszed van nem, azt mondtam: ha most elmegy, akkor inkább ne is sikerült volna!!! Mennyivel jobb volt reménykedni, bőgni, szomorkodni, mint megüresedni, mikor már tudod, hogy ketten voltatok egy testben!

Hidd el, minden időszaknak célja van és értelme!

9 hetes kismama

Sziasztok!

Nekünk van egy 17 hós kislányunk és ez volt az első sikertelen hónapunk a 2. babaprojecttel, ma megjött sajnos. Én akkor voltam rendkívül türelmetlen és csalódott, amikor tegnap csináltam egy nega tesztet, de azt gondoltam, hátha nem jön meg mégsem. Hát nem így lett! :-( Engem a férjem vígasztalt tegnap este, úgy jobb lett kicsit.

Üdv.

Üdv Mindenkinek!

Nekem másfél-két év telt el így, de nem csak "egyszerűen nem bírok teherbe esni" volt, hanem a ciklusom fordítva működött, mint kellett volna (21 nap vérezgetés, ebből 5-6 erősebb menzesz, 7 nap szünet, majd újra elölről...)

Én is padlón voltam, de nem csak a tény miatt, hogy nem esek teherbe - ez volt a kisebbik gond. Nemi élet helyett, lassan már csak "némi életem" volt, éreztem a páromon, hogy kitart, de egyre nehezebben viseli. És ősszel, váratlanul jött a kisangyal. Most 22 hetes vagyok, az első 2-3 hónap nagyon félős volt, mert továbbra is vérezgettem. Most már minden rendben, jól vagyunk, és várjuk, hogy meg is foghassuk :)

Kitartást és erőt kívánok mindenkinek!

Szia!

Mi is több mint egy éve küzdünk és 30 éves vagyok. Nekem is volt két vetéllésem miután kiderítették hogy endometriózis miatt nem tud a picur megtapadni. Műtöttek. Ez 3 hónapja volt. Azóta minden hónap egy merő remény nálunk. Két hét azért hogy bébi mikor megjön akkor azért nehogy előjöjjön a probléma újra. Mert lassan meddővé tesz a betegség(orvos szerint).

De nem szabad feladni azt mondom. Én nem hiszem hogy a görcsölés gátol. Hisz mindenki úgy vág bele az elején hogy jön ha akar, de ahogy telik az idő úgy görcsölsz rajta egyre jobban. És ha már a pocakban van akkor ha görcsölsz ha nem pozitív lesz a teszt.

Nekem egyszer egy nőgyógyász pont azt mondta hogy nagyon kell akarni akor fog jönni. Hát mindenki mást mond.

Én holnapra nem várom, de szerintem megint lesz egy lehangolt sírós napom. HOgy nekem semmi sem sikerül. De ha megúszom a mensit betegség nélkül akkor jön az újabb hónap.

Nagyon szerítok Nektek és mindenkinek aki babát szeretne.