Lányok! Van közületek olyan, aki mióta terhes lett vagy szült, nem hajlandó szexelni?

Igaza van az utolsónak! Csak el kezdeni nehéz!

Nálunk is volt mér többször, hogy hetekig nem voltunk együtt. Igaz nekünk még nincsen babánk. 3 éve várunk már rá. Nekünk ez miatt szokott lenni mély pont. És amikor végre rá veszem magam, utána meg azt mondom, de hülye vagyok, hogy ennyi edőt ki hagytunk , mittam.

Annak aki megkritizálja előtte mennyit csináltátok és nem tartja elég soknak, hát nem is tudom mit írjak. Nem másnak kellene ezt eldönteni hogyan működhet más házassága kevés sexel, nem mindenkinek nagy az igénye. Símán lehet bondogságban élni ettől.

VIssza a kérdéshez. Először is szerintem ne mutatkozz előtte ruhátlanul, vagy lengében. Hiszen máris rosszul érzed magad emiatt, az nem segít tudod.

Remélhetőleg visszajön az érzés majd, én majdnem egy év után a gyerek után vettem rá magam, és igen a kezdet nehéz, amolyan ott sem voltam szinte, de valahogy még egy párszor összeszedtem magam, aztán elkezd visszajönni az érzés. Beszélgess a férjeddel nyugodt körülmények közt, hogy most ez van biztos a hormonok (ja nehogy attól félj, hogy ártassz a babának, mert nem ) de ha akarja, akkor te ott vagy amikor elintézi magát, ha neki az úgy jó, de egyelőre most legyen türelmes veled, rossz ez neked is így.

Valahogy így próbálkozz szerintem.

Nem hiszem, hogy normális érzelmi alapú kapcsolatban, a terhesség szexundort okozhat.Most nem arra gondolok, amikor valaki éjjelt-nappalt végighány, vagy az orvos tiltja meg a szexet. Az egy állapot, de biztosan nem váltja ki azt az érzést, hogy undorodom annak az embernek a közeledésétől, akivel néhány héttel korábban gyereket csináltattam magamnak. Ilyen "hormon" nem termelődik az emberben. Még az állatvilágot sem érdemes erre példának felhozni, mert ott egészen másfajta biológiai folyamatok irányítják az utód védelmét, minden érzelem nélkül.

Nem véletlen Kedves Kérdező, hogy neked a "legjobb" megoldásnak az tűnik, hogy elköltözz a férjedtől. Akár szégyenled az érzést, akár nem, tényleg arra "használtad", hogy teherbe ejtsen. Nem a hormonjaiddal van probléma, hanem az érzelmeiddel. Csak ezt okosabb lett volna még "előtte" tisztáznod magaddal.

Ha van egy ráérős órád, gondold már végig magadban, milyen "házasság" lesz ezután a tiétek? Hallgatólagosan tudomásul veszed majd, hogy az egészséges párod 33 évesen "eljár" otthonról, vagy a vécén él szexuális életet, egy pornóújsággal a kezében? Kirúgod mert megcsal, és telesírod a világot, mekkora gazember? Vagy ökölbe szorított kézzel "elviseled" majd a közeledését havi 1-2 alkalommal, mert muszáj? Szerinted lehet, érdemes így leélni az életedet, és belekényszeríteni a másikat is, mert összeköt egy gyerek titeket? Mit fogsz majd mesélni a kisfiadnak/lányodnak a felnőtt emberi kapcsolatokról, szerelemről, testi vágyakról, ha eljön az ideje?

Legalább annyi "járna" a párodnak, hogy őszintén és kertelés nélkül elmondod neki mi a helyzet, mit gondolsz róla. Lehet, hogy nem neked kéne bajlódnod a csomagolással, hanem ő menekülne el tőled, és még csak nem is haragudhatnál rá...

Igen gondoltam, ha azt kibirod, lehet, neki az is érdekes ám, hogy előtted csinálja, de ott vagy mellette. Hallottam már ilyet. Valahogy amolyan tréfásan kell megpróbálni előadni a témát, ne legyetek emiatt mindig görcsben. Vagy csináld azt neki te, nem kell mindent, de ha látja, hogy valamiben benne vagy, már azt is értékelheti. Te pedig köszönd meg időnként, hogy milyen rendi, hogy nem nyaggat, milyen sokat jelent ez, és lesz ez még jobb is !

Előbb utóbb, csak kell valamit kapjon azért úgy gondolom, még ha neked nem is esik jól, nem lennél egyedül ám, és nem kell neki tudnia, hogy hogy érzel. Nem kell kezdeményezz se, csak ha rájön. Mondjuk kismamán nehéz bizony. Én nagyon értékeltem a férjemet, hogy kibírta, és tudtam, akarja, én meg nem, de le a kalappal az olyan férfi előtt, aki annyira szeret, hogy emiatt nem fog félremenni, megértő. Kívánom, ti is így járjatok. De itt ott mondom picit próbálj meg adni neki valamit.