Vállalnátok 24 évesen gyereket?

Sziasztok!én most fejeztem be az egyetemet(21vagyok), és sajnos nem volt még bejelentett munkám, viszont hat hónapja már próbálkozunk a babával. A párom idősebb, mint én, és nem szeretném, ha már nem tudna eljönni a gyereke ballagására....Ezért úgy döntöttünk, hogy nem halasztgatjuk tovább,a baba tudni fogja mikor szeretne jönni.

Anyukám 20 volt, mikor engem szült, tehát én is csak azt tudom alátámasztani, hogy a fiatal anyuka a legjobb a világon!!És én is azt szeretném, ha így lenne velem a gyerekem! Sok sikert!!

MÁRIS és AZONNAL! Én most 32 vagyok, január óta megy a projekt, de eddig MÉG semmi. Majd a következő hónapban :)

Már kétszer voltam terhes, de először elvetéltem, aztán gyógyszerszedés miatt el kellett vetetni :(((( BÁRMIT megtennék, ha már itt ringathatnám, most lenne kétéves... Az első, akivel elvetéltem, 25 évesen fogant,pár hónapra voltam az államvizsgától. Úgy belevágtam volna, mint a szél, de ő még nem akart jönni igazán. :((( IGEN, csináld!!!!! Szurkolok! :)

Na lehet hogy csak én vagyok ellenvéleményen. Nekem eszembe sem jutott hogy 24 évesen gyereket akarok pedig már akkor volt egy négy éves kapcsolatom ami a mai napig tart.

Szerintem ha ilyen gondolataid vannak akkor még várj vele, majd akkor vágj bele ha tényleg nem lesznek kétségeid és nem érzed azt hogy lehet világot kellene látnotok és többet kellene együtt lennetek.

én egy két éves kapcsolatba szültem babát, most három hetes. Én decemberbe leszek 20.

Meglepi baba volt gyógyszerváltás miatt...

De cseppet sem bánom, és látom hogy te is családcentrikus vagy...

Hajrá!

20 évesen szültem az elsőt(az összeismerkedésünk 1. évfordulóját már a 6 hetes kicsivel a karunkban ünnepeltük ), 22 évesen a másodikat, most 24 vagyok,és már a 3. babán gondolkozunk:) dolgoztam,mikor megismertem a párom,amint kiderült hogy babát várunk,azonnal táppénzre mentem,mert olyan munkám volt,ahol nem maradhattam volna,más munkakörbe pedig nem tudtak volna rakni.

Soha sem bántam meg!-pedig soha nem volt segítségem,a szüleink 50 ill.70 km-rel arrébb laknak, nekem a hely idegen volt,magam voltam mindenre. A gyerekeink születésével nőttem fel. A 2 kicsi lányunk a szemem fénye, annyi örömöt hoztak az életünkbe, hogy arra szó nincs. Hihetetlen,mennyi szeretet van bennük,és hogy mennyi szeretetet képesek még befogadni:) A kisebbik,aki 16 hónapos lesz jövőhéten, sokszor jön átölelni:) Hihetetlen érzés!

Én azt szoktam mondani,hogy aki teheti, vállaljon gyerkőcöt! -persze aki nem akar,az nyílván ne-

Az biztos hogy nem lesz olcsó mulatság, de annál örömtelibb:)

Terhesen is el tudtok menni kettesben valahova, vagy amikor nagyobb lesz akkor a nagyszülőkre rá tudjátok bízni addig amíg pár napra kiruccantok valahová.

Szóval,ha szeretnétek, akkor HAJRÁ!!:))

Ez az egész csak azon múlik hogy milyen típusok vagytok a pároddal. Nekünk olyan életformánk van a férjemmel hogy abba egyáltalán nem zavar bele a baba. Nem vagyunk bulizós típusok. Nagyokat sétálunk, állatkertbe járunk, szeretünk a Balatonban pancsizni... Ez mind olyan amit egy kisgyerekkel is lehet, sőt, még élvezetesebb is. Igaz mi 7 éve vagyunk együtt, tehát már voltunk eleget kettesben :)Viszont ha nem tanultunk volna addig ameddig, akkor már előbb is jöhetett volna a pici. Én mindig úgy terveztem hogy fiatalon férjhez megyek, és fiatalon legyen babám, amíg még bennem is él a gyerek. De persze ez nem azt jelenti hogy gyerekes vagyok, csak amíg még van elég energiám hozzá hogy minden mókában benne legyek a picivel.

Egyébként én is és a férjem is 24 évesek vagyunk, és pár héten belül születik meg a kisfiunk.

Amúgy én felsőoktatásban tanultam, és mikor végeztem dolgoztam 7 hónapot. Így a munkaviszony mellé beszámítanak fél évet a főiskolából, és így jár a gyed.

Szóval ha úgy érzed, vagy bármelyikőtök úgy érzi hogy kell még egy kis idő hogy együtt legyetek csak kettesben, akkor várjatok még, hisz bőven időben vagytok. Ez tényleg olyan dolog ami nem kor, hanem életmód, életszemlélet és kapcsolatfüggő. Minden jót nektek!

Én 25 évesen szültem. 24 évesen lettem terhes a terhesség közepe táján államvizsgáztam, majd dolgoztam még 6 hónapot. Akkor még ez elég volt agyedre való jogosultságba mivel a felsőfokú tanulmányok is beleszámítottak.

Én ismertem akkor már a páromat 3 éve. Nem mondom hogy teljesen megbántam mert imádom a fiam semmiért se adnám:) De ha még egyszer kezdeném, először utazgatnánk, együtt élnénk pár évet stb.

Mert mindenki írja hogy gyerekkel is mehetsz nyaralni, világot látni...hát igen de az teljesen más. Egy gyerek mellett ő az első nincs addig alvás amíg akartok, nincs teljes ellazulás, meg szabad programtervezés, mindig mindent hozzá kell igazítani,az meg már nem olyan. Persze szép az is, meg jó, de más.

Én helyedben várnék, de ez én vagyok:)

Ja meg bocsánat még attól is függ van e segítséged, mert nekünk nincs és nem is volt, tehát nehezebb kivitelezni hogy egymásra vagy saját magunkra is szakítsunk időt a gyereknevelés, babázás mókuskerékben. Ha van segítséged, szerető nagyszülők stb. akik szíves örömest töltenek időt a gyermekeddel, akkor azért egyszerűbb egy fokkal:)

Hallgass a szívedre szerintem és sok sikert .)