Önző és felelőtlen vagyok?

Anyukám csecsemő kardiológián dolgozik, hallgatni is szörnyű, hogy milyen állapotba került újszülöttek kerülnek oda, akik születés után nem kapják meg a megszokott alkohol/cigi/drog "adagjukat" és hogy szenvednek.

Lehet, hogy le tudnád tenni. Lehet, hogy nem lenne tragédia akkor sem, ha nem tennéd le. De lehet, hogy lenne és ez akkora ár, amit nem ér meg ez a néhány próbálkozós hónapnyi plusz cigizés. Halasszátok el a próbálkozás kezdetét addig, amíg le nem szoktál. Már most is a kisbabád miatt nem szabad mérgezned magad.

Elég gáz a hozzáállásod, igen.

"Viszont tudom magamról, hogy ha amint megtudom, hogy terhes vagyok akkor biztosan nem fogok rágyújtani"

Ezen felröhögtem - majd meglátod, mekkora móka úgy nekiállni a leszokásnak, hogy épp a fejére borul a hormonháztartásod, a hangulatod, étvágyad, mindened. Nálunk a húgom kínlódott a leszokással a terhessége elején. Szeretem, de azt hittem, megfojtom, annyira kiállhatatlan volt hetekig 😂

"Szégyellem magam, de nem tudom rávenni magam, hogy hamarabb letegyem."

Ezúton is gratulálok az akaraterődhöz, igazán ígéretes kezdet így a nulladik kanyarban 😂

Nem önmagában arról van szó, baja lesz-e így a babának, hanem hogy aki már most nem tudja letenni, mikor tisztában van vele, hogy éppen terhes is lehet akár, az ugyan miért tudná akkor letenni, ha tényleg lesz egy pozitív tesztje?

Ha most nem bírja megállni, miközben tudja, hogy már most ott lehet benne a baba, akkor sem fogja, ha tényleg benne lesz. Értitek. Ezért van az a sok dohányos kismama, akik tolják, hogy óh, ők csak napi 2-3 szálat szívnak, mert nagyon kárt okozna, ha abbahagyják hirtelen (de értitek, közben tudatosan készült a gyerekre, mégis hagyta ide jutni a dolgot), aztán majd szívja még hetekig-hónapokig, és az lesz az első, ha megszült, hogy megy cigizni.

17) tűpontosan megfogalmaztad.

A legjobb, mikor előmászik a repedésekből a többi füstifecske és biztatják egymást, hogy "jaj, ennyitől nem lesz baja, a nagynéném szomszédjának a kutyája is végig szívta és makkegészséges mindenki, többet ártana a hirtelen leszokás (kedvencem), túl van ez reagálva". Tudom, hogy a kognitív disszonancia durva dolog, de ne legyünk már teljesen hülyék.

18: jan meg a kedvencem, a "nem is biztos, hogy baja lesz a babának (és hoz egy ellenpéldát)"

What? Ennek kéne örülni, hogy nem BIZTOS? Hogy akár, ha úgy van, szerencsével megúszhatja a gyerek a visszafordíthatatlan károsodást? Van, akinek ez elég megnyugtató?