Terhes vagyok, de a pasi nem akarja a babát. Tudnék lelkileg egészséges gyereket nevelni egyedül?

Csak nem az én életem?:)

Még az ex érvei is stimmelnek. Én megtartottam a gyereket, az exet én is sajnáltam az elején, aztán rájöttem, hogy nem védekeztünk, hanem ÉN védekeztem, ő azóta is gumi nélkül dug, és nem vagyok hibás azért, hogy véletlen terhes lettem, én sem akartam gyereket, egyszerűen terhes lettem és nem volt szívem elvetetni.

Egy darabig jól mentek a dolgok, de utána nem fejlődött megfelelően, kirakták bölcsiből, oviból, most suliból, nem lelki gondok, hanem pszichések, pedig jó terhesség és problémamentes szülés volt.

Ha előre tudom, hogy "sérült" gyerekem lesz.. de ugye ezt senki nem tudja előre.. szóval kb terhesség óta nem tudok dolgozni, de még tanulni sem, minden pillanatban van valami megoldani való, amire egyedül vagyok, egyszerűen nem tudok másra(férfiakra sem) figyelni, az elmúlt pár év folyamatos készenlét.

Amíg az elején voltam, csak annyi volt a szívfájdalmam, hogy nem tudom senkivel megosztani a dolgokat, csak én örülök a gyereknek(a rokonok csak rokonok), a sikereinek a történéseinek, hiába voltak körülöttem barátok, nem olyan, ahogy a rokonok sem. De héj, visszasírom azt az időt, mikor csak ennyi bajom volt.. emlékszem volt, hogy nagyon pánikba estem, mi lesz, ha meghalok, és a gyerekem egyedül marad a világban, mert csak hozzám kötődik nagyon szorosan, vagy egyszer nem ébredek fel, és lehet, hogy neki is gondja lesz, mire rátalálnak.. Ez így ostobán hangzik, de ha épp egészségügyi bajod van, hirtelen olyan valóságosnak és lehetségesnek tűnik az egész.

Amin változtatnék, hogy NE KÉPZELJ EGÉSZSÉGES GYEREKET! A legtöbben itt rontják el. Mikor az országban van 100 ezer SNIs(nagyobb gond), és legalább kétszer ennyi BTMN gyerek(kisebb gond), és még így is van 100 ezer papírnélküli problémás, a maradéknak meg olyan gondja van, ami nem viselkedési/értelmi/pszichés, hanem egészségügyi.. ezek meg szépen el vannak hallgatva, csak az SNIsek száma publikus.. szóval ne abból indulj ki, meg senki, hogy csak neveléssel eléred, hogy a gyerek napi 9-10 órát lesz intézményben, amíg te dolgozol és majd megoldod a dolgokat, mert lehet támaszkodni a rendszerre.

Így is menne? Így is szeretnéd az egészet? Nálunk mondjuk utólag derült ki, mikor az én gyerekem diagnózist kapott, hogy amúgy van autista a családban, csak elhallgatták.. rettenetesen dühös voltam.

Szóval ha én tudtam volna ilyen dolgokat, és felmerül bennem, hogy lehet, hogy nem csak a nevelésemtől függ minden, akkor most nem lenne gyerekem.

Kit érdekel, hogy nincs apja? Ezzel soha semmi baja nem volt az amúgy nagyon értelmes gyerekemnek. Egyszer kétszer felmerült benne, de testvért és kutyát kétszer annyira akart, mint apát. Pláne mikor megismerte a többi gyerek kiabálós, lerázós, "ott sincs" apját, vagy mikor beszéltek róla, kit ütöttek meg. Az enyémet még nem ütötte meg senki, de látja ám, hogy az apák többsége szr. Néha szomorú, hogy nincs "tökéletes" családja tesókkal meg kutyával, de máskor meg örül, mert tudja, hogy nincs testvére és nincs rossz apja sem.

Nekem volt apám, volt testvérem, de inkább cseréltem volna a gyerekkel, és amit lát, ő is így gondolja. Néha nem túl jó neki, de alapvetően jó, mikor itt üvölt a másik gyerek apja, hogy "gyerünk már, mert elkésünk" nem olyan, mint mikor én üvöltök, hogy gyerünk már, mert elkésünk:) Szeretne, mert másoknak is van, de nem pusztul bele, hogy nincs, igazából alig érdekli. Barátokat szereztem köré, rokonaiból túl sok is van, és annyi, de annyifajta embert ismer. Pl elvált szülők gyerekeit(szinte csak ilyet, mióta iskolás), akit a nagymamája nevel, akinek az apja másik országból származik és párhavonta egyszer jön, akit nevelőszülők nevelnek, és olyat is, akinek két anyukája van. Szóval van mindenféle a közelben, csak akkor van gond, ha vallásos család gyerekével találkozik, nekik azt tanították, hogy gyerekek csak házasságon belül születnek, na olyankor volt egyszer sírás is, hogy én hazudok, de azóta az enyém felvilágosította a másik lányt, aminek a szülők nem örültek, mert a gyerekben megdőlt az a kép, hogy a szülei igazat mondanak és tökéletesek.. Na mindegy. Szóval lesz mindenféle!

Én a helyedben akkor tartanám meg, ha nagyon sok félretett pénzem volna(többmillió), és rugalmas munkahelyem, tehát akár 4-6 órát is tudnék vállalni, és alaposan kikérdezném a rokonságot, tiédet és a pasiét is, hogy nincs e véletlen genetikai betegségük, de inkább azt, hogy milyen gyerekek voltak viselkedésre általánosban. Ha volt köztük "bűn rossz" gyerek, akkor ott valami nem oké genetikailag!

Ezzel simán el is tudod hessegetni a bűntudatot az abortusz miatt, ha sérült gyerek lesz, nem tudsz róla gondoskodni egyedül, mert beleroppansz, utána meg abba, hogy egy óra fejlesztés 10 ezer forint! Egy óra jelentéktelenül kevés. És ez csak egy sima egyéni tsmt ára, a csoportos olcsóbb, de kevésbé figyelnek a gyerekre, ott az alkalmankénti 15ezres neurofeedback, a 15 ezres lovasterápia, vagy a HRG szintén méregdrágán. Az állam meg alig biztosít valamit, rossz minőségben, mert szakemberhiány van.

És nekem még problémamentes terhességem és szülésem volt. Most képzelj el egy oxigénhiányos babát, vagy egy besárgult babát(nálunk szobánként egy gyerek besárgult), vagy egy koraszülött babát..

Ne problémamentes jövőt/gyereket képzelj el, azt a legtöbben meg tudnánk csinálni.. Ehhez hatalmas mázli kell! Bár mondta volna valaki nekem ezeket. Imádom a gyerekem, klassz kis ember, de megrémülök a jövőtől, az övétől, és az enyémtől is. A múlt is kaki, a jelen is szr, és még csak jön a többi, pedig szép és okos a gyerek, csak a viselkedése(és ez nem nevelés kérdése!)

SziA!! Sose se vetetnék el egy gyermeket akkor sem ha egyedül a semmiből kell megteremtenem neki a jővőt!!! Ne vetesd el kérlek!! Gondolj arra akinek nem lehet gyereke de nagyon szeretne!?? Mi 3 évig próbálkoztunk! Sikertelenvolt minden próbálkozás! Azt hittem gond van velem ... gyötrődtem sírtam! Es 3 év után sikerül!! Most 18hetes vagyok.

Hidd el egyedül is képesvagy rá! Az a gyerek már megfogant! Nem tehet róla hogy az apja nem akarja!

Nem haragszol rá??? Ha .. most csunyan fogom ki fejezni ha megtudta csinálni akkor vállalja fel! Nem csak be kell tudni rakni! Akiben van egy csepp méltóság legalább felvállalja márha megcsinálta!

Ha nem? akkor sem kell elveetetni! És mivan ha aztán később nem lehet majd tőbb? Gondolkodj! Megcsinálod! Bármi áron! Egyedül is! Az a gyerek mikor felnől büszke lesz rád :) !

Amíg nem volt, vagy csak úton volt a gyerekem, simán rávágtam volna, hogy vállalnám egyedül is, persze. Mostmár ezt nem tudnám ilyen egyértelműen kijelenteni és nem is akarnám. Ezt neked kell eldöntened, a te életed.

Részemről minden elismerésem az egyedülálló anyáké. Én kaptam a sorstól egy egészséges, de pocakfájós, állandóan síró kisbabát, akiből egy nehéz természetű gyerkőc lett. Iszonyat akaratos, határozott, baromi nehéz volt a dackorszak, stb. Mi is ilyen határozott lelkülettel vagyunk megáldva a férjemmel, így nem is tudom min csodálkozunk. Lényeg a lényeg, ha nekem ezt egyedül kellett volna/kellene végigcsinálnom, akkor fix költség lett volna a pszichológus is, meg a bébiszitter is, hogy eltudjak menni pszichológushoz.

Nagyon kemény és még jó párkapcsolatban is van valami iszonyatosan magányos érzés abban, amikor csak sír a kisbabád az éjszaka közepén és nem tudod megnyugtatni. Én rengeteget sírtam vele együtt és hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor az apja itthon volt és tudott segíteni, vagy átvette délután, amikor hazaért és elküldött aludni.

Szóval nagyon nehéz kérdés ez és most őszintén azt mondom, hogy egyedül nem biztos, hogy megtartanám, akármilyen önző is ez. Tényleg fel kell arra is készülni, hogy esetleg fejlesztésekre kell vinni, komolyabbakról ne is beszéljünk. Anyagilag is komoly felelősség, nem csak lelkileg nagy feladat.

Ugyanakkor a férjem pl. teljes mértékben apa és nevelő apa nélkül nőtt fel. Sosem hiányolta igazán. Amikor meghalt az apja, az önkormányzat hivatalból megkereste, hogy temettesse el. Na ez viszont akkora sokk volt a számára, hogy talán ott a nyakába is szakadt az egész terhe annak, hogy neki nem volt apja. Sosem láttam még úgy sírni, mint a temetésen, pedig nem is ismerte. Utána el is mondta, hogy jobb volt neki az alkoholista apja nélkül felnőni, valószínű nem ilyen ember lenne, ha az anyja nem dobja ki az apját viszonylag korán, de mégiscsak... neki nem adatott meg az apa minta, ami legtöbbeknek igen és hiányzott. Kb. küldetése, hogy az ő gyereke ne így nőjön fel, szívét lelkét bele is adja az apaságba.

Minden éremnek két oldala van. Ha belegondolok, azzal hogy azt mondom nem tartanám meg, pont olyan értékes embereket fosztanánk meg az élettől, mint amilyen a férjem is. Csak azért, mert neki "nincs apja" még joga van élni és lehetősége egészséges lelkülettel felnőni...

Tényleg nem akarok tanácsot adni, mert erre nem lehet. A te döntésed kell, hogy legyen. Csak sok sikert és kitartást kívánok bárhogy is alakuljon az életed!

14#

Mindig jót mosolygok az ilyen juharszirupos hormonoktól túl fűtött hsz-től..

Írom ezt úgy aki 3 gyermek édesanyja es szintén megkűzdött az első gyermekéért.

Nagyon naív vagy, és pont a hozzád hasonlók szoktak baromi nagyot csalódni szülés után..

Őszinte leszek, ki nem szarja le akinek nem lehet gyereke?! Ez nem a kérdező hibája, sem az ő gondja vagy terhe. Szóval ezzel pedálozni csak akkor pedálozz, ha te lennél akkora írgalmas szamaritánus aki minden zokszó nélkül letudna mondani a saját gyerekéről, mert Julcsiéknak az ország másik felén nem lehet gyereke..

Vajon az megfordult e már a fejedben milyen egyedülállónak lenni? Egyedül megoldani a lakhatást, a beteg gyereket munka mellett.. Mi lenne, ha az anya kiesik a munkából, ha éri valami mi lesz a gyerekkel? Milyen mikor egyáltalán nincs senki, aki osztozna a lelki és a fizikai terhekben.. Vagx milyen amikor folyamatosan tottó lottóznod kell, hogy oda érj időben a bölibe, oviba, munkába.. Vagy, hogy legyen mit enni hó végén.

Gondolom nem. Mert te csak a szirupos rózsaszín ködöt látod.. Majd hidd el elfog oszlani, és racionálisan is fogsz tudni gondolkodni.

Az meg nettó baromság, hogy ab után nem lehet, ezt kellene már felejteni. Nem a sötét középkorban vagyunk.

17es, csak nem szr házasságban vagy, és magadat győzködöd, milyen szr is másoknak? Képzeld egyáltalán nem rossz egyedülálló anyának lenni egy tipikus gyerekkel! Viccelsz? A többi szülő gyereke napi 8 órát bölcsiben, napi 8 órát oviban, napi 8 órát suliban, ezek mellett mennek még különórákra, amik nagyrészt az intézményekben vannak! Babaangol meg ovistánc meg sulis kosár!

Ezeknek az átlagos gyereket nevelő egyedülálló szülőknek GYEREKJÁTÉK az életük, és még a kapcsolati terhektől is mentesek, csak néha szipognak, hogy egyedül ők örülnek a gyereknek.

Tudod te milyen hawaii volt, amikor még kicsi volt a gyerekem, és mindenki normálisan állt hozzá, volt bébiszitter(diáklány olcsón), tudtam mellette tanulni, kedvesek voltak a játszón, szerettek volna velem/velünk barátkozni, összejárni a gyerekekkel:D Olyan aranyéletem lett volna, hogy elképesztő, egy darabig olyan is volt. SOSEM az okozott gondot, hogy odaérjek a gyerekért mikor próbálgattam mellette dolgozni, vagy befejezni az egyetemet, vagy különórára vittem, vagy beteg lett. Ezek gyerekjátékok voltak, tényleg nem tudom máshogy mondani, minden "teher" abból jött, hogy a gyereket nem tűrték meg(érthető okokból) bölcsiben, oviban, suliban 4 óránál többet, de sokáig volt, hogy annyit sem.

A legtöbb szülő gyereke bent van 7 körültől, egészen fél ötig! Suliban még tovább is, mert napközi után még van kosár/foci/nyelvszakkör.. Milyen teherről beszélsz? Max annyi van, hogyha nincs rokon vagy bébiszitter, akkor beviszed magaddal a beteg gyereket munkába(irodisták előnye), vagy szégyenkezel a munkahelyeden, hogy megint táppénzre kell menned, vagy kiíratod magad dokival. A pénz tökmindegy, nem drága gyereket nevelni, ha nincs baja, 400ftos pepcos pólók, mert gyerek ruhacsomagok vannak egy két ezer forintért. Enni is alig esznek. Használtan is lehet holmikat venni, leginkább fisherprice játékokat. És a rokonok minden hülyeséget ajándékoznak ünnepekre.. amikből sok van. Szóval nem ez a nehéz! Az a nehéz, ha a gyerek problémás, és akkor is a problémás rész okozza a tieid is.

Egyedül egészséges gyereket nagyon könnyű, sokszor könnyebb, mint párral, mert a legtöbb kapcsolat rossz. Emlékszem hányszor maradtak ott gyerekek tovább, mert "azt hittem az apja megy érte", az enyém soha, sehol.