Érvek és álláspontok érdekelnének: a kettő közül melyik nevelési, gondozási módszerrel lesz leginkább testileg és lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott gyermeked?

Szia! Van erről egy nagyon jó cikk a múlt havi Kismamában, szerintem érdemes elolvasni!

Én egyébként azoknak a táborát gyarapítom, akik igenis felveszik, dédelgetik a babájukat. 4 hónapos a lányom, együtt alszunk éjjel, így a szopihoz se kell fölkelni, nem is érzem, hogy fáradt lennék. Igény szerint szopizunk kezdettől fogva.

Tapasztalataim: a picur kiegyensúlyozott, boldog baba, akivel bárhová el lehet menni, sosincs vele baj. Nyugodt, mert teljességgel bízik bennem. Ha sír, akkor mindig megvígasztalom - egy kisbaba másképp nem tudja jelezni, hogy valami baj van! - de ezt egyáltalán nem használja ki. Biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy bármi van, anya ott terem és segít. Ily módon szépen eljátszik egyedül is a kiságyában, vagy a földre rakott matracon a szobájában (sokszor lerakom oda, mert már szeret forogni és ott van helye), szépen ki is alakította a saját napirendjét, azzal sincs gond. Eleinte szinte óránként szopizott, most már 3-4 óránként kér enni, délelőtt is, délután is van egy hosszabb alvása, csak megszopiztatom, lerakom a kiságyába és egyedül elalszik szépen. Ha valamiért sír (ez nagyon ritka) azonnal odamegyek, megvígasztalom, fölveszem picit, visszarakom és már rendben is van a világ. Este mellettem alszik, szopin alszik el, 7 - fél 8 körül már alszik is, akkor ott hagyom, mehetek nyugodtan fürödni, tévézni, lehetek a párommal, megbízhatóan nem is ébred csak 10 körül egy kicsit szopizni. Ha valamiért mégsem alszik el a szopin, akkor is ott hagyhatom nyugodtan, elbeszélget a kedvenc játékának, aztán elalszik egyedül.

Ha valahová megyünk, sokat van hordozókendőben, ez kényelmes nekem is és neki is.

A babának a legeslegjobb az anyatej, nem kell kényszeríteni más kajákra, 6 hónapos kora után lehet hozzátáplálni, de még sokáig maradhat a fő kaja a tejcsi. Úgyis átszokik a másféle kajákra, de hadd tegye a maga tempójában. Még sose láttam olyan felnőttet, aki anyatejen él!:-DD

Önállóságra nem úgy lehet nevelni egy babát, hogy sírni hagyod. Akkor lesz hamarabb önálló, ha megvan neki az a biztonságos háttér, amiből elindulhat és ahová mindig visszatérhet. Egyébként ezt taglalja a Kismama cikke is. (2008. novemberi szám, 46. oldal, Az önállóság valódi útja a címe a cikknek) Csak idéznék egy sort belőle: "Ellentmondásnak tűnik, de igaz: minél szorosabb és bizalmasabb a kapcsolat a szülők és kisbabájuk között, annál jobban sikeredik később az elválás - mindkét fél részéről." És még egy mondat: " Az agykutatás eredményeiből tudjuk: az érzelmi biztonság a tanulási képesség legfontosabb előfeltétele. (...) Ezért a szeretetteljes, szoros szülő-gyrek kapcsolat az alapja minden önállósodási folyamatnak.

Van egy köztes-járható út, az az elengedhetetlen ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott babád legyen.

Itt azt értem, hogy menj hozzá mindig, ha sír, érezze, Rád mindig számíthat. Nem kell mindig ölbe, kézbe venni, sokszor elég egy simogatás, vagy a szülői kedves hozzászólás, ˝beszélgetés. Legyen különszobája, hogy tudja, nem vagytok összekötve, Neked is van saját birodalmad, szokja meg, hogy jelzéseivel bármikor ott vagy mellette. Egyen amikor csak kér, de tartsuk be a minimum másfél órás különbséget 1-2szer és legtöbbször teljen el a 3 óra, ne szokja meg azt, hogy minden úgy történik, ahogy ő szeretné. Amikor már nagyobb és ismerjük a fájdalmas sírás és a nincskedvemvan sírás közötti különbséget, akkor se hagyjuk ˝hisztizni, mert nem hisztizik; ha egy percre is, menned kell hozzá, majd újra magára hagynhatod, hogy érezze, nem csak körülötte forog a világ. Az az egy perc elég ahhoz, hogy megnyugodjon és az addig folytatott tevékenységét tovább folytatja. Ezek aranyszabályok és gyakran igencsak türelmet igényelnek, de hosszútávon nagyon megéri. Fontos mindemellett, hogy a kellő napi felfrissítése is meglegyen a babának (séta, udvar..)és a későbbi önállósodás első és elengedhetetlen kelléke a szülői hozzászoktatás, ami arról szól, hogy kezdetben naponta többször is több időre foglalkoztatni kell őt, bemutatni neki a játékokat, nemcsak odadobni neki, hanem értelmet is adni annak, érdeklődését felkeltve, aztán ezt a foglalkoztatási időt le lehet csökkenteni napi akár kétszer fél órára. De akkor semmi mást ne csinálj, csak vele foglalkozz. Na mennem kell, az én lányom felébredt. Mi így csináljuk, a lányom nagyon ritkán sír és nagyon önálló. 8 hónapos.

Szia!Két gyermekem van,és hozzám a ne kényesztessük nevelési módszer áll legközelebb.Kezdetektől fogva így nevelem mind a kettőt,külön ágyban aludtak,a házimunka miatt hordozóban ill.kiskocsiban tartottam őket és oda toltam ahol dolgom volt.Mindíg törekedtem arra,hogy egyedül is ellegyenek,amikor ültek eléjük tettem egy kosár játékot és hagytam hagy játszanak,akkor is ha csak tv-t akartam nézni.Amikor másztak elpakoltam a lakásban,és hagytam,hogy egyedül fedezzék fel a lakást.Ha már nem cumiztak egyfolytában akkor el is vettem tőlük véglegesen.Amikor a egyedül akartak enni a kezükbe adtam a kanalat,igaz kézzel lábbal ettek,de utánna feltakarítottam.Az udvari játékban is hagytam hagy szaladgáljanak,nem fogtam a kezüket.Mindíg hosszú gyeplőre engedtem őket,de a háttérből azért éberen figyeltem,hogy baleset ne érje őket.Most 6 és 1,5 évesek.A nagyobbat a 3. napon az oviban lehetett hagyni úgy ,hogy ott is aludt,2 éves korától egész hétvégéket elalszik a mamáéknál,sőt bármelyik rokonnál,ha úgy tartja kedve.A kissebb is sírás nélkül egész napra otthagyható bárhol,még a szomszédnál is,ha muszáj.A nagyobb 20 hós korától teljesen szobatiszta,nem is szoktattuk egyszercsak szólt,hogy pissilni kell.A kissebb meglepetésemre már most szól,hogyha pisilni kell,hamarosan szobatiszta lesz!Nagyon érdeklődő,értelmes,barátságos,nyitott,kiegyensúlyozott gyerekek.Most jól megdicsértem őket,de biztos vagyok,hogy azért ilyenek,mert nem értelmetlen nyafogással töltötték az idejüket a szoknyám széle mellett.Látom a másik fajta nevelést is,nem mondom,hogy rossz,de úgy veszem észre,hogy a mindíg középpontban nevelt gyerekek nehezen alkalmazkodnak.Például a falszomszéd kislány 3 éves,most megy majd oviba,és éjszaka is egyfolytában sír,mert az anyuka most akarja önállóságra szoktatni.Hallom ahogy mondja Neki hogy az Én kislányom sokkal kissebb,mégsem viselkedik így!

De persze nem minden gyerekkel lehet ezt megtenni,van amelyik ragaszkodóbb.Ha te most gyermeket vársz úgyis akkor fog kialakulni milyen módszer hatásos nálatok,ha majd megszületik.És persze a nevelés mellett a legfontosabb,hogy minden nap kimutasd Neki a szeretetedet,és hogy milyen fontos is Ő a számodra!

Érdekes a két utolsó hozzászólás, mindkettő nagyon hasznos. Az utolsó hozzászóló utolsó mondatai közt volt, hogy nem minden babánál működik a hamar önállóságra nevelés, nekem mondjuk nem is célom erőltetni, de a kisfiamnál nem is lehetne. Ha jön a foga, akkor nagyon bújós, nem bírnám ki hohgy ne vegyem fel, amikor nyújtogatja felém a kis kezét nyöszörögve. Viszont néha hisztizett, amikor elvettem tőle ezt-azt, amit megkaparintott, akkor nem foglalkoztam a nyekergésével, le is szokott róla rendkívül gyorsan. Én mindig odaülök mellé, ha nincs el egyedül, mesekönyveket nézünk, rajzolunk, és nem ülök le tévézni, amikor ő ébren van... Viszont másfél hónapja ő maga is igényli az önállóságot, egyedül kanalazza az ételt, egyedül beszélget a mesefigurákkal a könyveiben babanyelven. Nem erőltettem, és mégis elindult az önállósodás útján. Érezni fogod hogy a te babádnál melyik a jó irány, hidd el.

Egy 11 hónapos kisfiú anyukája