18 évesen gyereket vállalni?

Ha nem akarja sem evetetni, sem örökbe adni, akkor ez elég egyértelmű. Mi itt a kérdés?

Tartsa meg és nevelje fel. Majd jár levelezőn egyetemre. Sokkal jobban is jár, mert levelezőn amúgy is lazább a követelmény. Az biztos, hogy erő és kitartás kell hozzá, de amint mondtad a családja támogatja, tehát tartsa meg és majd együtt felnevelik.

"mert nem akarja megölni a saját gyerekét, véget vetni annak az életnek, amit ő hozott létre:

Mikor felejti már el az emberiség ezt az elévült, szánalmas maszlagot?

Hát beszélhetünk mi itt bármit, nem hiszem, hogy számít amit írunk...

Nyilván én elvetetném, hiszen a semmire fel nem vállalunk gyereket. Egy gyerek iszonyú sok pénzbe van, még úgy is ha nem mindenből a legextrábbat kapja.

Én az első gyerekemet 23 évesen szültem, épphogy elkezdtem dolgozni terhes lettem a páromtól. Anno azt mondta nekem egy doki a nőgyógyászati problémáim miatt, hogy sosem lehet majd gyerekem, így eszembe sem jutott volna elvetetni. Igazából megvolt mindenünk, de sok mindent használtan vettünk, meg örökölve, nekem meg nyilván az újabb, csinosabb és ezáltal drágább dolgok tetszettek volna, amire nem volt pénzünk. Nem volt a kicsinek saját szobája, hiszen nem volt másik szobánk.

A 2. gyerkőcömet 28 évesen szültem, ekkor már saját házba éltünk, és anyagilag is rendbe voltunk. Nagyon jó érzés volt, hogy azt vettem meg amit akartam, olyan babaprogramokra és vizsgálatokra mentünk amire akartunk, szóval sokkal kiegyensúlyozottabb volt az az időszak. Ezt tartsa szem előtt az unokatestvéred

Hát nem tudom, én 18 évesen hiába voltam együtt a párommal(már férjem több éve) de mi akkor élveztük az életet, figyeltünk hogy ne “csússzon” be a baba. Mindenképp mérlegelném a helyzetet, mert a vizsgálatok is iszonyat drágák, nem beszélve a babacuccokrol. Elhiszem hogy egy kisbaba hű de aranyos és cuki, de igenis lesznek álmatlan éjszakák és nehéz nappalok, nem tudom egy 18 éves ezt mennyire tudná kezelni. Oke, hogy lesz segítség, ott lesznek a nagyszülők és a barátja, de akkor sem lesz könnyű. Egyébként hány éves a párja?

Visszatérve a 18 éves időszakomra , Utaztunk, kirándultunk külföldön, sokat foglalkoztunk egymással, és megbeszéltük hogy ha lesz több félre tett penz és lakás akkor jöhet. Sajnos nekem is volt nőgyógyászati problémám, így nem is sejtettem lehetek terhes, legnagyobb meglepetésemre az lettem. Bár nem 18 évesen, hanem 21, es fix allassal(kezdetek óta ott voltam) És mivel volt mihez nyúlni, tudtunk venni házat és szépen kialakult minden. Azóta már 6 év eltelt és a második gyermekunket várjuk:)

Reméljük a legjobbakat és hogy jól döntenek.

Én nem vállalnám, ha a világ összes feltétele meglenne hozzá, akkor sem.

18 éves, és egy élete van. A következő években nyílna ki előtte a világ, szilárdulna meg a személyisége, alapozná meg az egész életét. Nem az egyetemre, és nem is a bulira gondolok, amikor azt írom, hogy élnie kéne még, és élveznie a szabadságot. Egy 18 évesnek magával kéne törődnie, megismernie magát, a világot, hogy boldog és tartalmas felnőttkora legyen. Erre egy gyerek mellett nem lesz ideje abban a kis időben, amikor épp lepasszolja a gyereket.

Sajnálom azokat a fiatalokat, akik életreszóló kötöttséget vállalnak már ilyenkor fiatalon, mert kitudja hogy alakulna az életük, mire tudnák vinni, ha életüknek ebben a szakaszában nem vállaltak volna babát.

Hiába mondják, hogy gyerek mellett is el lehet érni akármit, sajnos ez nem igaz.

Édes mindegy,hogy szerintem vagy bárki szerint mit KELLENE csinálnia.

Az ő élete,az ő magzata,és az ő jövője.Ha meg akarja tartani semmi jogom azt mondani,hogy el kellene vetetnie.Akkor az a helyes,ha azt mondom sok sikert neki,és remélem azt a döntést hozta amit szívből szeretne.