Szerintetek hány évesen lehet gyereket vállalni?

Amint megteremti a megfelelő feltételeket(külön élnek a szülőktől, van kis megtakarítás végszükség esetére, van legalább egy éves munkaviszonya)

Én 20 évesen mentem férjhez, fősuli mellett dolgoztam, 1 év volt a diplomáig, a férjem idősebb 11 évvel. Jöhetett volna, végül majdnem 6 évet vártunk az elsőre. Mire terhes lettem, már a saját (hitellel terhelt) családi házunkban éltünk. Jöhetett volna előbb, készen álltunk rá, de a költözés miatt jobb így.

Saját lakás, 2 éves munkaviszony, 5 éves kapcsolat, 2 millió megtakarítás.

A 3-as válasza elég mokás. :) szerintem ez a pillanat mindenkinek máskor jön el. Persze ne a nagyszülők nyakába szüljön az ember és ha van 2 éves munkaviszonya akkor még csedet és gyedet is kap, de érzelmi-értelmi szempontból ez igen változó. Én 20-as éveim elején biztosan nem tudtam volna felnevelni egy gyereket úgy, ahogy kell, pedig rendes állásom volt már akkor is és a párommal saját lakásban laktunk. Nem csak az anyagiaktól függ.... sőt

A felelősségteljességre sem lehet korral válaszolni, de az érettségre végképp nem, arra egyáltalán nincs válasz. Nem korosztály függő. Valakiből sosem lesz szülő, mert nem szülő típus, ettől függetlenül lehet, hogy van gyereke... Sok ilyen van! S itt most ne gondoljátok, hogy olyan, aki nem teremtette meg a gyermeknevelés feltételeit (mármint anyagiak, biztos anyagi háttér, biztonság stb.) vagy egyenesen rosszul bánik a gyermekével, felelőtlen stb. (az egy más kategória). Szimplán nem szülő csak egy anya vagy apa. Ilyen esetekben nagyon gyakori az, hogy barátként, barátnőként tekint az anya/apa a fiára/lányára és fordítva. Totális tévút, ilyen nincs! Nem létezhet! Anyád, apád, fiad, lányod nem a barátod! Barátságban mindkét fél haragudhat a másikra, szülő-gyermek viszonyban alaphelyzetben csak a gyermek kiváltsága ez, hogy haragudhasson szüleire (nyilván kell számolni szélsőséges esetekkel is, persze van olyan helyzet). Egy szülő-gyermek viszonyban van alá-fölé rendeltség de ezt a szülő sosem használja fel fegyverként, bármiféle erőszak, szigor nélkül éri el a tiszteletet. Egy szülő-gyermek viszonyban a gyermek amíg létezel a gyereked marad, a te gyereked, nincs olyan, hogy most Ő már eléggé felnőtt ahhoz, hogy saját magán segítsen ha bajban van, vagy csak tanács, útbaigazítás, bátorítás kell neki. Ha a fiad/lányod mondjuk már 40 éves, akkor is az a te pici fiad/lányod. Na Ő a szülő, s ezt nem határozza meg a pénz, a kor, az egzisztencia. Ez nem valami olyasmi, ami "megvásárolható", eltanulható, ami önmagad elé állított szabályok betartásával elérhető, hanem szimplán vagy ilyen vagy, vagy nem. Véleményem szerint... aztán persze ha nem így gondoljátok, elfogadom.