Van olyan tini fiú, aki fiatalon szeretne majd gyereket vállalni? Olyan 19- 24 évesen, és úgy, hogy akkor már munkába is álljon, legalább egy lakást fent tudjon tartani?

Nem leszek szimpatikus, ezt megmondom előre...

És mi akadályoz meg téged abban, hogy 19 évesen lakást szerezz? Netán az, hogy frissen érettségizett, épphogy felnőtt leszel? Na pont ez lesz a baj a pasival is. De a 24 sem sokkal jobb ilyen szempontból, a legtöbbjük egyetemista, ha nem, akkor meg pályakezdő, albérletben lakik vagy tele van hitellel, úgy tartja fenn a lakást. Vagy ha szerencsés, akkor kapott egyet a szüleitől, de az meg elég gáz, hogy neked ez az induló feltétel, már bocs. Egyenjogúság van, nincs jogod elvárni ezt egy pasitól! Te is ugyanúgy megteremtheted a körülményeket, amiket akarsz. Ráadásul nekem úgy tűnik, hogy téged igazából az érdekel elsősorban, hogy a leendő partnered anyagilag álljon jól, hogy te szülhess, nem pedig az, hogy tényleg szeressétek egymást. Akibe tényleg szerelmes vagy, az kell szegényen, csórón is.

Tizenévesen nem látod reálisan a gyerekvállalást, ennyit fűznék hozzá. Ilyen korban nagyon könnyű gyereket akarni amikor még fogalmad nincs róla milyen a valódi felnőtt élet.

19-24 évesen pedig nem lehet megteremteni a kellő egzisztenciát. Jó esetben 21-22 éves koráig tanul. 2 év munkával nem lehet akkora megtakarítást felhalmozni amivel már felelősségteljes döntés a gyerek. Arról nem is beszélve, hogy egy 1-2 éves tini járogatásba nem vállalunk gyereket. Ha nem éltetek együtt 2-3 évet (amihez ugye megtakarítás és magas jövedelem kellene előbb) akkor hatalmas felelőtlenség a gyerek.

Nagyon naívan állsz ehhez az egészhez hozzá. Amíg nem vagy önellátó már pár éve, amíg nem látod az életet reálisan addig még csak gondolni sincs értelme a gyerekvállalásra. Mert amit most hiszel az életről meg a gyerekről annak köze sincs a valósághoz.

Tehát abszolút semmit nem akarsz a saját életedből kihozni a gyerekpotyogtatáson kívül... Remek.

Azt hagy kérdezzem már meg akkor, hogy ha mondjuk egyedül kell felnevelned mert nem működik a kapcsolatotok akkor mégis miből akarod eltartani? Hova fogsz kelleni egy gyerekkel a nyakadban nulla tapasztalattal? Nagyon nagyon gyerek vagy még. Ilyen mentalitással egyáltalán nem tudnál egy gyereket felnevelni. Ilyen példát nem lehet egy gyerek elé állítani, ilyen mentalitással eszedbe se jusson a gyerek!

Én értem, hogy te mit szeretnél, de azt vedd észre, hogy semmi másról nem szól, amit írsz, csak terólad, én, én, én! Az a gyerek nem a te boldogságodra meg kiteljesítésedre van. Önmagának szülöd, nem magadnak. És ezt 17 évesen még nem fogod tudni átérezni, amikor még amúgy is a pöttyöskönyvek meg a romantikus ábrándok formálják a világképedet, mert nem éltél még a világban egyáltalán.

Miért nem mész akkor gyermekgondozói pályára? Óvodapedagógus, gondozónő, csecsemőápoló, ilyesmi? Ha ennyire szeretsz kisgyerekek közelében lenni, ez lenne az utad, nem? Egy saját gyereknek nem az a dolga, hogy az anyja szükségleteit kielégítse, hanem ő önmaga dolga, a szülőnek meg vannak vele szemben kötelességei. De ha az ambíciód is a kisgyerekek körül forog, akkor indulj el a karriereddel ebbe az irányba. Ahhoz nem kell egyetem.

A dolog anyagi vonzata meg nem ennyire mellékes, mint ahogy te azt elképzeled. "A szüleim majd segítenek", ez nem iskolabüfé meg játékbaba. Nőj fel előbb.

Az, hogy boldoggá tesznek a gyerekek egy dolog. Én 12 éves korom óta gyermeket akartam, vagyis tudtam, hogy majd, ha felnövök akarok. Imádtam őket. Sőt ismerőseim gyerekeit is. Én is szerettem volna aránylag korán gyermeket, de 7 év volt mire megadatott nekünk. Ebből 1 évet külön töltöttünk, mert bolond fiatal voltam, 24 évesen! Bizony nem hiába mondják, hogy 25 évesen nő be az ember feje lágya. És teljesen más vágyni egy gyermekre mint megkapni. Imádom szó se róla, de egyáltalán nem olyan mint más gyermekivel együtt lenni. Egyáltalán nem rózsaszín és erre akkor jön rá az ember amikor megkapja a várt csodát. Hidd el nem hülyeségből írják, hogy ne ez legyen életed fő célja.

Nem tudhatod mit vált ki belőled. És tök jó, hogy majd a szüleid segítenek... de ők neveltek már elég gyereket. No meg aztán igazán felelősségteljes anyai ösztönöd van, ha szerinted jó lesz majd úgy is a gyereknek, hogy nem lesz apja. És Amelyik pasi fiatalon babát szeretne, az még nem is tudja mire vállalkozik, és a legtöbbjük le is lép, mert rohadtul nem élték még ki magukat.

Jobban megérni kivárni a megfelelő időt és megtalálni a megfelelő társat hozzá. És nem nem vagy érett a témában. Mert ezzel nem csak a te, de a saját gyermeked életét is hazavágnád. Mert egyáltalán nem a pénz fontos, hanem a normális családi kép, vagy legalábbis illene a célnak azt kitűzni. Nem pedig azt, hogy esik ahogy puffan...