Olyan igazságtalan az élet. Hozzánk miért nem jön már a baba? :- (

Ez annyira csúnya, gusztustalan dolog, kedves Kérdező! Nem vagyok híve a Rubint-féle párosnak, nem is nagyon érdekelnek, csak egyszerűen nem tudom megérteni, miért kell másra irigykedni? Inkább örülnél, hogy valahol megszületik egy új élet, ha még most rögtön nem is nálatok. Annyira jellemző az emberekre ez a hozzáállás manapság! Tessék örülni más boldogságának, nem irigykedni! Hidd el, neked is sokkal könnyebb lesz, ha nem más örömén keseregsz, hanem örülsz a saját boldogságodnak, mert kétlem, hogy neked, kedves Kérdező, nem jutna az élet apró örömeiből!

Talán ha változna a hozzáállásod, akkor kopogtatna felétek is a gólya!

Ne haragudj, nem leszúrásnak szántam, csak felbosszantott, hogy más boldogsága miatt keseregsz!

Nem akartam először írni, de a Rubint-házaspár csak kihozza belőlem.

1. Biztosan nem láttátok akkor azt a Fókusz adást, amelyikben kb. egy éve(!) Norbi elkísérte Rékát UH-ra, hogy majd ott megláthassa először, hogy tényleg baba van-e. Fülig vigyorral mentek - természetesen egy komplett tv-stábbal a nyakukban - és az orvos azt mondta, hogy sajnos, sorry, ez most nem baba, valami más miatt késhetett. Ez a riport azért maradt meg bennem annyira, mert nagyon lesajnálom az ilyen embereket, akik már abból is hírt csinálnak, hogy nem jön meg. Tehát, ők bizony már egy éve is nagyon örültek volna egy babának, aki most jött össze. (Most meg azt nyilatkozzák, hogy két hét alatt összejött - ugyan már!) Szerencsétlen nézőt nézik hülyének! Erre mondják azt hiszem, hogy "ilyen a show-business!!"

2. Az én első gyermekem úgy jött össze, hogy próbálkoztunk, nem sikerült. Aztán egy elismert klinikán minden hónapban Closty és Norcolut. Minden hónapban ellenőrzés, felírták ugyenezeket a gyógyszereket, aztán így ment a körforgás. Jó másfél év alatt meguntam. Gondoltam egy nagyot, elmentem szomszédos város nem igazán elismert kórházába, egy olyan dokihoz, akit viszont ajánlottak. Gondoltam, egy próbát megér. Első talcsi alkalmával úgy megvizsgált kézzel, hogy majd meghaltam, de mást nem csinált. Azt mondta, menjek haza, és adott egy legközelebbi időpontot további vizsgálatra. Hááát, nem kellett legközelebbire mennem! A vizsgálat után szépen szabályosan megjött, és kismamó is lettem. Azóta már megszületett gyönyörű lányom és semmi bajom sem a peteéréssel, sem a ciklussal.

Hogy mit csinálhatott a vizsgálat, azóta sem tudom .. :)

Ne légy szomorú, sokszor a legváratlanabb pillatokban történik valami megmagyarázhatatlan. Mi is tesót szeretnénk, én most még nyugi vagyok, de nagyon várom már. Hidd el, valaki odafenn látja ezt :)))

Szia! Hogy mennyire igazságtalan úgymond az élet, megosztanám veled a teherbeesésem történetét:

Tavaly szeptemberben volt az esküvőnk, már a nászúton elkezdtünk próbálkozni a babával. Aztán áprilisban a szokásos éves nőgyógyászati szűrésemen mondta a doki, hogy milyen vitamint szedjek, de ha úgy sem sikerül, érdemes UH-gal nézni, hogy van-e peteérés.

Annyira nem volt időm ezen görcsölni, mert Anyukám kórházba került. Aztán sajnos május elején Ő meghalt. És a sors furcsa fintora? 1 hónapra rá fogant a kisbabám. Sajnos Anyukám már nem látja az unokáját, de hiszek abban, hogy ezt a sors valamiért így akarta. Neki el kellett mennie, hogy az én picikém megszülethessen. Azóta hiszek abban, hogy mindennek eljön a maga ideje. Talán azért fogant meg pont így a babám, hogy egy picit enyhítse a fájdalmamat.

Azt mondom hát, hogy türelem, a kisbabátok tudni fogja, mikor kell megfogannia!