Férjem nem akar gyereket, én meg nagyon vágyom rá. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Három éve vagyunk házasok. Tegnap megkérdezte mit szeretnék és én azt mondtam, hogy egy kisbabát. Erre teljesen kikelt magából, hogy persze, ő hazajön fáradtan és majd pont egy sirógépre van olyankor szüksége. És különben is minek, nem vagyunk meg jól ketten? Biztos az anyám tömi a fejemet ilyen hülyeségekkel.
Én eléggé elszomorodtam, mert nem anyám "tömi a fejemet", hanem magamtól nagyon vágyom rá. Úgy érzem itt van az idő és készen állok az anyaságra. Semmire sem vágyom jobban, mint egy kisbaba.
Ő meg nem akarja.
De meddig várjak? Érdemes várnom? Hagyjam el és keressek olyan férfit, aki akar gyereket? Viszont szerelmes vagyok a férjembe és nem nagyon akarnám őt elhagyni.
Hab a tortán, hogy én 35 éves vagyok, ő meg 41. Ha elhagynám és elkezdenék keresgélni új apukát, már rég kifutnék az időből.





Szia!
Pff nem jó helyzet! Sajnálom hogy a párod így gondolja nem tudja miről marad le! Beszéld meg vele ha hajthatatlan akkor lépned kell még most nem késő!De ha még vársz pár évet és akkor se akar akkor viszont teis kifutsz az időből!Drukkolok!










Nekem is ilyen volt a ferjem. Hozzateszem en is 30 eves vagyok. En is nagyon szeretem el sem tudnam kepzelni az eletem nelkule. Mar lassan 7 eve vagyunk egyutt. Mar jo 3 eve mondogattam neki, hogy nekem baba kell. A valasz mindig az volt, hogy meg nincs meg ra az anyagi keret, sokat utazik a munkaja miatt, most eppen eloreleptetes elott all… stb. Mindig de mindig volt valami kifogas. Sot nekem is egyszer azt mondta, hogy jolvagyunk mi ketten. En is idegileg mar ki voltam borulva. Mondtam neki, hogy anya akarok lenni, nem tudok maskent elni. Tudom, hogy mellettem van szeretem, de hianyzik valami az eletembol es ez egy baba. Nem tudok masra sem gondolni. Elmondtam neki, hogy biztosan nem lesz konnyu de miert ne tudnank mi is ugyanugy megbirkozni ezekkel a feladatokkal mint mas. Anyagilag kozepszintem allunk, van hazunk hitelre ami 10 ev mulva lejar, elfogadhato fizetesunk, kibuliztuk magunkat, sokat kirandultunk, nyaraltunk. Persze a ferjemnek tetszik ez a fajta gondtalan elet ahol csak magunknak tartozunk felelosseggel. A pasik el sem tudjak kepzelni milyen amikor egy noben megjelenik az anyai oszton.
De csodak csodajara most oktoberben nekialltunk a babaprojeknek es novemberbe mar pozitivat teszteltem. Sajnos a baba nem maradt meg. Multheten elveteltem. :( Hat mit ne mondjak velem sirta at azt a napot mikor kozoltek, hogy mar nincs meg a baba es varjuk meg az elso mesit utanna probalkozzunk csak. Nekem az, hogy nagyon sokat mondogattam neki, hogy kisbabat akarok es akkor lennek boldog ha gyereket szulhetnek annak akit szeretek es akihez hozzamentem, bejott. Persze nem mentem az idegeire es nem csak errol dumaltam neki folyton hanem a megfelo idoben, megfelelo helyen. Sokaig puhitottam emiatt a szivet es valahogy most jutottunk el oda, hogy o is akar kisbabat. Ha szereted szerintem ne add fel. Nagyon vegso esetbe kezdj masik apuka utan keresgelni. Szerintem ertesd meg vele, hogy ugy lenne teljes az eletetek ha lenne egy pici babatok. En meg azt is mondtam a fejemnek, hogy most megha nagyon ijesztonek is tunik a gondolat de, ha mar a kezebe fogja tartani a gyereket akkor el sem fogja tudni kepzelni mar nelkule az eletet. Az ember belerazodik egy ido utan abba, hogy mar nem korulotte forog a vilag hanem a gyereke/gyerekei korul. Minden kezdet nehez de egyutt ti is es mi is megtudjuk csinalni.
Sok boldogsagot kivanok es remelem osszejon nektek a baba.
Es nem utolso sorban egy kis biztatas keppen: Ne keseredj el nekem ket ismerosom is van, akik 37 es 38 evesen szultek elso babajukat. Egyszeruen mindketten 30 ev utan talaltak meg azt a szemelyt akit szeretnek es akinek mertek gyereket szulni. A termeszet az eldonti, hogy ki idos mihez, mi edes kevesek vagyunk ehez.





De igen, házasság előtt is beszéltünk róla és mindig azt mondta, hogy milyen jó lehet egy kisbaba és ő is szeretne, stb. Még az év elején is nagyon lelekes volt. A ciklus.hu-ról még ki is nyomtattam az "alkalmas napokat" neki.
Most meg valahogy meggondolta magát. Tegnap is szóba került és azt mondta, már nem akar. Látja a barátainkon, akiknek mind kicsi babájuk van, hogy milyen nehéz, hogy éjszaka nem alszanak, mert a baba beteg és sirnak és rosszak és nem lehet tőlük egy nyugodt perc sem otthon. Hogy majd az ő féltve őrzött CD gyűjteményét összekeni a gyerek csokoládéval, abba ő belehal.
Mondtam erre neki, hogy egy önző alak. Erre az volt a válasz, hogy ne is halljon többet a gyerekről, és ha nem tetszik, váljak el és keressek egy balekot, aki majd csinál nekem gyereket.
Teljesen kiborultam.
Hogyan ismerhettem igy félre a férjem? És vajon, mit történt vele, hogy meggondolta magát? Szerintem meg az ő fejét tömik tele hülyeségekkel a kollégái. Vagy fél a felelősségtől? Nem tudom.
Elválni nem akarok. De ha nem változik meg a gondolkodása, akkor ez lesz a vége.















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!