Egy újabb sikertelen hónap után ki csatlakozik, hogy segítsünk egymásnak, hogy végre sikerüljön?

Szia!

Én is csatlakoznék hozzátok!

lassan 1 éve próbálkozunk a férjemmel eddig sikertelenül.

Már szinte mindent kipróbáltunk.

Eljutottam arra a szintre már, hogy nem érdekel a dolog, lesz ami lesz.

De azért ott motoszkál a "lehet hogy ez a hónap sikerül".

10:43- as. Te valószínűleg egy angyal vagy. Mióta szeretnél gyereket?

De most tényleg te soha nem érezted azt hogy neki miért és neked miért nem?

Hát tudod én kerülöm a kismamákat és eszem ágában sincs beszélgetni velük. Az ő boldogságuk az én kudarcommal szembesít. Mikor a padlóról kell felvakarni magamat a sikertelenség után, olyankor hogy tudnék boldogan vigyorogni a más gyerekéhez? A barátnőm februárban szült és vessetek meg érte de csak az járt az eszemben, hogy én évek óta küzdök ő meg már az első próbálkozásnál terhes lett, és előtte már volt egy abortusza is. Csak bőgtem otthon, másnap pedig mentem a meddőségi szakrendelésre.

Sziasztok!

Látom szaporodik kis "csapatunk", sajnos sokan vagyunk, akiknek nem sikerül elsőre. De nem szabad belesavanyodni, mert annál inkább teher a dolog, szerintem.

Mi is nagyon várjuk a babát, ahogy írtam, már több mint két éve, egy missed ab. után.

Két barátnőm már megszült, a legjobb pedig most 8 hetes várandós. Örülök nekik, hogy szép, és egészséges babájuk van. Persze nekem is eszembe jutott, hogy igazságtalan az élet, olyan szempontból, hogy vannak, akik felelőtlenül "viselkednek", összejön a baba, és nem tartják meg, vagy nem becsülik meg, nem örülnek neki, de ettől nekem nem lesz hamarabb babám.

És szerintem kudarcként sem szabad ezt felfogni, mert csak nyomaszt, és nyomaszt, annál nehezebb a dolog.

Nem értem, hogy nekünk mért nem sikerül, fiatalok vagyunk mindketten, én 24, párom 27, nem cigizünk, nem iszunk, párom is csak alkalmanként.

De bízom benne, hogy nem várat magára sokáig a Picike!

Két napja késik a mensim, a hőmet csak most kezdtem el mérni, de nem tesztelek, csak a hétvégén, ha addig nem jön meg. Szorítsatok lányok!!!!

Zsuzsi

Sziasztok! Én hiszem, hogy a női meddőség 90%-a pszichés eredetű. Sok ismerősöm esete igazolja. Van aki 6 évig próbálkozott, több inszemináció, vetélés, operáció után sem esett teherbe. Majd feladta. Örökbe nem akartak fogadni. És amikor "kisébb gondja is nagyobb volt ennél" (természetesen csak képletesen beszélek), költözködés, munkahelyváltás, felújítás, intézni valók tömkelege...na akkor lett terhes. De sorolhatnám a hasonló sikeresen végződő töténeteket a környezetemben. Amikor elkezdtünk mi is próbálkozni a babával, teljesen rápörögtem. Honlapokat néztem, vitaminok, minden gondolatom e körül forgott, a páromat szinte "terrorizáltam". Azon csodálkozom, hogy nem lettem álterhes. 100%-ra éreztem, hogy baba van! Kiszámoltam mikor kell, hogy előszőr kimutassa a teszt(nem várt előtt), csináltam, negatív lett.Arra gondoltam biztos korai volt.Aztán megjött...de hát én éreztem, hogy ennek tutira össze kellett jönnie, és hát az inga is megmondta, hogy terhes vagyok. Csináltam még egy tesztet, persze az is negatív lett...és bennem egy világ omlott össze. Nagyon rosszul esett. Na, akkor döntöttem el, hogy ennek így nem lesz jó vége! És onnantól nem foglalkoztam vele. Akkor szerettük egymást amikor kedvünk volt, nem tartottam számon az ovulációmat. És amikor tényleg úgy gondoltam, (és úgy is éreztem), hogy most tuti nem jött össze (mert azért hazudnék ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem gondoltam rá) mert annyira keveset, és nem is jókor voltunk együtt, na akkor nem jött meg. Egyszer egy nagyon okos ember azt mondta egy meddőségről szóló riportfilmben, hogy legtöbbször az a baj, hogy babát AKARNAK, és ez az érzés (mármint az akarás) negatív, agresszív rezgésű. Egy babát nem szabad akarni! SZERETNI! Nagy különbség! Biztos sokaknak ez csak egy pszichologiai maszlag...pedig nem egy eset igazolta már!

Kitartást mindenkinek! Kívánom, hogy álmotok valóra váljon!

Sziasztok!

Én is csatlakozom hozzátok. MI 5 éve próbálkozunk a férjemmel eredménytelenül. Októberbe megyünk meddőségire és nagyon izgulok már. De még mindig nem adtam fel, és még mindig abban reménykedem hogy felhívom őket azzal az indokkal, hogy terhes gondozásra kell mennem és nem oda.

Remélem, hogy mindannyian hamarosan már a "terhesség" rovatot böngésszük és nem a teherbeesést.