Normális, hogy rettegek?

Szerintem ez tök normális. 4 hónap után jött össze, tök türelmetlen voltam, de amikor pozitívat teszteltem, hetekig a frász kitört. Szülés előtt pár nappal is voltak rossz érzéseim, hogy kellett ez nekem? Jó lesz ez így, menni fog?

Ja, és még így szülés után is van hogy elbizonytalanodom pár percre :)

Az elsőre 6 évet vártunk. Amikor megláttam a pozitív tesztet, egyszerre bőgtem és nevettem, és a bőgés sokkal inkább rémület volt, mint öröm. Mire elmondtam a férjemnek este (személyesen akartam, dolgozott), már csak a boldogság maradt. 😊

A másodikat minél kisebb korkülönbséggel akartuk, 5 hónapos volt a nagy, amikor megfogant. Úristen, mi lesz itt 2 kicsivel, világvége hangulat vagy egy óráig. Aztán rájöttem, mennyire hülye vagyok. 🤣 Sosem bántam meg egy percre sem, hogy 13 hónap különbséggel születtek.

A harmadiknál és a negyediknél is kibuktam 1-1 órára, de mindig az lett a vége, hogy imádom a gyerekeimet és a kisgyerekes életünket. Sosem cserélnék gyermektelen ismerőssel, 1 napra sem.

Szóval jó lesz, nyugi. És hidd el, teljesen természetes az ijedtséged.

Mi 7 évig vártunk a csodánkra, bármit megadtam volna érte. Aztán bumm pozi lett a teszt, szerintem a születéséig felváltva éreztem magam, hol boldog voltam, hol úgy éreztem, hogy én ezt bizony nem tudom végig csinálni :D Teljesen normális az érzés, hiszen egy új ismeretlen kaland veszi kezdetét. Sőt nálunk az első két hétbe szülés után a szánkat is elhagyta a mondtad, hogy mi ezt akartuk? Nem lesz több... persze azóta is imádjuk, már ovis, elrohant az idő és szeretnénk egy kistestvért neki. Bár a gondolattól is néha megijedek. Teljesen normális dolog, az ember tart az ismeretlentől. Hidd el ezen gondolatok mellett is imádni fogod :) Aggódni meg mostantól életed végéig fogsz. Ez így szép és így jó :)

Nagyon boldog babavárást kívánok és tudd, nem vagy egyedül, akármit is érzel, szinte minden anya átment rajta valamilyen formában :D

Jó egészséget :)