Normális, hogy attól rettegek, hogy belehalok a szülésbe? Vagy éppen a kisbabám?

Ez szerintem nem.

Én rettegtem a szüléstől, de ez az egy "vigasztalt", hogy csaknem halok bele. Tehát így vagy úgy, de valahogy túl leszek rajta.

És lám, itt vagyok.

Szerintem beszélj erről az orvossal, és ha kell, pszichológussal.

En is felek ettol, pedig masodik gyerek. Es pont emiatt felek, mi lesz az első gyerkommel ha valami történik velem? Hogyan latba el a párom kettejuket?

Tudom, hogy hulyeseg, nem is gondolok ra, de néha eszembejut es akkor nagyon rossz érzés. Persze biztos nem lesz gond, de hat akkor is... Mindenesetre én megbeszéltem az orvosokkal, hogy akármi gaz van, azon legyen, hogy én tuleljem, mert testvére is vagy ugy-lehet meg a mar meglevo fiamnak, de édesanyja nem lesz mégegy... Ez igy lehet szemet önző dolog, de igaz.

Születés és halál az élet körforgása és bármilyen hihetetlen nincs annyira távol e két fogalom egymástól.

Ijesztő dolog, hogy a szülés közben egy eddig számodra teljesen idegen dolog történik, ami felett most úgy érezheted, hogy nincsen kontrollod. A haláltól, meghalástól félsz, vagy inkább ettől a kontrollvesztéstől? Ezt jó lenne tisztázni.

A kontrollvesztés esetén az segít, ha bízol a testedben! A tested pontosan tudja, hogy mi a dolga úgy, ahogyan azt a csodálatos természet létrehozta! A baba is tudja, hogy mi a dolga és segíteni fog neked a születéskor. A természet ezt így alkotta meg, amibe természetesen hibák beleférnek, de el kell hinned, hogy van segítség! Mert ez így van! Ott áll mögötted egy felkészült orvoscsoport és bármi is adódna ott a lehetőség a műtétre. (császár)

természetes, hogy félsz, hiszen ez ijesztő, mint minden újdonság, amiben még nincs tapasztalatod. Engedd a tested működni, higgy magadban!

Hidd el, ha beindulnak a fájásaid, és szülni fogsz, már nem lesz sem energiád, sem kedved, sem erőd ezen kattogni, majd csak sodródsz az árral, és arra fogsz összpontositani, hogy előbújjon a babád. :)

Egy kalappal a szüléshez! :)