Barátnőmmel elkezdtük tervezgetni hogy akarunk egy gyereket. Mivel sok ilyesmiről olvastam nagyon félek hogy belehal a szülésbe vagy a gyerekünk valami nagyon súlyos betegséggel születik. Ezért nem tudom hogy akarom-e?

Olvassatok pozitív történeteket inkább :)

A félelem normális. De amíg bizonytalan vagy, addig ne akarj gyereket.

Nőként írom,hogy rettegtem a szüléstől 30 éves koromig.Soha nem vállaltam volna gyereket,de kizárólag a szülés miatt.Évekig pszichológushoz jártam ezzel,utólag tudom,hogy nem sokat segített,mert nekem nem sikerült előrébb jutni(viszont van ismerősöm,akinek egy év után sikerült,kb. ugyanilyen mélyről!)

A férjemmel úgy döntöttünk,hogy bár ő szeretne,de így nem tudom vállalni.Aztán jött a mélyebben utána olvasás és rájöttem,hogy császárral be tudnám vállalni.Már "csak" orvos kellett hozzá.Ez újabb 2 év és rengeteg visszautasítás,lenézés,észosztás stb...De találtam és örömmel várjuk a babánkat,mindenféle félelem és rettegéstől mentesen,én is!

Ezzel nem azt akarom mondani,hogy a császár könnyebb vagy választható,mert nem,és nektek valószínű ez nem segítene,mert a Párod lehet,hogy nem retteg az egésztől ilyen fokon,de talán akadna egy olyan doki(akár nő,aki átélte) aki meg tudna nyugtatni benneteket,hogy lehet normál úton is "könnyen" szülni és ott lehetsz te is,ott lesz az orvos is,akiben megbíztok és mindenben támogatni fogja a Párodat.

Szia! Nalunk is ez volt! Parom sokkolt es felt! Annyira hogy a terhessegem alatt egyszer se fogta a hasam nem erdekelte a Fia mert felt! Hiaba volt minden eredmenyunk tokeletes!!! Es oriasi bivalyeros a Fiunk! O felt, hogy beteg gyereke szuletik! Annyira rament idegileg, hogy a terhessegem vegere mar dadogott! Aztan inditottak a szulest es nem jol jottek ki a dolgok siettunk a mutobe, Neki meg hoztak a szeket, hogy uljon le mert allt az ajtoban es majdnem elajult! Felt hogy meghalunk...

A fiunkkal mikor kimentek a mutobol rendbetettek es adtak is Neki... En meg tobb mint egy orat voltam meg bent es mar kerdezgette a szulesznoket, hogy mi a baj?! Mikor kitoltak a mutobol ott allt az ajtoban a Fiunkkal a kezeben En meg "mosolyogtam" rajuk... Allitolag marha szarul neztem ki, reszkettem es hofeher voltam stb...

Ne idegeskedj! Ez egy gyonyoru idoszak! Ne tedd tonkre.majd se a Parodnak, se Magadnak!

Manapság nagyon ritka a fejlett országokban, hogy egy nő belehaljon a szülésbe. Bármi gond van, ott az orvosi háttér. Olyannyira, hogy már átestünk a ló túloldalára. Sokszor ha kell, ha nem, közbeavatkoznak.

A betegségekre meg szűrnek a terhesség alatt. Igaz, hogy ez nem 100%-os még, de sok mindent ki tudnak szűrni. Egyébként meg nem árt egészségesen élni, akkor kisebb az esélye a genetikai rendellenességek előfordulásának. De ez ettől még mindig benne van és volt is a pakliban. Nem vagyunk tökéletesek.

És tudom, hogy ez nem nagyon szokott hatni senkire, de előre félni valamitől, előre aggódni, tök felesleges dolog, mert semmin nem változtat. Max azon, hogy az ember igyekszik elkerülni azt, amitől fél. Ez esetben a gyerekvállalást. De ha mégis (saját) gyereket akarsz, akkor nem tudod elkerülni. És a félelem csak a jelent keseríti meg, a tőled független eseményeken nem változtat. Ezért egy kis egészséges mértékű ismeretlentől való félelem rendben van, de nem érdemes hagyni elharapózni.

Viszont jó dolog sokat beszélni a félelmeidről, mert minél többször szembesülsz velük gondolatban, annál jobban oldódnak. Akár egy pszichológussal is érdemes lehet róla beszélgetni. Nem kell csodákat várni tőle, de ott pénzért csak a tied a figyelme és azt mondhatsz el neki, amit akarsz, mert tét nélküli. És sokszor, ha az ember kibeszéli magából a félelmeit, utána megkönnyebbül.

Remélem, a barátnőd egy talpraesett, önbizalommal teli lány, aki nem fél így a gyermekvállalás ezen oldalától, mert akkor az ő határozottsága is jó hatással lehet majd rád! :)

Én is nagyon rettegtem a szüléstől, mert bele lehet halni, igen, ilyet hallani a tv-ben. De valahogy próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat, mert akkor ennyi erővel ne ülj kocsiba, ne utazz repülővel stb. szóval az élet veszélyes :)

Az, hogy baja lehet a babának, több mindentől függ. cigiztek-e, hány évesek vagytok, családban mi volt stb.

Rengetek szűrővizsgálat van, ami nem 100% ez mindig rajta a papíron. Én is féltem nehogy valami baj legyen, downkór például. Így én egy olyan orvoshoz mentem akinek elég nagy neve van a szakmában, és azt mondtam, ha ő azt mondja rendben akkor elhiszem. Így is volt!!!! Úgy átnézte a gyereket 12 hetesen, hogy a gyomrát, szivét, minden szervét, és még visszahívott minket egy további vizsgálatra mert egy ici pici eltérést látott, de ott már semmi gond nem volt, szóval ő nemcsak a tarkóredőt nézte, amit amúgy sztkban néztek. Aztán a genetikai vizsgálatot is ilyen nagyon jó neves dokival csináltattam meg. Ennél többet nem tudtam volna megtenni, így megnyugodtam.

Vágjatok bele, olyan dokikhoz menjetek akikben megbíztok!!!!!! Vannak plusz pénzért komolyabb szűrővizsgálatok, szóval ne az sztk-s legyen a mérvadó!

Én nem vagyok felnőtt,de nem is vagyok olyan kicsi!

Anyukám és apukám 6 évet vártak rám...anyu beteg lett,és én szájpadhasadékkal születtem.5 műtétem volt már...nem akarlak nyomasztani(ha megengeded,hogy tegezzelek,de ugyanúgy fogod szeretni a kicsit,mert a tiéd.Sőt,még nagyobb lesz köztetek a kötődés.

Ritka eset az ilyen,de én beleestem...te nem fogysz...nagyon ritka...

Előre is gratulálok nektek,sok hosszú,boldog évet kívánok! :)