Normális, hogy attól rettegek, hogy belehalok a szülésbe? Vagy éppen a kisbabám?

Ne kattogj ezen.

Figyu, én a kitolási szakaszban mondtam, hogy én ezt nem bírom, én ebbe belehalok. Erre a jó fej szülész doki annyit mondott, higyjem el, sokan mondták már ezt, de nem megy az olyan könnyen :D

Szia!

Én kb 34.héttől ugyan ezen kattogtam!

Hogy belehalok,mi lesz a picivel,a párommal,nem akarom őket itt hagyni! Látni akarom a kislányomat felnőni,a párommal felnevelni.. Állandóan ezen aggódtam.. Mindenkit ezzel zsibbasztottam:)

Aztán eljött a nagy nap! Hidd el,eszembe sem jutott ez! Annyira el voltam foglalva,a fájdalommal,babával,párommal,dokikkal,szülésznőkkel.

Nekem ezektől a hülye gondoltaktól se éjjelem,se nappalom nem volt!

Itt vagyok,8 hete megszületett a kislányom,probléma mentesen viszonylag gyorsan és nagyon könnyű volt a kitolási szakasz. Fájt,de gyorsan ment! :) Semmi bajunk:) Tehát csak nyugi:) hozzá teszem,hogy az első hét után már azon gondolkodtam és számolgattam,hogy mikorra és hogyan tervezzük a kis tesót :)

Szerintem is normális a félelem, legalább annyira, mintha repülőre ül az ember. Amikor fölszállsz, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy minden oké lesz, de az emberben azért ott a zabszem.

Én még közvetlen a szülés után is megkérdeztem, hogy "akkor ugye mostmár túlélem?"

Van, akinek ez eszébe sem jut, de szerintem annak tudatában, hogy néhány száz éve, sőt, még kevesebb is, ez még nagyon is veszélyes üzem volt, szerintem egyáltalán nem irracionális félelem, viszont nagy könnyebbség, hogy manapság, a mi körülményeink között ennek azért valóban igen kicsi az esélye.

Beszélgess sokat a kisbabáddal és a tudatalattiddal, nekem sokat segített, hogy könnyű szülésem legyen.

Kívánom a legjobbakat! :)