Ennyire sok múlna a lelki dolgokon?

Gondolom miután kiderült a betegséged, máshogyan is éltél tovább nem?

Ez és az elengedés vezethetett oda hogy sikerült.

Milyen hormonzavarod volt? Hogy kezelted?

Én sem tudom, hogy emiatt volt-e, de leírom, nálunk hogy volt.

Az első baba viszonylag hamar, 5. próbálkozós hónapban összejött. Hamar akartunk kistesót, de nálam (valószínűleg) a szoptatás beleszólt a dologba. Persze ahog haladt az idő, egyre görcsösebben figyeltem minden jelet, szépen "kitanultam a trükköket", meg minden részletet, amire csak oda lehet figyelni, és egyre elkeseredettebb voltam.

Csak 2,5 éves korában estem újra teherbe, pont egy olyan 4 nap alatt, amikor (először a szülésem után) 4 napig kettesben voltunk, és akkor eshettünk egymásnak, amikor akartunk. Ugyan sejtettem a naptáram alapján, hogy pont jó az időpont, de egyáltalámn nem ezzel foglalkoztam, bő egy év után először csak élveztük, hogy nincsenek zavaró tényezők, és nem kell "jókor" együtt lennünk. Sajnos az a baba nem maradt velünk.

A vetélésem után nagyon rágörcsöltem a dologra, lerövidült a ciklusom, valószínűleg peteérésem sem volt, mindent figyeltem, amit csak lehetett, de semmi. Aztán elmentem nőgyógyászhoz, felírt Clostilbegytet, és ez a tény úgy megnyugtatott, hogy ha mást nem, de legalább rendbehozza a ciklusom, és újra lesz esélyem teherbe esni, hogy még abban a hónapban összejött a baba (még mielőtt elkezdtem volna a Closti-kúrát).

Igen, szerintem van, amikor ennyit számít. Persze nem mindenkinél, nem mindig, és egyáltalán nem helyettesíti az egészséget és az egészséges életmódot, de tapasztalatom alapján igenis, fontos. Persze azt is tudom, hogy könnyű azt mondani, parancsra nem lehet kikapcsolni az ember agyát, sajnos... Egyébként gratulálok! :) Boldog babavárást!

Nekem két terhességem volt, első sajnos missed-ab lett.

Első terhesség 5 év után második rá másfél évre.

Az első akkor jött össze, mikor egyszer voltunk együtt csak a ciklus alatt és az esélytelenek nyugalmával 5 év után először nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem sikerülhetett. (elengedés pipa)

Második: itt már vizsgálatok után végre mekaptam a gyógyszert IR-re és mondta a doki, hogy fél év türelem még legyen utána már lesz esély. Na hát ezzel a tudattal úgy voltam, hogy juhú már csak fél év. Koncentráltam a diétára és az utolsó hónap volt amit hőmérőztem ovuteszteltem, meg abban a ciklusban volt 3. és 21. napi vérvétel nézve. Na a progim alapján meg a görbém alapján el is engedtem a témát, többet semmit nem akartam nézni, úgy gondoltam peteérésem sem volt, vagy nem repedt a tüsző sem, aztán bumm terhes maradtam (elengedés pipa)

Nálunk ilyen téren tényleg az elengedés, vagyis inkább a másra koncentrálás vált be. Szerintem közbeszólhatnak a lelki dolgok, már csak nézzük meg azt mikor valaki halálra stresszeli magát, mert nem akar babát, aztán egyből késik egy hetet a mensije. Mi nők furán vagyunk összerakva, elég egy kósza gondolat és zavar támad a ciklusban. Állandó ingadozó hormonjaink meg mindig megtréfálnak. Szóval biztos van benne valami.