Vállaljam e a gyereket friss kapcsolatban?Párom nagyon szeretné , én is de én racionálisabb vagyok és az anyagiak miatt aggódom miatta.Én vagyok a nő.Neki már van egy fia az előző házasságából vele jól bánik nagyon szereti.

Amugy én is úgy vállalnék,hogy hosszú kapcsolatba,és igen úgy kell élni,hogy egyedül is meg tudj állni a lábadon.Mondjuk én nem akarok gyereket,de albiba nem szülnék az biztos.

Látom, az istennek se akarod megérteni, nem is értem minek kérdezted akkor. Persze, hogy nem a kapcsolat végét kell várni, de igenis racionálisan gondolkodni nem paranoia. Ha a kedves apuka kikerül a képből (mindegy miért), fenn tudod tartani magatokat az albérletben egy keresetből (plusz tartásdíj jobb esetben)? Hosszú távon? Ha minden kötél szakad, haza tudsz menni? Tudsz gyűjteni gyerek mellett dolgozva, hogy újra önállósodj, vagy anyunál ragadnál? Nyilván azért van már egy gyerke, mert annak is úgy indult neki, hogy hosszútávra tervez, aztán mégsem jött össze, ahogy az a kapcsolatok több mnt felénél előfordul, ego ezzel is számolni pusztán józan és, a tied meg struccpolitika. nem utolsó sorban senkit nem lehet a gyerek témával pusholni, ha a kedves párod már most "passzív-agresszív" módon követelőzik, hogy márpedig család és most rögtön, az sem sok jót jelent. Mindkettőtöknek egyformán kell akarni és az, hogy aggodalmaid vannbak azt jelenti nem állsz még készen. nagyon kevéssé ismered, akkor is, ha már dolgoztatok együtt, az nem ugyanaz. párkapcsolatilag a rózsaszín ködös első időszakban vagytok még, ilyenkor nem tud az emebr, mert nem is képes ésszerű döntéseket hozni. én minimum egy évet várnék, de szemlátomást már eldöntötted, de az sem gond, csak többen felhívtuk rá a figyelmedet, hogy előfordulhat bármi, felelősen dönteni még nem pesszimizmus. Párként alig ismered, a gyerkeke anyjával is családot akart valószínúleg, akkor tőle akart gyerket, aztán mégsem tartott örökké, mint látod. ha menne egyedül is, akkor hajrá, bár mondom, ennyire az elején én direktben nem tervezném, védekezni meg lehet még egy darabig, egy év múlva is csak 33 leszel. Ha ezen besértődik a kedvesed, vagy sürget, akkor meg nyilván végképp nem ő az az emebr, akivel családot kellene alapítanod...

Nem vagyok érzelemmentes,csak mert előre gondolkodok.Mindenki úgy indul neki,hogy örökké,de azért józanul is kell gondolkodni.Csak mert ő akar gyereket,még nem biztos,hogy te is akarsz.Nekem azt mondták,hogy ezt a kérdést,egyedül rágjam át,mert legbelül te érzed.Ezt a kérdést azért tetted fel,hogy önigazolást nyerj,hogy igen szülj neki ezt a választ vártad tőlünk.

Ha szereted,és úgy érzed vele tudnád leélni az életedet,akkor te hozod meg a döntést.Ne a gyakorin kérj tanácsot,egy ilyen kérdésben,te érzed,te tudod mit akarsz.Mérlegelj pro és kontra,mi szól ellene,mi mellette.

Jézusom, sosem agyaltam ennyit rajta. Mindjuk én kizárólag anyaként tudtam elképzelni magam és távol áll tőlem a matek, ezen a téren minsenképp. Ha racionálisan gondolkodtam volna, nem lenne egy gyerekem aem, de hála égnek én erről csak szívvel tudok döbteni. Így van 3 és remélem hamarosan a negyediket hordhatom a szív alatt.

Előző vagyok, bocsánat a félrpötyögésekért, szokatlan még a teló.

Szerintem én mindenképpen vállalnám.