Mit csinálnátok, ha teherbeesnétek és a párotok nem akarná a gyermeket?

"Ha az egyik fél (példában a férfi) ezt nem akarja, akkor én úgy érzem, hogy nem tehetem ki annak, hogy akarata ellenére megszülöm a gyermekünket. "

Miért, egy férfi kitehet az abortusz testi és lelki következményeinek?

Ez egy olyan dolog, ahol nem lehet teljesen igazságot szolgáltatni. Nem lehet félig megtartani egy gyereket, félig meg elvetetni.

Ha én személy szerint akarnék gyereket, akkor nem tudnék abortuszra menni akkor sem, ha az apja nem akarja. Akkor maximum felnevelem egyedül, akár még a gyerektartásról is lemondok.

De szerintem az ilyen eseteket 99,9%-ban el lehetne kerülni, csak az emberek csesznek rá. Nem beszélik meg egy kapcsolatban, hogy mit akarnak, mi történne, "ha", valamint nem védekeznek normálisan.

Ha tudom, hogy a párom nem akar gyereket, akkor olyan védekezési módot választunk, ami a nem kívánt terhesség esélyét minimálisra csökkenti, nálunk ez speciel a tabletta. És azt is megbeszéltem anno a párommal, hogy ha teherbe esnék a védekezés ellenére, nem fogok abortuszra menni. Ha ő ezt nem akarja, akkor vagy ne legyen velem vagy húzzon óvszert is a tabletta mellé.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy élethelyzetfüggő. Ha vagyok olyan anyagi helyzetben, illetve van egy támogató környezet körülöttem, akikben megbízom és akik tudnának segíteni (pl család), akkor megtartanám a gyereket függetlenül attól, hogy az apa nem akarja. Vele szakítanék, egyértelmű (már csak azért is, mert ha véletlenül becsúszott a gyerek, az közös felelősségünk volt, ő mégis kitáncolna ennek vállalásából, hosszú távon nem tudnám neki megbocsátani, hogy gyakorlatilag csak miatta vetettem el a gyereket), a kórházban meg szüléskor azt mondanám, hogy apa kiléte ismeretlen, az én nevemre kerül a gyerek, és gyerektartást se kérnék tőle, viszont semmilyen szinten nem is avatnám be a pici életébe. Attól még, hogy a vér szerinti apja nincs jelen az életében, igenis megkaphat minden szükséges szociális mintát, nekem pl van egy bátyám, akinek nincs családja de tudom, hogy szeretne, őt simán bevonnám jobban az életünkbe, vagy akár egy közelebbi barátot, esetleg neadjisten nem a vér szerinti apukáját, hanem idővel találnék egy olyan férfit, aki vágyik gyerekre és a sajátjaként tudja szeretni a már meglévőmet. Ha anyagilag nem tehetném meg, támogató környezetem sem lenne, akkor amúgy is elvetetném valószínűleg, mert az egy örök igazság sajnos, hogy a nő magának szül, hiába van mellette a férfi az elején, sok pasi még elméletben sem tudja mivel jár a gyerekvállalás, és sokszor csak utólag jönnek rá, hogy ez nem fenékig tejfel és vattacukorfelhő, és ő ebből mégsem kér.

Illetve hát nem tudom, gyerek nélküli kapcsolatok is képesek kifulladni és tönkremenni sok-sok évek után is, hiába tesz meg a nő mindent azért, hogy vonzó maradjon és megmaradjon az intimitás. A párkapcsolat ugyebár két emberen múlik, szerintem amelyik a gyerekvállalás után tönkremegy, az idővel gyerek nélkül is kuka lenne, és nem is látod mindig előre, mert nem mindig olyan drasztikus okokból szűnik meg a kapcsolat, mint bántalmazás (hanem pl szerelem elmúlik, más irányba fejlődnek, harmadik fél, akármi). Senki sem tudja előre, hogy alakul a kapcsolata, és hiába teszel bele mindig 1000%-ot simán zátonyra futhat minden igyekezeted ellenére is.

Azért teljesen más helyzet úgy szülni, hogy biztos a kapcsolat akkor még és megvan az esélye a gyereknek a teljes, boldog családra. Össze nem hasonlítható azzal ha már az elejétől biztos, hogy sosem lesz igazi családja. Felesleges azzal példálózni, hogy de bármilyen kapcsolat tönkremehet. Persze, csak még mindig sokkal kisebb az esélye mint eleve egy szar kapcsolatba vagy kapcsolat nélkül szülni. Biztos, hogy nem tartanám meg. Több okból sem.

Egyrészt hogy a tökömbe lehet úgy együtt lenni valakivel, hogy szóba se jön a gyerek kérdés, hogy nem beszélitek ezt át sokszor, őszintén, pontosan? Ha a párom nem akar gyereket akkor arról nyilván tudok, pont ezért vagyok vele. És hiába próbálja bekamuzni, hogy jajj persze ő imádni fogja a gyerekét, aki nem egy full ismeretlennel van együtt annak egyértelmű ha ebben hazudik. Azoknál szokott lenni ez a nem akarja a gyereket mizéria akik soha életükben nem beszélgettek még egymással csak dugnak a vak világba meg élnek egymás mellett. A gyerek olyasmi aminek már a kapcsolat legelején fel kéne jönnie és a későbbiekben is folyamatosan.

Egyébként én egy sejtcsomót nem tudok életnek tekinteni, biológiailag sem az. Az anya testén kívül nem marad életben. Egy ilyen helyzetben gondolkodás nélkül elvetetném, főleg ismervén a statisztikát arról, hogy a nők 95%-a soha nem bánja meg az abortuszt. Sem lelki sem fizikai veszélye nincs annyi mint amivel fenyegetőzni szoktak.

Én senkit nem tennék ki egy olyan felelősségnek amit nem akar. A gyereknek ez a lehető legrosszabb ha ilyen apával nő fel. Te élnél azzal a tudattal, hogy van valahol egy gyereked és nem te hoztad meg arról a döntést, hogy legyen-e vagy ne? Boldog lennél úgy gyerekként, hogy tudod az apád sosem akart téged? Van egy nevelt lányom akit kiemeltek a családjából, van róla fogalmad mekkora törés neki, hogy nem kellett a szüleinek? Ez egy olyan lelki sérülés ami minden egyes nap hatással van rá és soha nem múlik el. Egész életében ott lesz a tüske. A saját gyerekemet sosem tenném ki ilyennek.

Amit leirtal az az elmelet, mutatok egy gyakorlati peldat.

Megbeszelt 2.baba, de apuka terhesseg alatt szerelembe esik es 7honapos a magzat amikor elkoltozik. Elvetetni keso (bar ha ez 10hetesen tortenik sem vetetne el anyuka), megszuletik a baba, akit az edesanyja nagyon vart es apuka is tartja a lathatast 2hetente. Gyerek fel sem fogja milyen az, ha az apja nonstop vele van, neki ez a termeszetes, egyaltalan nem zakkan meg.

Par evvel kesobb anyuka parra lel, aki elfogadja a gyerekeket es nagyon megszereti, nagyon szepen neveli oket es buszkelkedik mindkettovel, 120%ban odateszi magat, boldog a csaladjaval. Mind boldogok.

Szelsoseges esetek pedig mindig vannak, hiaba szeretnel eltekinteni tole. Sokan valnak 2 eves gyerekkel, sokan 10en evesekkel, ez lutri. Szerintem a gyerek vallalasa a fogantatassal kezdodik, en anyakent ott es akkor felelosseget vallaltam ertuk es minimalis szivas utan kerek csaladban elnek, bar nem azzal az emberrel aki anno ezt megigerte nekem. Az elet produkal varatlan helyzeteket, rajtunk mulik h mit hozunk ki belole. Az egyedulallo szuloseg esetek 90%ban egy atmeneti allapot, amit sokan ugy elnek meg hogy jajj akkor en mar orokke egyedul maradok. Ezt 20-30eves emberek lehet h eldontik esszel, de aztan szerelembe esnek es uj parra lelnek, van meg boven ra idejuk es lehetoseguk. Es akkor mennek tovabb a kis csomagukkal, csomagjaikkal a kovetkezo kapcsolatba. Az elet megy tovabb akkor is ha a kapcsolatok szetmennek. Senkit nem szeretnek rabeszelni nem tervezett gyerek vallalasara. En azt latom magam korul hogy csak az marad egyedul a gyerekevel,akinel ez tudatos dontes.