Mit csinálnátok, ha teherbeesnétek és a párotok nem akarná a gyermeket?

Nem történt még ilyen velem, csak Anita kapcsán elgondolkoztam rajta. Röviden: én biztosan elvetetném. Szerintem fontos, hogy igazi családban nőjön fel a biológiai szülei mellett egy gyerek, akik mindketten mindent megadnak nekik, ami csak tőlük telik és nemcsak anyagi téren és a gyerek valóban érzi, hogy szeretik, bármikor fordulhat a legkisebb problémájával is a szüleihez. Ha az egyik fél (példában a férfi) ezt nem akarja, akkor én úgy érzem, hogy nem tehetem ki annak, hogy akarata ellenére megszülöm a gyermekünket. A nem kívánt gyerekhez sosem fog úgy viszonyulni, mint egy tervezett babához, aminek hosszú távon a gyerek inná meg a levét. Egy emiatti szakítás esetén pedig az egyedüli gyereknevelés mellett még gyerektartásdíjat is köteles lenne fizetni, olyan gyermek után, akit ő nem akart soha, hogy legyen. Továbbmenve ezen a gondolatmeneten, egy egyszülős családban nem lenne megfelelő apaképe a gyereknek, ami a szocializációja szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Szélsőséges esetektől, mint egyik szülő elhalálozása vagy éppen agresszív, bántalmazó magatartása, most eltekintettem, merem remélni, hogy ez nem igazán jellemző. Ugyan nincs még gyermekem, de én így látom, kíváncsi vagyok, hogy ti is hasonlóképpen gondolkoztok-e.