Terhesség 18 évesen, lent kifejtem. (?)
Adott egy lány, most végzett a középiskolával, első barátja van. Védekeztek mindig, de becsúszott egy nem kívánt terhesség.
A lány szüleiről tudni kell, hogy mindig nagy családra vágytak, de a harmadik gyerekeük után csak vetélések jöttek (4-5 gyerekre vágytak). A lány nem akarja megtartani, egyetemre akar járni, majd külföldre költözni, eleve nem szereti a gyerekeket, sosem akart, a párja is ezen a véleményen van, hogy később sem (22 éves). Sem a fiú, sem a szülők nem tudnak a terhességről.
A lány bűntudat nélkül alávetné magát az abortusznak, viszont tudva, hogy a szülők pár éve még örökbefogadásért küzdöttek, felmerült benne a gondolat, hogy ők ezt hogy viselnék. Tudja, hogy burkoltan még örülnének is a babának, támogatnák, hogy szülje meg, nem hagynák cserben, mert nagyon jó szülők. De ez mégis csak a lány teste, döntése, ő pedig fixen azon a véleményen van, hogy ő magának nem akar gyereket. Ha megszülné, nem vállalná sem a szoptatást, se semmit, a nagyvárosba költözne, tanulna. A szülők kérdés nélkül magukhoz vennék a babát. Na de a párja is mit szólna ehhez?
A szülők egyébként 43-42 évesek, saját vállalkozással.
Elvetetném a gyereket, és soha senkinek nem szólnék arról, hogy valaha is volt.
Szép dolog, hogy örökbe adnád a szüleidnek a gyereket, de ezt csak most tűnik úgy, hogy jó ötlet, és mindenki jól jár.
1. Miután 9 hónapig a testedben nevelted, érezted rugdosni, oda tudnád-e adni másnak? Lehet, hogy most azt mondod, hogy igen, de az anyai ösztön, ami vagy kialakul benned, vagy nem, csodákra képes.
2. Ha oda is tudnád adni, az a gyerek felnő egyszer. Mi a terv, mit fogtok mondani neki? Azt hazudjátok neki, hogy a testvére vagy? Vagy elmondjátok neki az igazságot, de annak a gyereknek örökre egy trauma lesz, hogy nem kellett neked.
3. Fogsz tudni úgy élni, hogy egész életedben ott lesz a családodban, és emlékeztetni fog arra, hogy eldobtad őt magadtól?
Családba örökbe adni gyereket a lehető legrosszabb döntés szerintem.
Nézzük a #2 pontjait:
1. Ha feltámad szülés alatt/után az anyai ösztön és nem akarsz róla lemondani, akkor felneveled te, ennyi.
Meg attól, ha örökbe adod és szüleid nevelik, te még babusgathatod, ha szeretnéd, csak max nem mint szülő.
2. Szerintem nem kell titkolni az igazságot a gyerek előtt, a saját szintjén el lehet neki magyarázni a dolgokat. ("anya és apa a te anyukád és apukád, csak éppen Zsófi pocakjában nőttél és tőle születtél, és minden azért van így, mert Zsófi, anya és apa is nagyon szeret téged, és mindent megteszünk azért, hogy jó legyen.") Nagyként pedig, főleg ha ebben nő fel, ez lesz számára a természetes.
3. Az örökbeadás NEM eldobást jelent, hanem esélyt. A magzat már él, mozog, dobog a szíve. Ha megszületik, és a szüleid szeretettel nevelik tényleg sajátjukként, meg te is megölelgeted néha, biztosítva őt arról, hogy szereted és itt leszel te is számára mindig anya és apa mellett, ha kérdései vannak, vagy lelki támogatásra szorul akkor ez minden, csak nem eldobás.
Szerintem mindenképpen érdemes beszélni a szüleiddel, legalább a szempontjaikat meghallgatni, javaslataikat, mielőtt beleugrasz az abortuszba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!