Miért van az, hogy sok nő, aki tervezetten teherbe akar esni, annak nem jön össze, aki meg a háta közepére se kívánja annak az első adandó nem védekezéses alkalommal sikerül?

Szerintem viszonylag kevés azoknak a száma, akiknek egyetlen nem védekezős alkalommal összejön, és egyébként mindig, minden más alkalommal kifogástalanul védekeztek.

Legtöbbször inkább az "addig jár a korsó a kútra" a jellemző.

De egyébként persze, gondolkodtam rajta, és marha idegesítő. Aki nem akar gyereket, annak még a 10. is összejön a 9 abortusza után, aki meg foggal körömmel harcol érte, az mehet lombikra. Hát ez van, az élet igazságtalan.

Rengeteget,mivel mindkét gyerekem védekezés mellett fogant, pedig mindkettőnknek volt ám bőven tapasztalata az óvszer használatával. Előző párjainknál soha nem történtek ilyenek. Azóta sem értjük.Az elsőnél teljesen kiszakadt. Rögtön mentünk esemény utániért kb. a baleset után 3 órával bevettem, aztán egy erős pozitívat teszteltem még abban a hónapban. A másodikról nem volt tudomásunk,csak azt vettem észre, hogy megint hányok és rosszul vagyok. 5 hónapos volt, akkor a lányunk, amikor megfogant a pici. Lesokkolódtunk,de az abortusz meg sem fordult a fejünkben. Nyilván itt is védekeztünk. Mindkét gyerek felborította a terveinket. Pl. esküvő, nyaralás,házbővítés. Fogamzásgátlót és más méhen belüli eszközöket sem használhatok sajnos. Amúgy imádom őket és nem adnám semmiért még,ha nagyon is gyorsan és váratlanul jöttek. Szerencsére a vőlegényem is jó apa nagyon szereti őket. Vannak azért olyan dolgok,amik zavarnak. Pl. hogy 2 éve és 3 hónapja vagyunk együtt és ebből nagyrészt terhes voltam,randizós időszakunk nem is igazán volt. Gyors összeköltözés, egymáshoz való alkalmazkodás. Másfél szobás házunk van, amiben nehezen férünk el és majd csak jövőre tudjuk bővíteni. Szeretnék hozzá is menni,de fontosabbnak tartjuk, hogy elsőnek a szoba legyen kész. Nyaralni 1x voltunk,de már, akkor is terhes voltam.

Nehéz egy 1év 2 hónapossal és egy picivel,de tudom, hogy mindent megoldunk együtt, úgy,ahogy eddig. Soha nem adnánk őket semmiért. Eltartani,felnevelni fel tudjuk majd őket. :)

A férjem az az ember volt akit először megláttam és konkrétan a méhem sikítani kezdett, hogy ettől az embertől gyerekem lesz! Óriási volt az összhang köztünk az első perctől, olyan volt mintha egész életünkben együtt lettünk volna. Mindig megszakítással & cikluskövetéssel védekeztünk, tökéletesen működött. Egyetlen egyszer engedtük el magunkat amikor egy lagzin sikerült annyira jól éreznünk magunkat, hogy alig találtunk haza, majd egymásnak estünk és akkor bent ment el. Ebből az egy felelőtlen alkalomból sikerült. Nem mondom, hogy a hátam közepére sem kívántam, régóta motoszkált a fejünkben a baba téma de nem mertünk belevágni, akartunk még pár évet magunknak de egyébként minden körülmény adott volt. Már másfél éves lassan jön a kistesó.

Van egy barátnőm viszont akiért nagyon fáj a szívem, évek óta próbálkoznak, már több sikertelen lombik is a hátuk mögött van és nem sikerül nekik. Megszakad a szívem amikor a kislányunkkal játszik, annyira jó anya lenne és neki nem akar megadatni. Borzasztó igazságtalan az élet és ez akkor is elszomorító ha azt mondják ez a rendje. Én komolyan még a béranyája is lennék csak hadd legyen ő is anyuka.

Én állandóan ezen gondolkozom.

Itt annyi ember szeretne gyereke, és éveken át nem jön össze neki. Én meg azért olvasom a topikot, hogy el szeretném kerülni a terhességet, de gumi nélkül már sosem lehetünk együtt. :( A fogamzásgátlót letettem, mert kínzó tüneteket okozott.