Miért kell erőltetni a szoptatást? (Ha NINCS tej)

"Hát nem tudom...már anyukám idejében is volt,akinek nem volt"

Igen, én is leírtam, hogy van ilyen, meg másik kommentelő is, csak annyira el van borulva az agyad a fusztrációtól, hogy szelektíven olvasol :D

És leírod ezt ötödjére, mintha mi nem kiemeltük volna, hogy létezik ilyen :D Csak nyomod tovább, hogy mi azt hisszük, mindenkinek lenne teje, miközben azt írtuk a többségnek lenne.

Ezt is csak ti magyarázzátok bele, hogy mindenki elítél titeket. De ugyanezt tolják a császáros anyukák is, azt se tudják, ki mit gondol, de már szétidegelik magukat, hogy biztos mindenki azt gondolja róluk, nem tettek meg eleget a sima szülésért. Saját magatokba beszélitek bele ezeket a dolgokat, miközben a kutyát nem érdekli, hogy szoptattok vagy tápszereztek, de ettől még nehogy már tilos legyen kimondani, hogy a szoptatás alapja az, hogy az anyuka minél többet szoptat, mert akkor lesz teje.

11-es vagyok. Mint érintett nő, szerintem a hiba a rendszerben van, méghozzá nagyon keményen. A társadalom teljesen átalakult, már nagyon kevesen vannak azon szerencsések, akik látnak testközelből (együtt élve vele) kismamát, gyermekágyas anyukát és babát a maga tényleges nehézségeivel. Hiába próbált anyukám segíteni, vagy a nagymamám is heti szinten kotyvasztotta a madártejet, mert náluk anno az volt a módi tejserkentő, semmi... Én meg lélekben nem voltam felkészülve arra, hogy ez nekem ennyire nehezen fog menni, ez igaz, bár el volt mentve egy szoptatási tanácsadó száma biztos, ami biztos.

Az állami rendszerben anyuka gyakorlatilag falakba ütközik. A kórházban legyintenek, hogy majd menni fog, vagy megalázó módon nyomkodják a melled és tömik a baba szájába, akkor is, ha csóri éppen aludna, mert most van ideje a védőnőnek/csecsemősnek, hát na... Aztán hazamentek és ha eltelik még 3-5-7 nap és van egy 3-5-7 napja ordító babád, akin pontosan érzed, hogy azért ordít, mert éhes, akkor dönthetsz. Dönthetsz úgy, hogy feladod, pótlást adsz szoptatás barát, vagy egyéb módon. A legtöbben azt sem tudják mit nevezünk szoptatás barátnak, de ez szerintem nem feltétlenül az egyén hibája, hagyjuk. VAGY dönthetsz úgy, hogy segítséget kérsz a védőnőtől, aki az esetek 90%-ában inkompetens, valljuk be. (Tisztelet a szerencsés kivételnek, ahol a védőnő egyben szoptatási tanácsadó is.) Megnézi, hogy szerinte jól tapad-e, esetleg a gyerekorvos megnézi a száj boltozatát, szájkörüli izmokat, nincs-e nyelvletapadás, stb. Ha az a megállapítás, hogy minden oké, majd menni fog, akkor ott áll anyuka továbbra is az ordító, éhes babájával, idegileg és testileg is kimerülten, bevesz minden bogyót, megiszik minden teát/sört/szoptatóslóf*szt, megeszi az összes "tejserkentő" kaját, amit a család küld, stb., aztán a védőnő finomkodás nélkül közli, hogy meg kell kezdeni a pótlást, mert a gyerek súlya csökken. És ha eddig ki is tartott anyuka, nagyjából itt el is veszett minden (pláne ha nem ismeri a szoptatás barát módszereket ugye)...

Ennél a pontnál csaptam fel a guglit és jöttem rá tulajdonképpen magamtól, hogy létezik tb támogatott szoptatási ambulancia. Hurrá. (Védőnő miért nem mondta?) Két hét múlva lett is időpont. Utaztunk egy órát oda, meg egyet vissza a néhány hetes csecsemőnkkel, de legalább ott le a kalappal, nagyon kedves és meglepően kellemes, segítő és támogató környezetbe csöppen az ember! Megoldás viszont továbbra sem lett. Nem tudják miért nincs, nem tudják miért fáj.

Persze közben "magán úton" is járja az útját az ember, de nem tudom... Bőven megtehettük, hogy kifizessük a szoptatási tanácsadó 18 ezer forintos(!!) órabérét, le a kalappal szintén a támogató, mindenre odafigyelő, szeretetteljes munkájáért, mégis mintha a fogamat húzták volna, amikor második, harmadik alkalommal is kifizettem. És kifizettem mellé a bimbóvédőt is (hátha), meg a szondákat is (hátha) és béreltem kórházi mellszívót is (hátha).

Kérdem én! Miért nem jár minden nőnek ebben a "családbarát nemzetben" tb támogatott szaksegítség védett, megnyugtató, akár otthoni környezetben? Sokszor néhány jó szó és apró odafigyelésen múlik az egész a tévhitek leszámolása mentén.

Nem egymást kellene hibáztatnunk és egymásnak ugranunk, hogy akinek nincs, annak is lehetett volna, többet is megtehetett volna, blabla... A tízezer éves tévhiteket nagyon nagyon könnyen ki lehetne írtani a köztudatból, ha minden anyuka megfelelő segítséget kapna IDŐBEN és nem neki kéne erején felül, magára hagyva kitartania az egész napos ordítással, sebes, vérző bimbókkal az anyatejes táplálás szentsége mellett. Magunkra vagyunk hagyva a rendszerben és ezt csak az érti, aki végigjárta ezt a kálváriát. Én pl. azért, hogy néhány hónapig szoptatni tudjak. Utólag belegondolva szerintem abszolút nem érte meg, nem ettől leszek jobb anya, de a lelkem legalább nyugodt. :)

#11, maximálisan egyetértek.

Péntek este császároztak, vasárnap már otthon ebédeltem. Szoptatási tanácsadó csak h-p 8-16-ig van a kórházban, ráadásul nem is a gyermekágyin voltam, hanem a nőgyógyászati osztályon, mert ott volt hely, így csecsemősökkel se nagyon találkoztam. Rooming in miatt csak vizsgálatra vitték el, egyébkènt velem volt végig.

Tejem azonnal volt, szinte semmit nem fogyott, 4 naposan már meghaladta a születési súlyát, így senki nem foglalkozott azzal, hogy rettenetesen fáj a szoptatás. Elintézték azzal, hogy majd elmúlik. December elején hiába hívtam szoptatási tanácsadókat, de vagy tele voltak, vagy decemberben már nem dolgoztak, vagy max videohívást vállaltak. 3 hetes volt, mire a gyerekorvos a kérésemre belenézett a szájába, és bár szerinte nem volt semmi gond, csak én vagyok túl érzékeny, adott egy telefonszámot egy fül-orr-gégészhez, “hátha neki majd elhiszem, hogy nincs gond”. Mázlim volt, másnap fogadott is a doki, belepillantott a gyerek szájába, és közölte, hogy ez bizony hármas típusú nyelvfék, hétfőn vigyem be a klinikára hozzá, ezt a magánrendelőben nem szívesen vágná fel, mert nagyobb vérzéssel fog járni, és ott jobb eszközök vannak elállítani. 10 percet sem voltunk bent, 17 ezret fizettem, de végre valaki nem engem nézett hülyének, sőt, kiderült, hogy végig igazam volt. Közben találtam egy ibclc-t, aki hajlandó volt kijönni, miután felvágták a gyerek nyelvét, hogy ha más probléma is van, akkor megoldjuk. Megtörtént a beavatkozás, hazajöttünk, akkorra ért ide a tanácsadó is, megnézte a mellre helyezést, picit igazított rajtunk, és ennyi volt, 15 perc, 10 ezer ft.

A gyerekorvos és a védőnömő csak hümmögött, mert hát a gyerek hízott, akkor olyan nagy baj nem volt.

Valóban…csak 4 hétig minden nap remegve-sírva szoptattam, mert a gyerek gyakorlatilag rágta a mellem, csak azért lakott jól, mert ömlött a tejem a szájába, és dolgoznia sem kellett vele.

Én meg szarul éreztem magam, mert minden alkalommal azon gondolkodtam, hogy elegem van, tápszert adok inkább, mert ezt nem bírom tovább, és a segítségkérésemre is csak elutasítást, és leszólást kaptam.

Aztàn mikor elmúlt az irdatlan tejleadó, és dolgozni kellett a tejért, megint nem volt könnyű, de inkább nem kértem segítséget, hanem kutattam magamtól, hogy mit csinàljak. Sikerült, mert a lányom elmúlt 2 éves, és még mindig kap cicit elalváshoz.

Örök nyomot hagyott bennem, hogy friss anyukaként, első gyerekkel mennyire nem számíthattam segítségre.

Kérdező! Teljesen mindeg, mit sinálsz, mindig lesz, aki leszól érte.

Ha hordozod, magadra kapatod (ilyen nincs), ha nem hordozod, szívtelen vagy.

Ha szoptatsz, majomszerettettel nevelsz, ha nem szoptatsz, lusta vagy (szerintem a tápszeres anyukák is hősök).

Ha pürézel, pláne üvegessel, lusta vagy, ha blwzel, felelőtlen, mert megfullad a gyereked (a pürét is pont ugyanúgy félre lehet nyelni)

Amikor járni tanul, a cipős és a mezítlábas tábor feszül egymásnak, aztán a bölcsi kontra ovi csoport jön, majd add-e 6 évesen suliba, vagy maradjon még egy évet oviban kérdés, suliban járjon-e szakkörre, mikor és milyen nyelvet tanuljon...

MINDIG lesz, aki sz@ranyának titulál, de te azt tedd, amit a saját információid alapján helyesnek gondolsz.

Járj utána mindennek több forrásból, mert a szakemberek is tévedhetnek (lásd, még mindig vannak orvosok, akik tápszeres babánál már 4 hónaposan nyomják a hozzátáplálást ahelyett, hogy a baba érettségét vennék figyelembe)

Nem szoptatok, nagyon fájt véres sebes volt a mellem, abbahagytam.2 hetes kora óta tápszeres a babám.Őszintén nem érdekel ki mit gondol.

A jó baba?

Szopik?

Van elég tejed? Kérdésektöla falra mászik az ember..