Hogy viszonyult hozzá a párod, hogy nem akartad szoptatni a babát?

Már bocs, de ha annyira ragaszkodik hozzá, hogy konfliktus legyen belőle, akkor szoptassa ő. A gyerek nem szenved hátrányt attól, hogy tápszert kap anyatej helyett, ha a szoptatásra ráparázott családba egy idegbeteg anyával kerül haza, attól viszont igen.

(Mondom ezt úgy, hogy a nagyot 2 éves koráig szoptattam, a kicsit meg még nem tudom meddig fogom, de egyikük sem kapott soha tápszert, viszont teljesen ki tud borítani, amikor a szoptatást felsőbbrendűnek vagy valami létfontosságú, elengedhetetlen dolognak akarják beállítani, ami nélkül a gyerek majd nem kötődik az anyjához vagy beteges lesz vagy majd ettől lesz diszlexiás vagy tudomisén, szóval érted. Senkinek semmi köze, hogyan táplálod a kisbabád. Még az apának sem, mert nem az ő mellét nyammogja a kicsi, újszülöttként még kb 0-24/7).

Én sokat kínlódok a szoptatással, pótlás is megy tápszerrel.

Már volt, hogy mondtam, hogy nem bánnám már, ha elapadna végleg, mert van, hogy egy óráig szopizik, mégis sír utána, mert éhes, és megeszik ugyanannyi tápszert, mintha előtte semmi nem történt volna. Pedig elvileg van "valamennyi tejem", na ekkor mondta, hogy hát a babának ez a legjobb stb, szóval ő a szoptatás mellett van... De ha holnaptól úgy döntenék, hogy ennyi, nem tetszene neki, de ölre menő vita azért nem lenne belőle, mert tudja mennyit kínlódok.

Én szomorú lennék, mert az anyatej a baba egészségét is védi, a tápszer nem, és ilyen fiatalon még másféle védelme nincs, szóval rosszul jár.

Ezt elmagyaráznám, és remélem a párom jól döntene.

Szerintem mindenkinek annyit kéne szoptatnia, amennyit tud, és ha az orvos is azt mondja, hogy ez kevés, csak akkor hozzátáplálni. A szoptatás normális esetben pár nap alatt beáll a szükséges szintre, ahol meg nem, az látszik.

Persze van, akinek pl. olyan szinten kisebesedik tőle, hogy azért nem bírja.

Itt is az anya vállal nagyobb áldozatot, szóval az a helyes, ha inkább ő dönt.