Hogy viszonyult a gyermeketek az ovihoz úgy, hogy előtte nem járt bölcsibe? Nehezebb volt a beszoktatás?

Áprilisban kezdte a fiam

Első nap ott ültem vele végig (ebéd után jár haza).

2.nap pedig ő küldött haza, azzal a szöveggel, hogy süssek neki sültkrumplit mire hazaér.

Nagyjából 2 hétig volt ilyen zökkenőmentes.

Azóta minden reggel sír, minden reggel elmondta hogy nem akar oviba menni.

2 éves korától szobatiszta volt éjjel-nappalra. Azóta majdnem minden ovis napon bepisilt éjjel.

Amióta szünet van, ismét nincsenek balesetek.

Az én gyerekem: nem volt bölcsis, nincs az ismeretségi körünkben másik kisgyerek, pont covid alatt szocializálódott szóval örültünk ha a játszótéren néha látott gyereket.

Oviban már második napon mondták, hogy mehetek haza, minden oké. Reggel alig tudtam tőle elköszönni úgy rohant be játszani. Pillanatok alatt rengeteg barátja lett, az óvónénik pedig mondták, hogy hihetetlenül hamar beilleszkedett a csoport dinamikájába (vegyes csoport) és iszonyatosan kedves, boldog kisgyerek akit nagyon szeretnek a társai is mert annyira jófej. Soha egyetlen alkalommal nem sírt egész évben reggel hogy maradjak ott vele.

Szóval nekünk nem, nem volt nehéz a beszoktatás, de őszintén nem is izgultam ezen, ismerem a gyerekemet, biztos voltam abban hogy nem fog gondja akadni ezzel a kihívással.

Mi a fiammal kipróbáltuk a bölcsit 15 hónaposan, de nem jött be, folyton sírt, fogyott, úgyhogy 2 hónap után kivettük, így 3 évesen úgy kezdte az ovit, hogy nem volt bölcsis emléke, és az előzmények miatt én is aggódtam.

Mégis sima ügy volt. 2 napig voltam bent, lazán elengedett. Utána egyszer-kétszer sírt talán, de nem vigasztalhatatlanul. Pár hétig nehezen indult be a játék reggelente, sokszor csak állt, és nézelődött, és enni is csak lassan kezdett el, de azért jókedvűen ment oviba, és nagyon szereti az óvónénijeit. Abszolút sikertörténet volt.