Anyukák miért döntöttetek úgy, hogy tápszerrel fogjátok táplálni a babátokat?

Az egyik kórház szülészetével kapcsolatos csoportban leírta az osztály szoptatási tanácsadója, hogy azért erőltetik a csecsemősök a szoptatást, csipkelődnek, és nem adnak tápszert, mert azt hiszik, hogy az anya akar szoptatni, csak nem tud.

Ha világosan közlöd velük már a legelején amikor bekerülsz a kórházba hogy egyáltalán nem akarsz szoptatni, akkor azt elfogadják, megértik, és adnak tápszert.

10.-11. Nekem konkrétan letörték volna a kezemet ha merek tápszert bevinni. A kórházi védőnő, a csecsemősök, szoptatási tanácsadó is rám járt, konkrétan mellszívót is hoztak és képesek lettek volna megfejni mint egy tehenet. Ha alapból nem is, innentől biztos taszított volna a dolog.

Abból is botrány keveredett, hogy a férjem a kitoláson nem volt bent és a babát az egyik orvos kivitte Neki a folyosóra míg összevarrtak és nem az én mellkasomon volt 😂😂

Míg varrtak és ott voltam szétvágott és repedt alféllel a szülőágyon konkrétan megpróbálták betuszkolni a szobába, holott mondtuk, hogy nem szeretném, ha így és ezt látná. Roppant erélyesen kellett leordítani a fejüket mire feladták.

Volt akinek konkrétan napokig ordított a babája az éhségtől, de non stop 0-24 és akkor se adtak semmit, pedig a csajszi kért és hozatott is volna be.

A bababarátság itt már rohadtul elment rossz irányba.

Nekem is döntés volt végül.

Problémák voltak, PICre került, én meg kaptam egy kórházi mellszívót, hogy na akkor fejjek 3 óránként, és viszik a terméket a gyereknek.

Hát... míg szoptazni épp szerettem volna addig én undorodtam a fejéstől. Bőgve csináltam egy darabig, de taszított az ahogy a gép szipkodta a mellemet, fájt is hiányzott nagyon a kisfiam, nem sok minden jött. Kaptam egy tanácsot az egyik szobatárstól hogy nézegessem közben a kisfiamról egy képet és akkor jön a tej. Ja elkezdett jönni nekem meg kb a szívem szakadt meg, mert "bent tartják még, nem tudják mi a baj..." és ott kínoztam magam X ideig.

Beindult a tejem, én meg tanácsot kértem az elapasztáshoz.

A fiamnak alacsony volt a cukra (is) mikor megszületett szóval kapott enni, utána meg csak a cumisüveg kellett neki mikor meglátogattam szóval szóltak hogy vegyek mellszívót otthonra, na ekkor döntöttem úgy hogy akkor nekem ez nem kell. Bármi csak mellszívást ne.

Engem hazaengedtek, a gyereket klinikára vitték én meg elapasztottam a pont bedurranó mellem otthon.

Én nem akartam szoptatni. Császárral szültem, nem is indult be a tejem, nem adtak a kórházban tápszert a babámnak, végig sírta a kórházi napokat. Alig vártam, hogy hazamenjünk, otthon már várta a tápszer.

Mindig is viszolyogtam a szoptatástól. Nem akartam, hogy állandóan rajtam lógjon, hogy később majd harapjon. Nem akartam a leszoktatással szenvedni. Nem akartam, hogy köztünk aludjon. Nekem sokkal kényelmesebb volt, hogy felkelt éjjel, megcsináltam a tápszert, megetettem és visszaraktam az ágyába. Így legalább tudtam, hogy mennyit eszik és mikor elég neki.

A védőnő meg a gyerekorvos persze erőltette volna a szoptatást, de nem lehetett rávenni semmivel.

Lehet önző vagyok, de ez van. Tápszerrel is szépen megnőtt, nem lett beteges.

Nálam több dolog is közrejátszott. Az egyik, hogy abszolút nem éreztem a világ legtermészetesebb dolgának a szoptatást. Várandósság alatt viszolyogtam is tőle, de szülés után úgy voltam vele, hogy legalább megpróbálom.

Aztán ott voltak a csecsemősök. Az egyik válaszoló írta, hogy mellszívót is vittek be hozzá. Na engem konkrétan meg is fejtek, csak kézzel, mert nehezen indult be a tejem (korábban jött a fiam). Roppant kellemetlen volt állni a szoba közepén, ahogy masszírozták a mellem, ráadásul ketten is. Ehhez még hozzá jött, hogy a pozíciókat se mutatták meg rendesen, csak egyet (hónom alatt volt a pici, így fel kellett gyűrnöm a paplant alatta, hogy meg tudjam tartani), ami nem volt kényelmes. Még annyit mondtak a csecsemősök, hogy tegyem minél többet mellre, ha pedig nem látom mozogni a száját, hogy szívna, simogassam az állát, hogy ingereljem.

Itthon még néhány napig szenvedtünk. A legtöbb szoptatás úgy végződött, hogy amit sikerült ennie, azt mind visszabukta az ölembe... Nem volt kellemes állandóan súrolni a bútorokat, meg mosni a szmötyis ruhákat/ágyneműt. Ráadásul sokat sírt, mert sose lakott jól, hiába volt, hogy másfél, két órát is mellen volt.

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy ahogy beindult a tejem, állandóan melltartót és benne betétet kellett viselnem, mert ahogy lehajoltam, elkezdett csorogni a tej. Életem legkényelmetlenebb éjszakái voltak.

Így inkább áttértünk a tápszerre. Nem akartam tovább sanyargatni magunkat, hiába mondták sokan, hogy "idő kell, mire beáll", "ki kell tartani, ne add fel", "az anyatej a legjobb", "keress szoptatási tanácsadót" és a többi. Lehet, hogy a könnyebb utat választottam, de nem bántam meg, mert így elkerültem a további idegeskedést.

#13 Jézusom! Én mondjuk annak törtem volna el a kezét, aki meg akart volna fejni meg amit írt egy másik hozzászóló, hogy konkrétan “neki estek” kézzel. Azért álljon már meg a menet! A csecsemősnek meg baromira semmi köze, hogy te tápszert viszel be, nem kell senki engedélye, főleg nem az övé. Vicc.

Én tuti kiosztottam volna mindenkit, aki nem bírta volna ésszel felfogni, hogy nem fogok szoptatni, akkor se, ha fejen állnak.