Tápszeres babák anyukái kinek mért lett a babája tápszeres?

*Sírtam úgy fájt a szoptatás

#11

Koraszülött volt a fiam, és nem szoptathattam, pedig késői korababa volt a szopóreflexe rögtön megvolt. De kicsi volt a súlya, így nem volt elég ereje rendes mennyiséget szopizni. Naponta egyszer tehettem csak mellre. Fejnem kellett, de a mellszivótól nem tudott rendesen beindulni a tejtermelés. Mire 3 hetesen hazakerültünk már lényegében el is apadt. De akkor én még 3 hónapos koráig küzdöttem, és 10 ml miatt is képes voltam a mellszívón lógni naponta több órát. Egyébként bent a kórházban ahogy közelített a 2 kg-hoz az ereje is megjött és nagyon ügyesen szopizott így kicsit megindult a termelődés is. De nem szoptathattam kizárólagosan, szoptatás barát eszközöket pedig nem támogattak, így cumizavaros lett.

A védőnő, gyerekorvos a világon semmit nem reagált, azon kívül hogy próbáltak nyugtatni hogy amit lehetett megtettem és az is nagyon szuper hogy az első 2-3 hétben csak anyatejet kapott. És hogy még azért utána is csurrant cseppent neki 3 hónapos koráig.

Nagyon bántott hogy belebuktam, de sajnos utólag látom hogy nem lett volna szabad a védőnőmre hallgatni, csak akkor még nem voltam elég tájékozott a témában. Mert ő állandóan azt mantrázta hogy nem szabad túl gyakran mellre tenni.

Szóval nálunk több ok vezetett oda hogy tápszer lett a vége.

(koraszülés, kórházi hozzáállás, elavult védőnői tanácsok, saját ösztöneim elnyomása, szoptatási tanácsadó hiánya)

Iszonyú nehezen engedtem el a fejést és szoptatást, de már nem volt mit tenni.

Utólag látom hogy én is hibás voltam, mert azonnal tanácsadót kellett volna hívnom mikor hazamentünk, de nem tettem.

2 éves, egészséges, de a mai napig bánt hogy így alakult. Persze nem bánt annyira mint akkor de rossz érzés hogy ez is kimaradt nekünk, ahogy a normális terhesség is.

Amikor néha elmerülök ezekben a gondolatokban akkor mindig rájövök, hogy fenébe az egésszel, a lényeg a végeredmény. Okos, egészséges és csak ez számít.

#14!

15 vagyok ismét.

Simán tud ilyen gyorsan apadni. A tejtermelés nagyon érzékeny gépezet. Ahol minden rendben megy ott nem is tudják mennyire.

Saját példám: az amúgy sem sok tejem lényegében egyetlen éjszaka alatt tűnt el. Mikor a fiam kikerült az inkubátorból kiságyra és átkerültünk egy másik osztályra, ahol az volt a szokás hogy éjjel is ég a lámpa a baba-mama szobákban. De nem valami kis éjjeli fény hanem rendes nagy lámpa. Egész éjjel nem tudtam tőle aludni és idegesített az is hogy tudtam a korábabáknak mennyire nem tesz jót a lámpafény. Ez az egyetlen éjszaka annyira kicsinált, hogy reggel már nem is nagyon volt mit lefejnem. Ez így leírva bagatel, de ott akkor abban a lelkiállapotban elég is volt

Saját döntésből. A szoptatás gondolatától is rázott a hideg, rendkívül idegennek éreztem az egészet és alapból is utáltam, ha bárki a mellemhez ért. Egyszer "kipróbáltam" azért kb 1 hétig, de brrr, szörnyű volt. Megváltás volt a tápszer.

A védőnőnek és a gyerekorvosnak aztán meg semmi köze hozzá, úgyhogy ne aggódj, nem kell magyarázkodnod, ez a te döntésed, nem másé.

Már bocs, de se a gyerekorvosnak, se a védőnőnek az égvilágon semmi köze hozzá, hogy mivel eteted a gyereked, ítélkezni meg aztán főleg semmi joguk. Nem is kell tudniuk, max ha a védőnő jön és kérdezi, hogy szopizik-e eleget, mondd, hogy áttértetek a tápszerre időközben, de hogy úgy látod, továbbra is jól gyarapszik és ennyi. Még csak az kéne, hogy beszóljanak ezért.

Ugyan én csak szoptatok, de annyira felbosszant, amikor bárki is ítélkezik ezen. A gyereknek ennie kell, nem hagyhatod éhen halni, a tápszer meg nem az ördögtől való szerintem. Nekem is beszóltak amúgy, hogy nem kéne igény szerint cicire tenni, igenis várjam meg a 3 órákat, de egyik fülemen be, másikon ki. Neked is ezt tudom javasolni, ha esetleg valaki kellemetlenkedne. A te gyereked, te tudod, nektek mi és hogyan jó. A gyerekorvos meg a védőnő havonta egyszer látja 5-10 percekre, nehogy már a véleményük mérvadó legyen egy ilyen kérdésben.