Tápszeres babák anyukái kinek mért lett a babája tápszeres?

Az első hónapban gond nélkül szoptattam, szépen gyarapodott a babám.

A második hónapban költöztünk (nem saját akaratunkból) + anyósom állandó mantrája, hogy mindent rosszul csinálok, biztos nem eszik eleget a gyerek, méricskéljül minden szopi előtt és után, ő se tudta szoptatni az övéit én is így fogok járni, ne szoktassam cicire, nem kell olyan sűrűn enni adni neki (ezt akkor mondta, amikor 2 óra múlva megéhezett a babám és én elvetemült meg akartam etetni, nem vártam meg a 3 óra leteltét)

Apadni kezdett a tejem, én görcsösen meg akartam tartani, fejtem, szoptattam és ez így körbe-körbe amíg bele nem őrültem.

A védőnő azt mondta, hogy adjunk pótlást, a gyerekorvos azt, hogy még véletlenül se, mert nem létezik olyan anya aki nem tud szoptatni, csak olyan, aki nem akar. (ez a kijelentése azóta is nagyon fáj).

Nyugtatót írt fel nekem és annyit mondott, hogy ne olvassam el a betegtájékoztatót, csak vegyem be és szoptassak. Pokoli hónapok voltak! Mindenki mást mondott, mindenki jobban tudta mi a jó nekünk.

Azóta már belátom, hogy egyértelműen én voltam a hibás. El kellett volna küldenem mindenkit a búsba. Ha lett volna elég eszem és akaratom, akkor minden látogatót elzavarok,hívok egy szoptatási tanácsadót és kettesben (pontosabban apával együtt hármasban) maradtunk volna addig, amíg be nem áll a rend a családunkban.

Igaza van az utolsónak!

Az ismerősöknek semmi köze ahhoz, hogy szoptatsz-e vagy sem, nem kell nekik magyarázkodni.

Az orvosnak, védőnőnek jelezd, de ennyi. Nekik se magyarázkodj és ha még is szólnak azért, amiért nem szoptatsz, engedd el a füled mellett.

Te érzed/te tudod, hogy mi a legjobb kettőtöknek.