Hogyan szülhetnék másodjára természetes úton, nem császármetszéssel? Ha az nst jó, nem akarok programozott császárt. Ki szeretném várni, hogy most magától induljon el a szülés mindenféle beavatkozás nélkül.

Attól, hogy az első császárod indokolatlan volt, nem biztos, hogy a második is az lesz. (Mellesleg ki erősített meg? Pár hasonszőrű, mínuszos IQs barátnő? akik se nem orvosok, se nem voltak ott?)

Van ott egy heg, ami bármikor szétválhat, abba pedig akár mindketten belehalhattok. A túlhordásnál meg megállhat a szíve, ahogy már írták. Meg még ezer szövődmény lehet.

El kellene már ezt felejteni, hogy az orvosok a saját kényelmük érdekében császároznak. Keress olyan orvost, akiben megbízol.

Az első császárom hasonló volt, 8 órát vajúdtam 2perces fájásokkal, a gyerek meg nem indult el sehová. Egyszer sem kérdőjeleztem meg az orvosokat, nem is fogom, mert nem vagyok orvos. Most a másodiknál az orvosom felajánlotta a programcsászárt, ha akarom. De azt is, hogy megpróbálhatjuk hüvelyi úton. Én meg majd szépen eldöntöm, ilyen, ha az ember bízik az orvosában.

Szerintem nincs minőségi különbség a kettő között. A lényeg, hogy a baba egészségesen szülessen.

Nyugi, sokan abszolút tájékozatlanok ezzel kapcsolatban. Az a szomorú, amikor a szülészeti erőszak túlélőinek azt nyomják a képébe, hogy örülj, hogy egészséges a gyerek... Na igen, csakhogy van egy k. nagy vágás a hasamon, volt egy nagyhasi műtétem, a gyereket órákig nem is láttam, nem volt meg a bőrkontaktus, nem ment a szoptatás, lecsúsztunk az aranyóráról/napról/hétről. Ezeknek a mindentudóknak FOGALMUK SINCS arról a hosszú listáról, milyen hátrányokkal indulhat egy császározott baba a bélflórától kezdve az immunrendszeren át a pszichés tényezőkig. Egészséges? Majd kiderül 30 éves korában, hogy az-e.

És ehhez jön a hazai egészségügy, ahol még egy mandulaműtétnél összeszedett kórházi fertőzésben is feldobhatod a talpad...

És igen, ez a nagy orvoskultusz egy csomó értelmetlen és kimondottan veszélyes gyakorlatot fenntart, mert a páciensnek kuss a neve és szándékosan nem írok "beteget", mert egy kismama nem beteg, a szülés pedig nem egy elhárítandó rendellenesség.

De utána lehet nézni világszinten, mert a császár folyamatosan terítéken van az orvostudományban, egyre több tudományos tanulmány születik a "kockázatairól és mellékhatásairól", egyre több országban tűzik ki célul a császárok számának csökkentését, eközben pedig nálunk a szülőszobán gyakorlatilag pszichológiai hadviselést folytatnak, hogy a fizikai fájdalmak alatt kimerült, vajúdó kismamát támogatás, emberi hangvétel és tisztességes informálás helyett etikátlanul és visszataszítóan stresszeljék ilyenekkel, hogy úristenveszélybenababa, mert jaj, valami nem úgy halad, ahogy az a 3 évtizede kiadott egyetemi tankönyvben le volt írva, ahogy igenis mindenkinek szülnie kell, kit érdekel, hogy nincs két egyforma nő. Már az egészségügyi dolgozók közlik vele, hogy felelőtlen, kockáztatja a gyereke életét és lenézően szólnak hozzá, ha informálódni akar esetleg arról, hogy mi is van pontosan. Amihez viszont vastagon joga lenne hivatalosan. Elhiszem, hogy a Te zsebedben is kinyitja a bicskát ez az egész, és a sok laikus, aki nulla szakismerettel bírál, meg okoskodik, hogy Te minek is örüljél.

Igenis, egy orvos felülbírálható, különösen ha azt látod, hogy egyáltalán nincs képben a saját szakterületének a legújabb tudományos eredményeiről és mániákusan ragaszkodik elavult protokollokhoz. Mi van azzal az orvossal, amelyik egy Lyme-kór kokárdával hazaküldi a beteget, hogy csak egy kis allergia, a beteg meg tartós egészségkárosodást szenved ettől (konkrétan az előző háziorvosomról van szó), vagy felír egyszerre köptetőt és köhögéscsillapítót, vagy nem veszi észre a röntgenképen a törést és az eltört végtagra gipsz helyett gyógytornát ír elő, vagy anafilaxiás sokkra kalciumot ad??? Mind a környezetemben vagy épp velem történt... Képzeld el, engem egyszer gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizáltak, elmentem másod-, harmadvéleményért is különböző orvosokhoz, mindenki megerősítette ugyanazt, csakhogy én inkább utánaolvastam a dolognak és ezek alapján a saját józan eszem szerint cselekedtem. Évekkel később azt diagnosztizálták, hogy elmúlt ez a gyógyíthatatlan betegség, pedig ja, felülbíráltam az orvost és nem szedtem a gyógyszereket sem.

Erre lehet persze érvelési hibákkal dobálózni, hogy menjünk a barlangba akkor és ne vegyük igénybe az orvosokat (ez a hamis dilemma nevű érvelési hiba, amikor a támadó fél megtévesztően, kisarkítva jeleníti meg a másik álláspontját), csak ettől némileg intelligensebb mód utánaolvasni a császár vs. hüvelyi szülés témának.

Szerintem érdemes a szakmai kérdéseken kívül a jogoknak is utánaolvasni ( [link] ), férjjel lebeszélni mindent, hogy ha esetleg már nagyon gyenge lennél, akkor ő érvényesítse az akaratodat, érdemes dúlát fogadni, aki szintén kiállhat melletted, ráadásul ő szakmailag is képben van alapból. És ha mégis császár lesz, fontos, hogy lehet enyhíteni a "mellékhatásain", de itt is fontos, hogy hol történik az egész, mennyire együttműködők a kórház dolgozói. Pár érdekes szempont: [link] Van ahol a császárral kiemelt gyermeket azonnal az édesapa meztelen mellkasára teszik, ez sokkal jobb, mint hogyha elvinnék, s letennék valahova, így a hüvelycsatornán való áthaladás hiányát leszámítva relatíve normálisan indul meg a bélflóra kiépülése is.

Nincs az ilyen orvosgyűlölőknek még vallása? Mert totál fanatikus idiótaként írtok.

Ha pedig szerinted "bízni az orvosban" egyet jelent borítékot adni, akkor nagyon hülye vagy. Úgy szülsz, ahogy akarsz, leszrom.